#6 A rock and roll hullámai

A rock and roll némileg leegyszerűsítve egy sajátos kultúrtörténeti frigy eredménye: amikor az Afrikából behurcolt fekete rabszolgák és az Európából kivándorolt fehér telepesek zenei hagyománya egy harmadik földrészen, Amerikában találkozott és folyamatosan keveredett egymással. Ráadásul mindez egy, a technikai fejlődést és az ezzel összefüggő iparosodást és urbanizációt követő radikálisan átalakuló társadalomban ment végbe. E sorozat második évadjában az Elvistől a rock and roll ötvenes évek évig alkonyáig terjedő időszak társadalmi, kulturális és zenei történéseit vesszük górcső alá.

1956 a rock and roll áttörésének az éve. Számos olyan előadó bukkant fel, akiket azóta a műfaj klasszikusaként emlegetnek. Carl Perkins Tennesseből, Little Richard Georgiából, Fats Domino New Orleansból, Jerry Lee Lewis Louisianaból, Chuck Berry Chicagóból, Buddy Holly Texasból, az Everly Brothers Kentuckyból. Ezek az előadók csaknem kivétel nélkül Délről, és a társadalom mélyrétegeiből érkeztek, magukkal hozva társadalmi-szociális-kulturális örökségüket. Zenéjük fiatalos, friss volt, előadásmódjuk felszabadult, energikus, megjelenésükkel hosszú ideje elfojtott energiák és indulatok törhettek felszínre a közönség soraiban is. Közülük talán Chuck Berry volt a rock and roll legfontosabb személyisége. Joggal mondta róla John Lennon: „Ha a rock and roll valami más nevet kellene adnunk, akkor nyugodtan nevezhetnénk Chuck Berrynek!” De persze ott volt (zongora) Killer, Jerry Lee Lewis; a balszerencsés örök kísérőzenész Carl Perkins; a vallásból a vallásba menekülő Little Richard vagy a boogie fejedelme, Fats Domino. Nem beszélve a második hullámról, közülük is a tragikus sorsú Buddy Hollyról, akinek munkássága nem annyira a kortársakra, sokkal inkább a beatkorszak legnagyobb előadóira (Beatles, Rolling Stones) hatott.

Tartalom:

• A rock and roll első hulláma: Jerry Lee Lewis, Little Richard, Chuck Berry
• A rock and roll második hulláma: Buddy Holly, Gene Vincent, Eddie Cochran