Nyolcvan éves korában elhunyt Eötvös Péter.

"Isten Veled, Péter!

Megkönnyeztük, amikor végleg elhagyott bennünket. Úgy tudom, nem volt egyedül, ott volt családja, Felesége és alkotótársa, látogatták muzsikusok, akik Seherezádéként meséltek, muzsikáltak mellette, naponta, hónapok óta. Még egy év sem telt el, hogy kihullott a pohár a kezéből – amint mesélte – tavaly május 13-án, amikor észrevette, hogy már nem az ő tudata irányítja az életet. Addig – csaknem 80 évig – ez nem így volt. Tudatossága, racionalitása, megtervezett élete, kötelezettségeinek hálója határozta meg létét és munkásságát. Kedves volt, közvetlen és nyitott. Nem éreztette tehetségének és intellektualitásának fölényét, mindig az adott feladat tökéletes megoldása lebegett szeme előtt. Igazi profi volt, aki úgy, és annyit tett az őt érintő dolgokért, amennyit a dolog megkívánt. Egyszerű volt – emberként. Ugyanakkor rendkívül bonyolult rendszerek futottak át elméjén – talán betegsége is innen eredt, bár ki tudja? – amit különleges tehetsége, tapasztalata és iskolázottsága révén oldott meg – a kívülálló szemszögéből – játszi könnyedséggel. Nem az érzelmek határozták meg művészi cselekedeteit, hanem egyfajta költői racionalitás. Furcsának tűnhet ez a szóösszetétel. Talán úgy lehetne megmagyarázni, hogy Péter mindent hallott a zenéből és mindent tudott róla, s mivel egész életében megoldásokat és megvalósításokat keresett – ugyanis saját és kortársai műveit hibátlanul akarta megszólaltatni – kialakult benne a módszer és az út a dolgok létrehozása érdekében. Ugyanakkor a létrejövő Egész mögött mégiscsak egy költői eszme állott, valami, ami legbelül volt, nehezen hozzáférhető, ám a produkció megvalósulása során a hangok rendszerében megszületett. A nemzetközi értelemben exportképes magyarok közé tartozott, amint idősebb pályatársa, Pierre Boulez mondta róla. Mindenütt otthon volt, és mindenfajta kultúra hatott rá. A globális zeneszerző és karmester prototípusa? Igen, de erdélyi gyökerekkel.

A Zene Házát a kezdet kezdetétől szimpátiával figyelte, létrejöttét üdvölte. Többször járt nálunk magánemberként, kiállítás nézőben, és – szerencsénkre – egyik projektünkhöz is adta nevét és zenéjét. Ma is, folyamatosan játsszuk a Hangdómban a Mese című kompozíciót a MOME hallgatóinak vizuális asszociációival. A Mese 1968-ban keletkezett, és magába sűríti mindazokat a gesztusokat, amelyek a magyar népmesék archetípusára jellemzőek. Ma is avantgárd ez a több, mint 50 éves darab. Nem felejtjük el azt a kora szeptemberi délelőttöt – nem volt oly rég, 2023-at írtunk – amikor, már betegen, Kurtág Györggyel megjelentek a különleges Hangdóm-bemutatón. Utána kimentünk a kávéház teraszára. Kurtággal sokáig beszélgettek, fogták egymás kezét… A pillanat egyszerre volt történelmi és megindító. Péter szerethető ember volt, megértő, szellemes, segítő és ugyanakkor minden szavával, mozdulatával tanító is. Nem érzelmesen, de költői racionalitással. Köszönjük Gőz László barátunknak, hogy megismertette vele a Zene Háza csodáját. Köszönjük Péternek, hogy megértett és megszeretett bennünket. Mi is szívünkbe zártuk, és immár örökre benne marad a Zene Házában. Tovább fogjuk mesélni a történetét."

Nyitókép: MÜPA/Csibi Szilvia