Az élet újrahasznosítása

2004-ben alakult, idén tehát pont húszéves az Anna and the Barbies. Kerek évforduló, egy tetemes időszak zárása. Hogyan tekintesz vissza erre a húsz évre?
A lehető legjobb szórakozás, amit csak ajánlani tudok bárkinek: alapítsatok rockzenekart! Ha az ember gyerek szeretne maradni, és a legjobb haverjaival szeretne szépen szórakozni, és manifesztálni az életből kitépett dolgokat, amiket aztán magán átszűrve, áteresztve gyönyörű kis csomagolásban – legyen az kazetta, cd, nagylemez, vagy akár csak egy Spotify-link – visszaengedhet a világba, az a leggyönyörűbb módja az élet újrahasznosításának. Nem nagyon szoktunk eljárni szórakozni, mert minden fellépésünk, próbánk annak számít. A gyerekeknek is azt szoktam mondani, hogy anya játszani megy. Soha nem tekintettünk erre az egészre munkaként. Ha belegondolunk, hogy életünk hány százalékát töltjük el tanulással, és aztán melóval, akkor olyasmi jön ki, hogy közel két harmadát szánjuk erre. Ha ezt teherként, kötelezően teljesítendő dologként éljük meg, akkor nem biztos, hogy azt csináljuk, mint amit a szívünk diktál. Az külön bónusz, hogy én ezt a játékot a testvéremmel játszhatom, mert egy ilyen kötelékhez bárki szívesen csatlakozik zenészként. Ezt a kapcsot értelmes esetben semmi nem tudja felrobbantani – lásd: most még az Oasis is összeáll. Én és a tesóm örökké zenélni fogunk együtt. Nagyon úgy mutatják ezek az eltelt évtizedek, hogy ez nem egy kínlódás, hanem az életünk szerves része. Az élet egymilliárd színű, szagú és illatú, nálunk pedig természetes feldolgozási folyamat, hogy dal lesz belőle. Nem kérdés, hogy írunk-e majd újabb dalokat, mert ez a feldolgozási folyamat most már mindig a részünk marad. Így könnyebb élni. És ez örökre így lesz. Ezért van az, hogy egy hihetetlenül stabil zenekarunk van. Nagyon szeretjük és tiszteljük egymást, és szeretjük egymás társaságát.

Ezt a jubileumi időszakot zárja a karácsonyhoz közeli koncertetek a házban. Mit várhat a közönségeket, és mit vártok tőle ti?
Az egész évünknek ez a huszadik év a tematikája, próbáljuk megmutatni különböző kiemelt koncertekkel azt a sokszínűséget, ami jellemez minket. Közben megjelent nyomtatásban az elmúlt húsz évből húsz válogatott dalszövegem versként, papiruszon. Kétszáz éves gépekkel, kézileg nyomott könyv lett ez. Ennél végképp azt gondoltam, hogy egy kisebb korona csúszik a fülemig. És ezt az évet szeretnénk becsomagolni a Zene Házában egy meseszerű, varázslatos estével. Mindig vannak karácsonyi koncertjeink, amikre a próbateremből, vagy otthonról szoktunk bejelentkezni, és úgy gondoltuk, hogy idén ezt ebből a csodálatos manólakból tesszük meg, a kivilágított fákkal, a gyönyörű architektúrával, ami a Zene Háza. Szeretnénk igazi ünnepet, ahová az emberek a legszebb ruháikat vehetik fel, szégyen nélkül a nagymama fukszait, a kicsi, vagy nagyobb kalapot, a hálót a szemek elé, a kis ridikült, a kissé dohos szmokingot. Ez most egy olyan forralt borozós, remélhetőleg havas hátteres akusztikus koncert lesz, amikor a régi idők ünneplését ölthetjük magunkra, ebben a turbulens 21. században. Szeretnénk egy meseszerű, gyönyörű, lelassult karácsonyi eseményre meghívni az embereket, ahol a koncert mellett még mindenféle meglepetésekben is gondolkozunk. Interjú: Dömötör Endre