
Állandó kiállítótér
Nyitvatartás:
Hétfő: zárva (Minden hónap első keddjén is zárva)
Kedd, Szerda, Csütörtök, Szombat, Vasárnap: 10-18 óráig
Péntek: 10-20 óráig
Jegypénztár:
Hétfő: zárva (Minden hónap első keddjén is zárva)
Kedd, Szerda, Csütörtök, Szombat, Vasárnap:
Pénztárzárás és utolsó belépés a kiállításra: 16.15
Péntek:
Pénztárzárás és utolsó belépés a kiállításra: 17.45

A „Hangdimenziók - Zenei utazások térben és időben” című állandó kiállítás a térszint alatti térben található 1000 négyzetméteren. A természetes fénytől tudatosan elzárt szint, mint egy álomvilágban, élmények labirintusát alkotja. A kiállítás az európai és a magyar zene történetét mutatja be a zeneművészet születésétől napjaink popzenéjéig.
Nagy kaland, amelyben érdemes részt venni - korhatár nélkül!
A Magyar Zene Háza állandó kiállítása
„A lelkünkhöz a fülünk van a legközelebb.” (Johann Gottfried Herder, „Kritische Wälder”, 1769)
A Magyar Zene Háza: életfa a ligetben. Arany levelei, karcsú oszlopai révén koronája, törzse van. Most a gyökereknél állunk. Az intézmény innen szívja fel szellemi táplálékát. A gyökerek – mint egy labirintus – összefonódnak. Közöttük sétálunk. Időben és térben nagyon mélyen kezdjük felfedező utunkat: a zene születésénél, majd belekapaszkodunk a magyar népzene és az európai zene gyökereibe. Évszázadokon át követjük a zene életét és azt, hogy mit jelentett a hangok rendezett sora az embereknek, különös tekintettel a magyaroknak Európa fényében, olykor árnyékában. A kiállítás önmagáért beszél, pontosabban zenél, mert amerre fordulunk, mindenütt zenét hallunk. Itt a kiállítás tárgya maga a zene. Hallgass a zenére! – mondhatjuk Shakespeare után szabadon –, de ne csak arra, ami a fejhallgatóból jön, hanem arra is, ami körülötted és benned van. Amikorra majd elérünk napjainkhoz, és sétánk befejeződik, sok hang vésődik be elmédbe és lelkedbe egyaránt.
Gondolatok a Magyar Zene Háza állandó zenetörténeti kiállításáról
Sokat sejtető cím, de sok is van mögötte! Egyrészt: hat év, ami alatt a Magyar Zene Háza állandó zenetörténeti kiállításának koncepciója kialakult, megszilárdult. Izgalmas folyamat volt, mert a zenét és történetét akartuk megfoghatóvá, kiállíthatóvá, láthatóvá tenni. De melyik zene történetét? Mert több zenetörténet is van, attól függően, hogy milyen dimenzióban vizsgálódunk. Már a tervezéskor rá kellett jönnünk, hogy hiába van egy első pillantásra hatalmasnak tűnő terünk – 1000 négyzetméter! – a világ zenetörténetére még ez sem elég. Aztán szűkült a kör, és felismertük, hogy bizony, még Európa zenetörténetének is csak egyes állomásait, epizódjait mutathatjuk be. Így tehát azt határoztuk el, hogy Európa és a magyarság zenéjére koncentrálunk, Kodály felfogásának megfelelően, hol innen, hol onnan nézve a dolgot.