#3 Woodstock (1970)

A beat, a rock vagy a rock and roll nemcsak zeneként került jókora fáziskéséssel Magyarországra, de a popkultúrához kapcsolódó külföldi filmeket is lényeges csúszással mutatták be a hazai mozikban. Rosszabb esetben el sem jutottak oda. A Magyar Zene Háza új sorozatában azokat a kultikussá váló alkotások láthatók, melyeket nálunk is elérhetővé váltak: így a Beatle-mániát demonstráló A Hard Day’s Night (Egy nehéz nap éjszakája), a Led Zeppelin emblematikus 1973-as New York-i koncertjére épülő The Song Remains The Same (A dal ugyanaz marad), az egész korszakot meghatározó 1969-es, legendás fesztivált dokumentáló Woodstock, illetve a 1986 nyarán a Népstadionban koncertező Queen együttes magyar stábbal rögzített koncertfilmje, a Hungarian Rhapsody (Magyar Rapszódia). A vetítések előtt egy-egy meghívott kultúrtörténész mesél röviden e művek születéséről és poptörténeti jelentőségérél, utána pedig egy, az adott produkcióhoz szorosan kötődő szereplő segítségével tekinthetünk be a kulisszák mögé.

Ha egyetlen jelképben kellene összesűríteni a hatvanas éveket, a többség valószínűleg Woodstockra szavazna. Diáklázadások, forró nyarak, polgárjogi küzdelmek, hippivilág, ellenkultúra, underground, szexuális forradalom, kábítószerek, újművészek, rockzene – mindaz, ami egy generációt foglalkoztatott anno, benne van ebben a szóban. Az 1969. augusztus 15. és 17. között megrendezett, közel félmillió fiatalt vonzó fesztivál azóta is az álmok, a remények, a végérvényesen és visszavonhatatlanul elmúlt ifjúság szimbóluma.