Különleges megoldások
„Rendkívül inspiráló a világ egyik első közparkjában dolgozni, s különösen izgalmas feladat volt az épület tervezése, hiszen itt nem csak egy építményt hozunk létre, hanem a park élményt is a ház részévé tesszük. A Liget Budapest Projekt és benne a Magyar Zene Háza olyan emblematikus fejlesztés, mely reméljük példaként szolgálhat a jövő városfejlesztői számára, hiszen a zöld és az épített környezet összhangját kívánja megvalósítani.”
A Magyar Zene Háza méltán pályázik Budapest új, ikonikus épületének címére. Sou Fujimoto, sztárépítész egy modern, extravagáns házat álmodott meg a zenének. Az épület tervezésekor a természetből és a zenéből egyaránt gyűjtött inspirációt. A két forrás a japán tervező által megálmodott ház részleteiben is jól észrevehető: az épület jellegzetes lebegő tetejét például a hang rezgésének vizuális képe, a hullám ihlette, de Fujimoto nagy hangsúlyt fektetett a természet és az épített környezet kapcsolatára is. A végeredmény pedig egy könnyed, légies, nyitott és átjárható, a legapróbb részletekig átgondolt, harmonikus épület lett.
De mi adja Fujimoto víziójának varázsát? Elsősorban a tervező azon szándéka, hogy a természetes és az épített környezet közötti határokat elmossa, az épületbe belépőnek azt az élményt nyújtsa, mintha még mindig a parkban barangolna. Az illúzió eléréséhez téglafalak helyett egy monumentális „üvegfüggönyt” tervezett, ami körülöleli a házat, teljes átláthatóságot és légiességet kölcsönözve neki. A pontosan 94 darab, egyes szakaszain majdnem 12 méter magas üvegpanelek egymáshoz illeszkedve alkotják ezt az Európában is páratlan homlokzatot, melyek mindegyikét egyedileg gyártották le, és illesztették össze, milliméteres pontossággal. Tovább fokozza a természetélményt az álmennyezetben elhelyezett több mint ezer, falevelet mintázó elem is, melyek felülete folyamatosan reagál a fényviszonyok változásaira. Az arany színű, stilizált levéltakaró mintázatot hatezer, méhsejt formájú elemből álló acélszerkezet rögzít a helyére.
A ház másik ikonikus jellemzője az organikus tetőszerkezete, amely nem is állhatna távolabb egy szokványos, tömör háztetőnél. Nem véletlen, hogy sokakat megihletett már: hasonlítottak gombakalaphoz, palacsintához, de néhányan a lótuszvirág termését fedezték fel benne.
A megoldás azonban jóval prózaibb, az épület lebegő tetejét a hang rezgésének vizuális képéből, a hanghullámból kiindulva hajlította meg a tervező. Így a tetőzetében szinte nincs két párhuzamos elem, nincs derékszög, felületét közel 100 egyedi tervezésű lyuk töri át, melyeken a liget fái is átnyújtózkodnak az égig. Az úgynevezett fénykutak, egészen a legalsó szintekig vezetik be a fényt, segítve a belső terek megvilágítását és a különleges atmoszféra megteremtését.
A formabontó külcsínhez hasonlóan egyedi belső felépítés párosul; a Magyar Zene Háza összetett zenei- és programkínálatát az épület hármas szintfelosztása is tükrözi. A térszint alatti terek a kiállításoké, itt - mintegy 2.500 m2-en - kaptak helyet az állandó és időszaki tárlatok, illetve az egyedülálló hangdóm is. Ez a természetes fénytől tudatosan elzárt szint - mint egy álomvilágban - az élmények terét alkotja. Felfele haladva a park szintje az előadóművészeté, ahol a természet és a zene összeszövődik, köszönhetően az üvegfallal határolt koncertteremnek és a Városligeti-tó szomszédságában lévő szabadtéri színpadnak. Az épület emeleti szintje pedig az elmélyüléshez és az oktatáshoz kínál világos, de jól tagolt tereket.
