Szegedtől Déváig

Ezen a nyári délutánon a Magyar Zene Háza szabadtéri színpada egy képzeletbeli híddá alakul, amelynek egyik végpontját a Déváról érkező gyerekek, másik végpontját pedig a szegedi zenésznövendékek alkotják. A két csapat közös jóvoltából egy fergeteges nyáresti koncertélmény részeseivé válhatnak kicsik és nagyok, amelyben jól ismert dallamok és váratlan meglepetések felbukkanására egyaránt lehet majd számítani. Az eseményen felszólal Böjte Csaba szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány életrehívója.

A Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karának rézfúvós együttese tavaly jött létre az egyetem alapításának századik évfordulója alkalmából. Az együttes létrehozója, Boros József – aki immáron közel negyven éve az egyetem Rézfúvós Tanszékének oktatója – 2008-ban ismerkedett meg Böjte Csabával. Elmondása szerint Csaba testvér, mikor megtudta, hogy muzsikussal van dolga, ezeket a szavakat intézte hozzá: „Kedves Józsi, a dévai árvaházba hála Istennek sok minden került már, de zenét még nem hozott senki!” Ez a mondat lett az alapja kettejük barátságának, amely a szegedi diákok és a dévai gyerekek együttműködéséhez is vezetett, és amelyet mindkét fél értékes ajándéknak, sőt szívbéli és erkölcsi kötelességnek tekint. A koncertbe becsatlakozó harmadik csapat a szegedi Tisza-parti Általános Iskola diákjai, akikkel szintén jó kapcsolatot ápolnak az egyetem zenészei, több közös fellépésen is túl vannak már. Ahogyan Boros József fogalmaz: „Sokrétű pedagógiai munkám gyümölcsei közül ezt a három termést szeretném jó gazdaként most együtt megmutatni.”