Pop-up kiállítások
Az állandó és időszaki kiállításaink mellett időről-időre a Zene Háza legkülönbözőbb tereit pop-up kiállítások is betöltik. Íme az aktuális, és már bezárult pop-up tárlataink.
Aktuális pop-up kiállításaink
Hatvan éve, hogy Szörényi Levente és Illés Lajos egymás tenyerébe csapott, ezzel lényegében megalakult a „nagy Illés”, mely 1965 és 1973 között (feloszlásáig) a beatkorszak legfényesebb fejezetét írta. Az Illés fellépésével nemcsak a populáris zenében kezdődött új időszámítás, de dalaival, gondolataival, lemezeivel megváltoztatta egy nemzedék arculatát, gondolkodását, értékrendjét, életről, eszményekről való felfogását. Pályafutása elválaszthatatlan a hatvanas évek történetétől, életműve, minden megnyilvánulása a korszak lenyomata. Műfajtörténeti jelentőségét mutatja, hogy 1965 nyarán a Szörényi Levente – Bródy János szerzőpáros (némi eufémizmussal a magyar Lennon-McCartney) volt az, amely megírta az első magyar beatdalokat (Az utcán, Ó, mondd, Légy jó kicsit hozzám, Mindig veled), ezzel az Illés lényegében teremtette meg a magyar nyelvű beatzenét.
A Magyar Zene Háza Klubkönyvtára 2025-ös első kiállításán eredeti koncertplakátokkal, fotókkal, relikviákkal emlékezik meg e neves évfordulóról (nálunk amúgy meghallgatható az együttes egyik 1965 tavaszán az egyik rajongó által készített koncertfelvétele), melynek csúcspontja Szörényi Levente április 23-i vendégszereplése lesz a Magyar Albummm!-sorozatban.
Nagyot szóló zenék lemezjátszóháza Horváth Gergellyel
A Magyar Albummm! sorozatban a lemezeket a szerző vagy előadó jelentében, saját élményeinek felidézésével hallgatjuk meg a Magyar Zene Háza könyvtárban, amelynek egyre bővülő lemeztárából válogattuk az albumokat, s amely a sorozat alkalmain így lesz egy-egy hazai nagyot szóló zenelemez játszóháza. Ezúttal Szörényi Levente első szólólemeze, az 1974-es Utazás kerül lemezjátszóra, Horváth Gergely házigazda vendége pedig maga a főszereplő, Szörényi Levente lesz, három nappal a 80. születésnapja előtt.
Archív pop-up kiállításaink
Figyelj és láss!
2025.03.18-2025.04.06.
A Magyar Zene Házában 2025. március 11-én nyílt LISTEN. – Zenei utazás a világ körül című időszaki kiállítás anyaga szolgált inspirációként a Budapesti Metropolitan Egyetem, a METU Divat- és Textiltervező Tanszék mesterszakos hallgatóinak munkáihoz, a Figyelj és láss! című kiállítás anyagához.
A hallgatóknak Garry Bassin rendező kisfilmjeinek a feldolgozása volt a feladata. A divat szakos hallgatók egy objekt (fantázia) öltözéket, a textil szakos hallgatók egy-egy 2x1,5m takarót terveztek. A Zene Háza kiállítása bemutatja a világ különböző részein, más más földrajzi és társadalmi viszonyok hatása alatt megszülető zenei kultúrát. A diákok a kisfilmek kulturális üzenetét vették munkájuk alapjául. A látottakat, hallottakat próbálták a textil vagy a divat nyelvén, egyéni látásmódjukkal megmutatni. A hallgatók követték a filmrendező szemléletét: minden érdemi kommunikáció a megfigyeléssel és a befogadással kezdődik. A hallgatók saját egyéni döntése volt egy-egy munkánál, hogy melyik szegmens a tervezésben a domináns. A kulturális háttér mellett helyenként a zenei alap volt a domináns, de van, ahol a filmen szereplő természeti táj annyira karakteres, hogy az befolyásolta alapvetően a tervezési folyamatot. A kiválasztott különböző kisfilmek egyéni karakterét, kulturális üzenetét vették a hallgatók a tervezési munka alapjául. A folyamat alatt ezeket a karakter jegyeket vizsgálták, analizálták és próbálták a textil vagy a divat nyelvére átfordítani úgy, hogy közben beleépítették a saját látásmódjukat, karakterüket. Így alakult ki a végleges forma vagy struktúra. A hallgatók követték a filmrendező azon alkotói metódusát, mely szerint minden érdemi kommunikáció a nyitott megfigyeléssel és a befogadással kezdődik.
