Freddie Budapesten – újra!

A zenekar rocktörténeti jelentősége
A 2026 tavaszán nyíló FREDDIE kiállítás a budapesti Queen-koncert 40. jubileumának apropóján nyílik, és 2026-ban, szeptember 5-én ünnepeljük a Mercury születésének 80. évfordulóját is. A Queen a hetvenes-nyolcvanas évek egyik legsikeresebb brit rockzenekara volt, a tragikus sorsú Freddie Mercury (1946–1991) pedig a rocktörténet egyik legjobb rocktorka. Minden idők egyik legnagyobb frontembere. A formációban Mercury mellett mindvégig Brian May (1947) gitározott, John Deacon (1951) basszusozott és Roger Taylor (1949) dobolt, a zenekar tizenöt stúdióalbuma közül a legfontosabb – a kritikusok és a rajongók szerint is – az 1975-ös A Night At The Opera. A róla kimásolt Bohemian Rhapsody kilenc héten át vezette a brit slágerlistát (majd újabb öt hétig, amikor Mercury halála után újra megjelentették).

A Queen már a hetvenes évek végén a legnagyobb sztárok közé emelkedett. Meglehetősen eklektikus, de egyéni zenei világába a keményebb rock mellett a lírai ballada, a ragtime, a gospel, a vaudeville és kuplé egyaránt belefért artisztikus glames-progos hard rock zenéjükbe. További sikerlemezeiket (Sheer Heart Attack - 1974, A Day at the Races - 1976, News Of The World - 1977, Jazz - 1978) rengeteg slágerrel szórták meg. Killer Queen, Somebody To Love, We Will Rock You, We Are The Champions, Bicycle Race, Don’t Stop Me Now és így tovább. Az 1980-as megjelent album (The Game) viszont zeneileg így is jelentős változást hozott, róla az Elvis Presley előtt tisztelgő Crazy Little Thing Called Love mellett az Another One Bites The Dust igazi diszkósiker lett. A következő évben Mercuryék Dél-Amerikában és Mexikóban döntöttek rekordokat: a Sao Pauló-i Morumbi stadionban 131 ezren váltottak rájuk jegyet, a mexikói Monterrey-ben közel félmillió ember előtt játszhattak.

Az 1982-es Hot Space már kifejezetten a diszkó, a funk és a new wave jegyében fogant, akárcsak az 1984-es The Works, melyről a Radio Ga Ga és az I Want To Break Free a tánctermek nagy kedvencei lettek – utóbbi videoklipje a Coronation Street című brit szappanoperát parodizálta. 1985-ben újabb nézőcsúcs fűződött a nevükhöz: január 12-én 325 ezer ember előtt nyitották meg a riói rockfesztivált. Ugyanebben az évben fellépésüket a londoni Live Aid koncerten az esemény fénypontjaként értékelték. Nem csoda, ha az 1986 júniusában megjelent – sorrendben amúgy tizenkettedik – stúdialbumuk, a jórészt a Hegylakó filmzenéjére épülő A Kind Of Magic ismét kasszasikert hozott. Bár nem annak szánták, ennek anyagával turnéztak négyesben utoljára: a június 7-én kezdődő, augusztus 9-én végződő, összesen huszonhat állomásos Magic Tour megdöntötte az addigi összes nézőszámrekordot Európában és Nagy-Britanniában egyaránt. Összesen közel egymillióan látták-hallották a zenekart, az összbevétel pedig elérte a 11 millió angol fontot.

Ennek a turnénak volt az egyik utolsó állomása a budapesti Népstadion-koncert – a sorozat zárásaként adtak még néhány show-t Franciaországban és Spanyolországban, majd a Londontól északra lévő Knebworth Parkban százhúszezer ember jelenlétében léptek fel – mint utóbb kiderült, utoljára. Merthogy Freddie Mercury betegsége, majd 1991-es halála végképp pontot tett a közös koncertek végére. De nem zárta le a Queen pályafutását, hisz a zenekar hivatalosan sosem oszlott fel – Freddie haláláig még két, halála után pedig egy stúdiólemezt megjelentetve. A három megmaradt tag 1992. április 20-ára a londoni Wembley Stadionban még megszervezte a Freddie Mercury emlékkoncertet – ahol többek között Robert Plant, George Michael, James Hetfield (Metallica) és Tony Iommi (Black Sabbath) adott elő saját, illetve Queen-dalokat –, az új évezredben pedig Brian May és Roger Taylor turnézott Queen néven (egy ideig az egykori Free-énekes, Paul Rodgers társaságában, majd Adam Lamberttel az énekesi pozícióban).

