Szenteczki Zita-Kelemen Patrik: dalok - szívcsavaró melanko-szentimentális proto-punk koncertperformansz

A Zene Háza időről-időre megosztja a kurátori feladatokat egy-egy művésszel, a következő ilyen Kurátori hétvége házigazdája Szenteczki Zita és Kelemen Patrik lesz, akik a dalok című, sztárvendégekkel teli performatív gálaműsort mutatják be két egymást követő este.

Az ő hipotézisük, hogy a 80’-90’ évek magyar underground zenéit hallgatva mély azonosulást érzünk azzal a kiábrándultsággal, amiről ezek a dalok szólnak. Jól esik az azonosulás. Jó érzés, hogy fáj. Az azonosuláson keresztül nem vagyunk egyedül, a közös feloldódás, valahova tartozás vigasz a magány ellen.

Mikor válik ez a jól ismert, meleg, mindent betakaró érzés fojtogatóvá? Mélyen érzek vagy tocsogok a fájdalomban? Meddig jó azonosulni valamivel, akár csak érzelmileg is, ami töménységében megmérgez bennünket?

Pont mint a görög pharmakon: egyszerre gyógyír, varázsszer és méreg.

Az est műfaja szívcsavaró melanko-szentimentális proto-punk koncertperformansz, amely a zene, az ének és a tánc médiumaival él. Hossza ~70 perc, 12 már létező és újrajátszott, valamint újonnan írt dalt hallhattok majd, performatív elemekkel csipkézve.

KÖZREMŰKÖDŐK

Kelemen Patrik - performansz, gitár, billentyű, vokál
Porteleki Áron - performansz, ütősök, vokál
Vass Imre - performansz, basszus, vokál

Vendégek:
Szemes Botond - performer, dramaturgia, szöveggondozás
Pintér Gergő - ének, tánc
Víg Mihály - ének, gitár TBA

Koncepció: Szenteczki Zita és Kelemen Patrik

Külön köszönet: Szabó R. János, Rollins Miki, Jávorszky Béla, György Imre

A Kelemen-Szenteczki párbeszéd origója egy reggeli kávé melletti beszélgetés egy francia kisváros konyhájában, ahol Sz. felemlegeti, hogy mennyire szereti azt a süppedős, mégis édes hangulatot, mely néhány 80’ évekbeli dal sajátja, melyre K. megjegyzi, hogy szerinte az beteges. Így kezdődik az a diskurzus, amely a jelen performatív-koncert estbe torkolló, feltáró munkává vált.

Kelemen Patrikból ez a zene dühöt vált ki, Szenteczki Zitából keserédes nosztalgiát. Párbeszédük válik az est kurátori módszerévé: a projekt dobogó szívévé, amely (vér)áramkörébe bekapcsolják először Porteleki Áron és Vass Imre alkotótársakat, majd igyekeznek megszólítani azokat az alkotókat, akiknek ezeket a dalokat tulajdonítják. Céljuk, hogy bevonják, megszólítsák a korszak néhány meghatározó művészét, a beszélgetést pedig stúdióba, majd dalok formájában a színpadra tereljék át.

A projekt vállalása, hogy a párbeszéden keresztüli újrajátszással, az érintettek bevonásával, korabeli történetek nyomát kajtatva, feltúrjuk a fagyott földet és ránézünk zenei gyökereinkre (Víg Mihály egy korai beszélgetésünkkor firkantotta oda nekünk, hogy √EREK). Megidézve a 80’ évek földalatti zenei búvópatakjait megismerjük és megértjük, hogy hogyan hatnak ránk még ma is, és milyen aktuális vonulataikat cipeljük magunkkal.

Szenteczki a magyar nyelvű színházi élet megkerülhetetlen alakja, 2015 óta folyamatosan rendezőként dolgozik; Kelemen táncos-alkotó, 2017 óta élt és dolgozott Budapesten. Egy egészségesebb társadalmi berendezkedés és fenntarthatóbb művészetfinanszírozó rendszer reményében 2023-ban Belgiumba emigrált.

Az est célja, hogy, empatikusan nézzen rá közös kulturális gyökereinkre (√ereinkre) és az újrajátszáson, a tudatos újrahallgatáson és némely esetben újraíráson keresztül tegyen lehetővé egymás felé fordulást, érzelmi értést.

Dalok, egymástól, egymásnak, egymáson keresztül.
Mélyen empatikus, odaforduló, Dalok.