A tervezési folyamat kutatómunkával kezdődött, miután mindenki kiválasztotta a számára legmeghatározóbb filmetűdöt. Kutatták az adott kisfilm történelmi, kulturális és helyenként a természeti adottságok hátterét is. Megpróbálták vizuális szempontból is analizálni a kisfilmeket, hogy milyen karakteres momentumokat tudnak kiragadni, mely a tervezési folyamat segítségére lehet. A sok háttér információ összegyűjtése után kezdték el a hallgatók a tervezési folyamatot. A tervezési folyamat egyszerre áll az anyagkísérletezés gyakorlati folyamata és a tervezés rajzi, komponálási kérdések tisztázásából. Ezek egymás mellett párhuzamosan egymásra épülő és ható, egymást segítő folyamatok. Volt mikor egy-egy hallgató inkább az anyagkísérletekkel, vagy formai makettezésekkel haladt, de volt, aki inkább először csak rajzolt. A kész műveket a Zene Háza központi lépcsője körül lehet megtekinteni március 18. – április 6. között.
Témavezető tanárok: Benczúr Emese Remete Kriszta és a kiállítás kurátora: Erdőháti Melinda, Magyar Zene Háza
Hommage à Cziffra György
A Cziffra György nemzetközi utazókiállítás először a Magyar Zene Háza Előcsarnokában látható. Az aulát látványosan átalakító kiállítás – amely egy gigantikus méretű zongora köré épül – Cziffra György világhírű zongoraművész előtt tiszteleg. A darabokra tépett zongora-installáció a műalkotás élményével mutatja be ennek a rendkívüli művésznek és csodálatos embernek a küzdelmeit és diadalát.
A kiállítás két kurátora: Balázs János, zongoraművész, a Cziffra Fesztivál művészeti vezetője és Batta András, a Magyar Zene Háza ügyvezető igazgatója.
Cziffra fordulatos, nehézségekkel teli élete, nagy nemzetközi karrierje, különleges egyénisége, a káprázatos improvizációs képességekkel megáldott zsenialitása, és a korszak hangulata mind-mind megjelenik az ingyenesen látogatható pop-up-kiállításban. A kiállítás a 10 éves jubileumát ünneplő Cziffra Fesztivál programsorozatához kapcsolódik. A január elejéig látható tárlathoz kapcsolódó program is szerepel a ház kínálatában: Batta András Szubjektív! című előadássorozatának aktuális évadát alakította a Cziffra-életmű és a virtuozitás kérdéskörének vizsgálatához. A virtuózok világa – a világ virtuózai című háromrészes széria (október 10., november 26., december 19.) Cziffrán túl is bemutatja, hogy tágabb értelemben minden nagy előadó virtuóz. Titkok hordozója, bekötve a transzcendens világ fénylő és sötét szféráiba egyaránt.
A kiállításhoz kapcsolódva levetítjük Petrovics Eszter és Balázs János hézagpótló dokumentumfilmjét: Cziffra 100 – Tele van a két kezem boldogsággal (november 12.) Cziffra György sorsát, művészetét, korát kívánjuk bemutatni a Zene Házára jellemző elmélyült ugyanakkor játékos, interaktív kiállítással, együttműködve a Kulturális és Innovációs Minisztériummal, a jubileumi Cziffra Fesztivál programsorozatának részeként.
Cseh Tamás 80 - Indián TIPI
2023.12.11. - 12.14.
Pár mondat az indián tipi-ről:
Már az “indián” szó is magyarázatra szorul: Innen Magyarországról nézvést oly egyszerűnek látszik: “Egy nép, akik Amerika őslakói voltak, valaha ők és csak ők népesítették be ezt a hatalmas kontinenst”. Valójában sokezer nagyon különböző nép élt ott, többségüket kiirtotta a fehér ember! De töredékük megmaradt, ma is sok száz kis nép fiaira bukkanhatunk, akik még mindig jóval nagyobb kulturális és nyelvi változatos-ságot mutatnak, mint amit akár a teljes Európában láthatunk.
Válasszuk ki a Préri-vidéket. Ez “csak” körülbelül tíz magyarországnyi (eredetileg erdőben, vadban meglehetősen szegény, zömében gyér füves) terület, az USA “közepe táján”, mely a fehér behatolás előtt alig lakott térség volt. Aztán a (fehérektől szerzett) lovak és a fém eszközök lehetővé tették hogy ez is lassacskán több mint ötven különféle nyelvű nép folyamatos, állandó lakóhelyévé váljon, – majdnem háromszáz éven át.