szöveg: Jávorszky Béla Szilárd
fotók: Denis O’Regan, Richard Young, Batha László

Az 1986-os magyarországi koncert

A Magic Tour egyik utolsó állomása volt tehát a Queen egyetlen budapesti fellépése, melyet tizenhat kamerával rögzített Zsombolyai János és csapata. A hivatalosan magyar-angol koprodukcióban készült, kilencvenperces Varázslat – a Queen Budapesten című koncertfilmet 1986. december 12-én mutatták be a magyar fővárosban. Mint Zsombolyai a premier előtt az Ötlet című hetilapnak elmondta: „Mindig is törekedtem arra, hogy filmjeimben a zenének funkciója legyen. Hiszek abban, hogy egy filmben a zenének majdnem olyan fontos a hatása, mint a képnek. (…) Amikor először szóba került a Queen esetleges magyarországi fellépése, azonnal kiderült, hogy a magyar szervezők nem tudnának annyi pénzt fizetni, mint amennyibe egy ilyen koncert kerülne. Jó barátom Hegedűs László, a Multimedia Organization kelet-európai igazgatója, s az ő ötlete volt, hogy forgassunk koncertfilmet itteni szereplésükről. Tudta, hogy mi meg tudjuk csinálni, ezért is ajánlotta ezt a Queen-stábnak. Ők pedig ebbe belementek, mert nem titkolták: egyetlen fájdalmuk, hogy habár rengeteg jó videoklip készült a zenészekkel, igazán színvonalas koncertfilm még egy sem.”

Az 1939-ben született Zsombolyai János – aki tehát a koncert forgatásakor 47 éves volt – hangsúlyozta, ez a mű a Queen Films és a magyar vállalkozók közös produkciójaként jött létre. A hatmillió forintos költségvetés nagyobb részét a Mokép és a Mafilm állta, kisebb részben a Mafilm Dialóg Stúdiója, amely a produceri és szervezési feladatokat is ellátta. A Varázslat – a Queen Budapestent szponzorként támogatta még a Hungarocamion, a Malév, az Országos Idegenforgalmi Hivatal, a TVK, a Herbária és a BRG. A büdzséhez az angolok egy fillért sem adtak, bár tény, hogy kizárólag a film kedvéért Budapestre hozták a legnagyobb stadionfelszerelésüket (az ötven méter széles színpadot, világítóberendezéseikkel együtt, mozgó stúdiójukat, két huszonnégy sávos magnóval), a hanganyagot pedig London legdrágább stúdiójában keverték. Miközben számukra a legnagyobb üzletnek a videokazetták forgalmazása számított, amit a magyarországi mozibemutató után pár hónappal kezdtek világszerte forgalmazni (a magyarok csak a szocialista országokba értékesíthettek).

Zsombolyai előzetesen persze nemcsak látta a Queenről korábban készült valamennyi videoklipet – tudta, csak színvonalas képi világgal és vágással rúghatnak labdába –, hanem a film vezető operatőrével, Ragályi Elemérrel két NSZK-beli koncertet (Köln, Mannheim) a helyszínen megtekintett. Sőt, mindkettőt videóra rögzítették, hogy lássák, mennyire változik fellépésről fellépésre a program, mi az, amiben a tagok improvizálnak, milyen hosszúak a számok. Egyáltalán, hogy megismerjék a gépezet működését.

