Bognár Szilvia Népzenei Hangadó: Hopp csillárom, csillárom!

Az izgalmas időutazás folytatódik, Bognár Szilvia továbbra is élő muzsikával és közös dalolással, daltanulással egybekötött előadás-sorozatra hív minden kedves érdeklődőt: - aki szívesen kalandozna a magyar népdalok sok száz évre visszanyúló világában - aki kíváncsi az egyes dallamok, szövegek írott forrásaira - aki szeretne kicsit rápillantani a megőrzés-változás lenyűgöző folyamatára. A magyar népdal, népzene keleti gyökereiről, generációkon átívelő hagyományozódásáról, a paraszti lét mindennapjait átszövő fontosságáról bizonyára mindannyian hallottunk már. Ugyanakkor ritkán töprengünk el azon, hány száz éves is ez a hagyomány, hogy bizonyos dallamok a barokk, vagy a reneszánsz korszakából, netán gregorián gyökerekből sarjadtak. Sőt, mivel a népdal „szájról-szájra” terjed, többnyire fel sem ötlik bennünk, hogy az általunk ma ismert dalok némelyikét – akár változataiban – korabeli kódexek, kéziratos énekeskönyvek, melodiáriumok, graduálok, daloskönyvek, netán ponyvaregények őrzik.

Régi magyar kéziratos gyűjteményeink nagy számban rejtenek évszázadokon átívelő népszerű táncdallamokat. Közülük is kiemelkedő az 1730-as évekből származó Zay-ugróci kézirat, amely igen bőven tudósít a korabeli magyar hangszeres zenei hagyományról. Sőt, külföldi gyűjteményekben is jelentős mennyiségben találkozhatunk magyar vonatkozású táncdallam lejegyzésekkel. Az ezekben gyökerező népi tánczenék sorából jelen előadássorozatban leginkább olyan példákat ragadunk ki, amelyek a vokális zenei hagyományhoz is kapcsolódnak, vagyis énekelhető formában is fennmaradtak. Fellelhetjük őket gyerekjáték, párosító, máskor pásztortánc dallamaként, dudanótaként, bordalként, lakodalmi szokásdalként, csárdás, ugrós vagy épp forgatós tánc alá való énekként egyaránt. Ily bőséges repertoárból válogathatunk hát farsang utolsó hetében, nem mindennapi mulatságnak ígérkezik!

Vendégek:
Csernók Klára – hegedű 
Papp Endre – brácsa, harmonika

Fotó: Falus Kriszta