A nagy változást alapvetően a fehérektől szerzett lovak elterjedése okozta; – Azaz a térség igazán “lakhatóvá” attól vált, hogy a lovakkal sokkal nagyobb területeket lehetett bejárni, a vadászat és a gyűjtö-getés kihasználható területévé tenni. Főleg pedig velük eredményesen /hatékonyan lehetett a bölényekre vadászni, és így erre a gazdag élelemforrásra folyamatosan lehetett támaszkodni. Valójában itt egy új kultúra kezdett kialakulni, melynek kiteljesedését azonban az USA katonái a főleg 1866 és 1892 közötti időszakban lezajlott népirtással (és a rezervátumokba toloncolásokkal) egyszerűen elvágták.
A tipi, ez a kúp-alakú sátor, e népek nagyjából egységes lakósátra volt, az év teljes egészén át. Könnyű volt a hagyományos vándorló élet igényei szerint gyorsan lebontani, szállítani, szűk egy óra alatt újra felállítani. (Ha “sietni kellett”, bő fél óra alatt a teljes tábor útra kész volt, minden előzetes készület nélkül!) A tipi ma is használatos, de folyamatos életteret csak különleges keveseknek jelent.
A tipi a kezdeti időkben inakkal összevarrt bölénybőrökből készült, más megoldás nem volt. Múzeu-mokban látható néhány példány, melyek százötven évnél is jóval öregebbek. Bizony akkor sem volt egyszerű feladat az ifjú párnak létrehozni leendő lakhelyét, mely legalább 16 teljes bölénybőr kikészí-tését és szakszerű összevarrását kívánta. Egy kiváló vadász néha nagyobbat is megengedhetett magának, akár 25 bölény bőréből. De ezek már két mázsánál is többet nyomtak, szállításuk, állításuk is csak két darabban történhetett. … Aztán amikor a fehér kereskedők megjelentek e vidékeken, a ponyva-anyag szinte azonnal kiszorította a nehéz bőröket. Sőt ezáltal nagyobbak is lehettek a tipik, (a különleges, közösségi célokra használt tipik akár 8-10 méteresek is,) szemben a korábbi 4, legfeljebb 5 méteresekkel.
A “tipi” lakota szó, más törzsek egészen más szót használtak, például a velük szomszédos varjú nép (=”abszaraki”) asé-nak mondta. A kisebb tipiket egy tucat, a nagyokat akár húsznál is több egyenes karcsú fenyő-törzsből összetámasztott vázra feszítették rá. Vándorlásnál e rudak kerék-nélkűli szállítóeszközként szolgáltak, karcsú “A” betű formára összekötve, csúcsos végük a ló hátán volt rögzítve. (A vízszintes összekötő rudakra volt a holmi rákötve. Magyarul leginkább a “rúdcsúszka” név járatos; A nemzetközi szakirodalom a francia “travois” (ejtsd: travoá) szóval nevezi őket, lakota (=sziú) nevük “sungwakinhupa”.) A tipikus, legfeljebb kb. térdig érő gázlóknál még minden holmi átrakás nélkül, szárazon juthatott át a segítségükkel.
Minden tipiben egységes helye volt a családfőnek (az ajtóval szemközt, ez a “tisztelet helye”), és külön a családanyának, a gyerekeknek, a tűzifának, stb. Bejárata rendesen mindig Kelet felé nézett, igazodván a leggyakoribb, legerősebb nyugati szelekhez. A tipi közepén takarékos tűz égett, hidegben a meleget, sötétben a világosságot ez adta. A bejárat fölött magasan “füstlapok” láthatók, ezeket a szélirányhoz lehetett igazítani, és esőben úgy álltak, hogy ott az eső ne találjon utat, viszont a füst kijusson. Ha új helyre érkeztek, ott a békeidőben vezénylő “falufőnök” (és esetleg 1-2 tekintélyes társa) jelölte ki az egyes családok sátorhelyeit. Ha megszokott táborhelyre tértek vissza, ott eleve minden sátornak megvolt a maga helye. Amelyik (rendesen együtt vándorló) altörzs (nemzetség) népesebb volt, táboruk esetleg akár 100 sátorból is állhatott. A sátrak ilyenkor két-három koncentrikus kört formáltak. Kisebb népeknél nem volt ritka az arcvonal-szerű sátor-elhelyezés sem. A régebbi időkben egy tipiben rendesen 4-7 fő lakott. Nyáron, jó időben csak éjjelre mentek be a sátorba, egyébként minden családnak, – vagy néhány közeli rokonnak közösen – megvolt a maga kinti főző-tüze. Egy “minőségi otthon” mindenképpen szépen díszített, kifestett tipit jelentett. A ponyva-tipiknél nagyon fontos “üzemviteli, hőtechnikai, kényelmi és dekorációs” elem a sátor belsejében körben a rudakra felkötött, kb. 1.40m magas, alján a földre lecövekelt “harmatfüggöny”. A (szinte) füstmentes levegő-ellátást, elosztott légáramot, és a tűz melegének bent-tartását alapvetően ez a szabott-varrt körbemenő ponyva biztosította. Ezek is mindig igényes egyedi festéssel voltak díszítve.