Valutahiány, Multimédia, Interkoncert

Az akkori szocialista, valutahiányos Magyarországon magának a koncertnek a létrejötte sem tűnt egyszerűen kivitelezhetőnek. Bár 1982 februárjában megnyílt a Budapest Sportcsarnok, és onnantól kezdve sorra jöttek a világsztárok (például Carlos Santana, Tina Turner vagy az ott több koncertet is adó Dire Straits), abban a világban a koncertszervezőknek együtt kellett dolgozniuk a monopolisztikus helyzetben lévő magyar állami szervezetekkel, mindenekelőtt az Interkoncerttel. Miként Hegedűs László, az eseményt létrehozó Multimédia Organization ügyvezetője a 2015-ben vele készült életútinterjúban kifejtette: „Különleges munka volt. Ahhoz, hogy a Queent egy Népstadion szintű bulira ki tudjuk fizetni – értsd: meglegyen hozzá a deviza –, ahhoz az összes ezzel foglalkozó állami céget le kellett ültetni egy asztalhoz. Az IPV-től Kiss Imre volt jelen, nagyszerű ember, a BS részről Lehel Laci, az IRI-től Gaál Iván és Hidasi Nóra, a Népstadiontól Müllner Jenő, rendes faszi, pártmegbízatásból került oda, de segítőkész volt, az ORI-tól pedig egy szörnyűséges figura, Bulányi László. Bulányi 1990-ben látványos öngyilkosságot követett el, miután kiderült, hogy több százmillió forintot sikkasztott az ORI-nál. Durva ember volt, ex-belügyes, rettenetesen merev, az a „felfelé-nyalok-lefelé-rúgok”-típusú káder. Amikor Keszler Pált, az ORI addigi igazgatóját a nyolcvanas évek közepén kinevezték az Operettszínház igazgatójának, ő vette kézbe a céget és mindjárt azzal rakta le a lábnyomát a zenei életben, hogy a Queen-koncert megszervezésére összehívott értekezleten felállt, majd azt mondta: „Kedves elvtársak, köszönöm, hogy eljöttetek. Az Országos Rendező Iroda nevében be kell, hogy jelentsem, hogy Magyarországon, mint ti is tudjátok, óriási devizahiány van és ezért a kórházakban nincsenek orvosságok elegendő mennyiségben, rengeteg orvosi műszer hiányzik, és ameddig ez a helyzet, addig nem tudok támogatni egy olyan pénzszórást, mint a Queen-koncert megrendezése”. Azzal összepakolta az iratait, a hóna alá csapta és távozott. Ezt követően kételyeim lettek a Queen-koncerttel kapcsolatban. Próbáltam nem törődni Bulányival, de mégiscsak ő volt a hivatalos állami ember, tehát kvázi az ő kezében volt a döntés. Aztán néhány nap múlva hívtak a pártközpontból egy kávézásra a Luxor Presszóba, ahol Korda Pista, Lehel Laci meg mások elmesélték, hogy milyen trükkökkel jutottak el Berecz Jánoshoz (akkoriban az állampárt vezető tisztségviselője – a szerk.), aki igent mondott. Tehát meg lehet csinálni a bulit.”

Hogy a Queen tagjai a koncertért mennyit kaptak, üzleti titok, de Hegedűs annyit elárult, hogy a zenekar ötször-hatszor annyiba került, mint azok, akik akkoriban a Budapest Sportcsarnokba jöttek. Ezek az összegek ráadásul mélyen a nyugat-európai gázsik alatt voltak. A Queen is körülbelül félpénzért játszott a Népstadionban. De a koncertfilm már akkoriban is roppant vonzó és jövedelmező volt számukra is.

Varázslat – A Queen Budapesten koncertfilm Az 1986. július 27-i népstadionbeli koncertet tizenhat magyar operatőr vette celluloidra, Zsombolyai pedig a Filmgyárban öt vágócsoportot hozott létre, kvázi versenyhelyzetet teremtve. Összesen harminckétezer méternyi nyersanyagot forgatott a stáb, több mint húsz óra terjedelemben. Hegedűs László emlékei szerint a 35 milliméteres filmnél húszpercenként cserélgetni kellett a kazettákat, amit külön stáb végzett. „Hatalmas logisztikai manővert igényelt, Mihály György kollégám végezte, hogy úgy induljanak és álljanak le a kamerák, hogy közben a koncert folyamatosan több szögből rögzítve legyen. A hangot Dieter Dirks mobil stúdiója vette, ehhez a zenekar ragaszkodott, ezt később hozzászinkronizálták az időjeles filmfelvételekhez. Multitasking képernyőt gyártottak hozzá, azon tudta a rendező Zsombolyai János kiválasztani, hogy épp melyik kamera képét vágja be.”

