Szubjektív! Batta András sorozata – A tegnap világa #3

A tegnap világa – Stefan Zweig megrendítő önéletírásának címe, amelyet menekültként, idegenben, Európa legsötétebb éveiben írt, mielőtt 1942-ben saját akaratából hagyta el a „tegnap világát” a „ma” kilátástalan helyzetében. „Fehérek között egy európai” búcsúzott el generációja tragikus sorsának végső konklúziójaként. Végleg, de nem végérvényesen. Megmaradt az örökség, az emlék és a remény, ami erőt ad Európa válságos korszakaiban, így ma is. Európa önmagából merít, páratlan szelleméből újul meg. Talán éppen a halhatatlan múlt vezet át a jövőbe. Remekművek hálója védheti meg a széteséstől és az enyészettől az öreg Európát. Az új Szubjektív-sorozata ebben az értelemben fordul a tegnap világa felé.

A búcsú érzete, gesztusa szinte valamennyi nagy zeneszerzőnél jelen van – sokszor épp ezek a leginkább szívhez szóló zenék. De volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, hogy mindentől búcsúzni kell. Ezt a pillanatot örökítette meg éppen a sorozat címét ihlető Stefan Zweig a Tegnap világában. Amikor elsötétült minden, és Európa a süllyedő Atlantiszhoz lett hasonlatos. Két, egymástól távoli zeneszerző utolsó éveit határozta meg a folytonos búcsú érzése, ami persze teljesen eltérő, sőt, ellentétes művészi eredményekhez vezetett: Richard Straussét és Bartók Béláét. Furcsa módon, a látszat ellenére egyikük sem „lelé honját a hazában”. Noha New Yorkot (Bartók) és Garmisch Partenkirchent (Richard Strauss) nemcsak kilométerek ezrei, hanem egy világ választotta el egymástól, Európa jelene szinte elviselhetetlen súllyal nehezedett mindkettejükre. Ezért fordultak a múlt felé, és a végső búcsú pillanataiban magasra emelték az európai zene fáklyáját, önkéntelenül is megvilágítva a lélek vándorlásának további útját.