Cseh Tamás neve itt csillog napjaink kulturális életében is. – Noha immár tizennégy éve, hogy elhagyta e földi világot. – Dalai szívünkben zengenek, de sokszor újólag hallhatják füleink is, hiszen igényes szerkesztők teszik be válogatásaikba, hivatkoznak rájuk, idézetek villanak elő. És átiratok sokasága születik, mostanában is. E dalok merőben szokatlan karakterükkel, üzeneteikkel, és nem utolsó sorban előadójuk rendkívűli személyisége okán is szinte új műfajként robbantak be viharosan terebélyesedő közönségük körébe. – Mindenki ki volt éhezve a bátor, igaz szóra az akkori világ szürke, merev hazugság-szövevényében vergődve, életük gyógyítása érdekében is.
Születésük módja, technikája is egyedi: Bereményi Géza csodálatos, sejtelmesen sokrétű, impresszionista-szürrealista vers-sorai egyszerre születtek a kezdő dallamtöredék kifinomodásának, felépülésének lépéseivel. Micsoda érzékenység, micsoda eszköz-gazdagság és kifinomult tudás mindkét alkotónál.
– És mindez egy közös, különleges minőségű időbe szorítva. ... – Egy közösen eltöltött “alkotó-délután”: Egy új dal. Csiszolt-csiszolatlan gyémántok születtek, napról-napra. …
Végső ragyogásuk aztán a rivalda-lámpa fényében állt össze, amint Cseh Tamás odaadta őket hallgató-ságának, félszegen ám mégis nagy fegyelmezett tisztelettel. Tisztelettel a hallgató, figyelő ember, az igazság, az érzés és a gondolat, a színpad, a pillanat iránt. Igen, főleg a közel ezerkétszáz dal okán figyelünk, gondolunk ma is Cseh Tamásra. …
De amint az “Égiek által öszeállított, megismételhetetlen szerző-páros” másik tagja, Bereményi Géza életműve is további, szintén hatalmas értékű alkotásokkal ajándékozott meg bennünket, ugyanez a helyzet Cseh Tamásnál is. Ifjúként inkább a képzőművészetet gondolta élete fő ösvényének; Rajzok, grafikák hosszú sora, egy-két szárnypróbálgató festmény jelzi, hogy ezen az úton is bizonnyal remekművek hosszú sorával állt volna elő. De a politika vezérelte diszkrimináció (1960-as évek!) elrekesztette őt ettől a lehetőségről. – Profán gondolat, de tán mi, kortársai, és az utókor így kaphatott többet tőle, hiszen dalaival százezres tömeget érinthetett meg, ami egy képzőművésznek igen nehezen adatik.
Saját szavaira hivatkozva (Bérczes László: Beszélgetőkönyv) itt a helye “beemelni életművi kincsei közé” családját, szellemi-erkölcsi hagyatékát ma is féltőn gondozó feleségét és két gyermekét. Ők mind jelen vannak a jelenlegi magyar művészeti, szellemi élet terében.
– Aztán pedig indiánságát, ezt a különös, szinte reménytelenül megérthetetlen kutúrantropolőgiai kalandot, mely bőven több mint ezer ember életébe hozott be saját megélt élményeket egy egészen más világból, a síksági indiánok törzsi kultúrájának “így megérinthetővé varázsolt” mindennapjaiból. Cseh Tamás 1961-ben, három barátjával az érettségire készülve “találta ki ezt a különös indián-játékot”. Aztán egész életében vezette, építette és tökéletesítette e máig is erőben élő “szellemi (és valóságos) kalandot”, mely speciális jegyei által a világon egyedül áll, kiemelkedve sok tízezer “indián-hobbista” szintén figyelemre méltó szellemi és fizikai tudása, tapasztalata fölé.
Nos itt egy “TIPI” áll, korhű mása e régi népek “családi házának”, mely praktikus, egyszerű, tulajdonosa a havas téli hidegben is biztos fedezéket talál benne. Ebből a szinte megközelíthetetlen különösségből próbálunk meg itt felvillantani mégiscsak valami keveset. Reméljük hogy a különös “mozgó-árnyékok” (filmkockák) segítségével képesek leszünk örömet és jó gondolatokat ébreszteni látogatóinkban!
