Dalszerzők köre

Mennyit és hogyan változott a dalszerzői munkamódszered az évek során?
Beck Zoli: Annyiban nem változott, hogy az induláskor sem volt, és most sincs kidolgozott munkamódszerem. Amit viszont érzékelek, az, hogy a zenekari metódus, dinamika változásával maga a szerzői alakulástörténet is változik. Én egy közösségben alkotó szerző vagyok, és ez nagyban különbözik azoktól a szerzőktől, akik nem egy közösségből elrugaszkodva alkotnak. A dalszerzői munkásságunkban az indulástól sokáig meghatározó volt az, hogy együtt zenélünk, együtt próbálunk és ezek során kikupálódik a kamarazenélésünk, és közben a zenei gesztusaink megmutatják azt is, hogy merrefelé közlünk, mint zenekar. Zenei témák, melódiák, ritmusok indultak el a közös zenélésekből, amik egy része dallá formálódott. Ez a munkamódszer aztán az idők során megváltozott bennünk, leginkább az elmúlt bő tíz évben, mert az együtt zenéléseknek már nem azok a tétjei, mint amikor megismertük egymást. Ebbe persze belejátszott az is, hogy dalszerzőként, szövegíróként egyre több olyan feladatom is lett, amikor másoknak kellett írnom. Akár szöveget, akár alkalmazott zenét, akár dalt is. Ez már egy másik viszonyulás a szerzői módszertanhoz. De a lényeg talán az, hogy ha szerzőként nem érzékeled a közösséget, amiben benne vagy, akkor az a dal meg fog bukni, mert nem lélegzik együtt azzal a közösséggel, amelyiknek meg kell szólaltatnia. Mára pontosan tudom, hogy amikor írok egy dalt, akkor 30Y-dalt írok, vagy nem.
Bagossy Norbert: Azt gondolom, hogy nem változott sokat. Fontos volt mindig az elvonulás hozzá, hogy egymagam tudjak lenni, ez mai napig is így van. Ugyanakkor örülök annak, ha meg tudom osztani valakivel miután elkészül.
 

Van-e olyan dal, amit bárcsak te írtál volna?
Beck Zoli: A játék kedvéért azt mondom, hogy igen, de valójában nincs ilyen. Jó pár olyan dalt hallottam, és jó pár olyan dalszerző akad, akinek a munkássága permanens példa a számomra. Minden évből, évtizedből van olyan dal, amit nem bántam volna, ha éppenséggel én írom. Ha már megszülettem volna, szívesen írtam volna a Beatles Revolver lemezének bármelyik dalát. Vagy örültem volna, ha egy-egy Doors-dal hozzám kötődik, mondjuk a Break On Through. Szíves írtam volna a Jézus Krisztus Szupersztár akár leggyengébb dalát, vagy a Hairről a legkevésbé hallgatottat. Vagy a Damon Albarn-életmű bármelyik szerzeményét, mondjuk, ha bevett volna társszerzőnek a második The Good, The Bad & The Queen-lemez bármelyik dalába. Vagy én írtam volna Jack White Lazarettóját. De magyar dalokat is mondhatnék: például, ha én írtam volna az Elszállt egy hajó a szélbent. A Bergendy Papírsárkányát. Vagy a Romolj meget az Európa Kiadótól. A Gyónást, vagy a Csillag vagy fecskét, vagy valamelyik szép lassút a korai Kispáltól. A ?-t is szívesen írtam volna a Hiperkarmától. Még tudnék mondani, de egyik dal felé sem érzek irigységet, és mindegyik dalnak tudom, hogy ki az adekvát megszólaltatója. Valójában egyiket sem írtam volna én, de nagyon jó időről-időre ezekkel a dalokkal azonosulni és akár elképzelni, hogy ha nincs is részem bennük, mégis beleszólnak abba, ahogyan ma gondolkodom a dalokról.
Bagossy Norbert: Nagyon sok jó dal van a világban, de soha nem gondolok úgy rájuk, hogy bárcsak nekem jutott volna eszembe. Inkább addig hallgatom őket, amíg inspirál engem is egy következőre.

Interjú: Dömötör Endre
Beck Zoli-kép: Sinco