Mivel interjút a tagok a filmben sem adtak, és a szüntelenül áradó zene egy idő után fárasztóvá tudott válni, színesítésként Zsombolyai megtudta a menedzsertől, Jim Beachtől a zenészek hobbiját. A stáb rögzítette, ahogy Freddie Mercury Szentendrén végigjárta a régiségboltokat, ahogy Brian May a hőlégballonozott a Stadion-kertben, ahogy a gokartozást kedvelő Roger Taylort kivitték a még át sem adott Hungaroringre (az első Formula–1 futamot két héttel később, augusztus 10-én tartották). Egyedül a basszusgitáros John Deaconnal boldogult nehezen. Mint egy akkoriban adott interjújában mesélte: „Talán ezeken a hasábokon elmondhatom, nem jut a család tudomására, hogy ő egy nagyon szép dán hölggyel érkezett Budapestre. Szó szerint bujkáltak a kamera elől, de arra sikerült rávennem, hogy legalább jöjjön le sétálni egyet a Duna-partra, és filmezzünk. Ebből aztán egy tüneményes kis filmetűd kerekedett, összetalálkozott egy bámészkodó hat-hétéves kislánnyal, akiről kiderült, hogy angol, és ugyanabból a városból jött, ahol Paul McCartney is él.”

A forgatás kedvéért a zenekar tagjai amúgy már július 23-én – tehát négy nappal a fővárosi fellépés előtt – Bécsből szárnyashajóval megérkeztek Budapestre. A Népstadionban a német Craaft és a veresegyházi asszonykórussal felálló Z’Zi Labor volt az előzenekar. A koncert legismertebb momentuma, amikor Freddie Mercury – a szöveget a tenyeréről olvasva – elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű magyar népdalt, amit a Marriott Hotel tetőteraszán gyakorolt be a gitárossal közösen.

A Varázslat – A Queen Budapesten című koncertfilm világpremierjét tehát 1986. december 12-án tartották a Budapesti Kongresszusi Központban. A VHS-kazettát 1987 tavaszán forgalmazták világszerte, de arra, hogy annak felújított változata DVD-n és blu-rayen, a koncert hanganyaga pedig dupla CD-n is megjelenjen (Hungarian Rhapsody: Queen Live in Budapest), egészen 2012 novemberéig kellett várni. 

A budapesti koncert az egyik utolsó Queen-fellépés volt Freddie Mercuryval, minden idők egyik legjelentősebb énekes-frontemberével, és az egyik, ha nem a legjelentősebb magyarországi popzenei esemény a nyolcvanas években.

Vasfüggöny mögött, vasfüggönyt bontva

A Queen 1986-os budapesti koncertje az első igazán monstre stadionkoncert volt a vasfüggöny mögött nyugati zenekarral. Nemcsak ebbéli úttörőségében jelentős, de az akkor már repedező szocialista rendszert is tovább bomlasztotta az esemény. Miután az elvtársak engedélyezték a koncert megtartását és ezzel a rendszer beengedett egy világhírű nyugati zenekart a vasfüggöny mögé a koncert a Queen magyarországi látogatásával elsőként mosta el a határokat Kelet és Nyugat között, és szimbolikusan megbontotta a vasfüggönyt.

A koncerten elhangzó dalok listája:

1. One Vision
2. Tie Your Mother Down
3. In the Lap of the Gods... Revisited / Seven Seas of Rhye / Liar / Tear It Up
4. A Kind of Magic
5. Ay‐Oh
6. Under Pressure 
7. Another One Bites the Dust
8. Who Wants to Live Forever
9. I Want to Break Free
10. Impromptu
11. Guitar Solo
12. Now I'm Here
13. Love of My Life
14. Tavaszi szél vizet áraszt
15. Is This the World We Created...?
16. (You're So Square) Baby I Don't Care
17. Hello Mary Lou
18. Rock 'n' Roll improvisation
19. Tutti Frutti
20. Bohemian Rhapsody
21. Hammer to Fall
22. Crazy Little Thing Called Love

ráadás:
23. Radio Ga Ga

ráadás 2:
24. We Will Rock You
25. Friends Will Be Friends
26. We Are the Champions (God Save the Queen)