Bp. Szabó György 'Tárgyhangok' installáció, plakátgyűjtemény és CD műtárgyak
2023.09.27-11.19.
A városi lét használaton kívüli tárgyai alkották a kiállítás alapegységét. Bp. Szabó György ezeket felhasználva transzformálta az alapanyagot a kiállítás terébe.
„A közvetlen környezetünkből kikerülő hulladékot építem be az alkotásaimba, úgy szelektálva, hogy minden darabnak üzenete legyen. A kiállítás hat darab egymástól független, mégis összekapcsolódó darabból áll. Mind a hat alkotáshoz kapcsolódik egy rádió."
A kiállítást István Kovács (Berlini Magyar TV) nyitotta meg egy kapcsolódó performansz kíséretében, amelyben a nyolcvanas évek alternatív zenei világából ismert művészek szerepeltek: Árvai György, Kokó (Kukta Erzsébet), Legát Tibor, Roskó Gábor, Salamon Eszter, Szemző Tibor.
A -2. szinten megtekinthetők voltak Bp. Szabó György preparált CD műtárgyai, valamint újhullámos plakátgyűjteményének egy része is. Az installáció és a tárlatok november 19-ig voltak látogathatók.
EJTECH Újmédia Installáció
2023.09.06.-09.19.
A Dung Dkar Cloak című 2023-as interaktív installáció igazán különleges élményt kínált a Zene Háza látogatóinak, ahol a jacquard szövött textileket megérintve a látogatók különböző hangkompozíciókat hozhattak létre. Az EJTECH néven alkotó interdiszciplináris duó – Esteban de la Torre és Kárpáti Judit Eszter , a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Innovációs Központjának kutatói – textil-alapú interfészekkel és programozható anyagokkal dolgoznak. A Dung Dkar Cloak olyan intuitív zenei interakciókhoz való interfész, ahol az emberi jelenlét, érintés és finom gesztusok által érzékelés alapú hangterek jönnek létre. A kutatásalapú alkotási folyamat eredményeképp létrejött installáció a fraktálgeometria, az interfész tervezés, a hangszintézis, a digitális jacquard textilek és a multiszenzoriális érzékelés kapcsolatait kutatja.
Az installáció 2023 szeptember 25-ig volt megtekinthető. A Dung Dkar Cloak interaktív installáció, az EJTECH néven alkotó interdiszciplináris duó – Kárpáti Judit Eszter és Esteban de la Torre, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Innovációs Központjában készített kutatásalapú alkotási folyamat eredménye, amely a fraktálgeometria, az interfész tervezés, a hangszintézis, a digitális jacquard textilek és a multiszenzoriális érzékelés kapcsolatait kutatja. A kutatás célja új, kiterjesztett, neoanalóg anyagok létrehozása, amelyek kiterjesztik a felhasználó érzékelését és túlmutatnak a megszokott, konvencionális interfész tervezésen. Ebben az alkotási folyamatban a közönség egyszerre előadó és hallgató, amelyben saját valós idejű hangkompozíciókat (improvizációkat) alkothatnak. A Dung Dkar Cloak olyan intuitív zenei interakciókhoz való interfész, ahol az emberi jelenlét, érintés és finom gesztusok által érzékelés alapú hangterek jönnek létre. A hangok keresése egyfajta archeológiai tevékenységre emlékeztet, amely az érintéseink hatásmechanizmusainak feltérképezésére irányul. A textil, egy közvetítő anyag, interfész az emberi bőr és a külvilág, a fizikai és a digitális környezet között, amellyel különböző világok közötti platformokat lehet létrehozni. A valóság szövete vesz körül bennünket, világunk úgy áll össze, ahogyan a textilszálak kapcsolódnak és alkotnak szövetet. A texil egy metafora, a makrokozmosz és a mikrokozmosz szövedéke, a második bőr és a következő interfész az ember és a számítógép között. A digitális tér túláradása átjárja az életünket, az újfajta vágyak a taktilis, után elvezettek oda, hogy még egyszer felülvizsgáljuk az anyagiság jelentőségét. Az alkotók az installációt elsőként a washingtoni Smithsonian Hirshhorn Múzeumban mutatták be 2023-ban.
A kiállítást megnyitotta: Lasma Ivaska a MOME Innovációs Központ igazgatója.
A megnyitót követően Esteban De La Torre és Kárpáti Judit szerzőpáros bemutatta az installáció működését, majd a közönség is kipróbálhatta.
-webp.webp)
