.jpg)
A tangó emblematikus hangszere
Interjú Vörös Eszterrel
A Zene Háza 2024-ben indult új, zenés ismeretterjesztő sorozatában, a Világfalu – zenei szabadegyetemen Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója tart előadásokat, mindig egy adott globálzenei témában, mindig egy-két meghívott zenész vendégeskedésével. A második estén az argentin tangó kerül terítékre, hangszerként a bandoneon, amely egy német eredetű harmonikaszerű hangszer, és az argentin tangóban, valamint Astor Piazzolla műveiben lett igazán ismert világszerte. Vendégzenészként Vörös Eszter és Másik János látható és hallható – és természetesen a hangszer is megszólal az este során. Interjú Vörös Eszterrel.
A májusi Világfalu eseménynek dél-amerikai lesz a témája, az argentin tangó. De különleges csavarral, hiszen egy tangóban népszerűvé lett német hangszert, a bandoneont magyar előadók szólaltatják meg. Ön hogyan szerette meg ezt a hangszert?
Carlos Saura Tangó című filmje indított el a tangós utamon. Egyszerre nyűgözött le a zene és a tánc, a filmben ugyanis a rendező ugyanakkora szerepet szánt mindkettőnek. Táncolni azonnal elkezdtem, de a tangózenélés még váratott magára, az nem volt olyan egyszerű, hiszen sem bandoneon, sem tanár nem volt elérhető közelségben. Ezzel egy időben ismertem meg Astor Piazzolla zenéjét, amely talán akkor még jobban megérintett. Így aztán először harmonikán kezdtem tanulni, de nem adtam fel, hogy egyszer hozzájutok egy bandoneonhoz és azon is megtanulok majd játszani. 4-5 év múlva ez is megvalósult, először, a 2000-es évek elején, egy kölcsön hangszeren kezdtem el saját magam tanulgatni és csatlakoztam egy akkor induló amatőr tangózenekarhoz.
Eddigi karrierje tökéletes bizonyíték, hogy ennek a ritka hangszernek is bőven megvan a keresletje – zenélt Európa egyik legjobb tangózenekarának tartott Ensemble Hyperion-nal, az Egri Szimfónikus Zenekar szólistájaként, Fischer Iván meghívására a 2016-os TérTánc koncert nyitó darabjának szólistájaként lépett fel, de a sok más mellett a Budapesti Vonósokkal is. Mennyire széles a bandoneon alkalmazhatósága?
A bandoneont Németországban, ahol született, kezdetben egyházi zenéhez, vagy egyszerűbb dallamokhoz használták főleg az első, kevesebb hanggal rendelkező hangszereket. Később lett csak a tangó emblematikus hangszere. Rengeteg lehetőség rejlik a bandoneonban, amit a zeneszerzők egyre inkább kihasználnak a kortárs zenében. De jól szól rajta a jazz is, a barokk zene is, és igazából bármi, amit öt oktávon le lehet játszani nyolc ujjal. Különleges hangot ad hozzá egy nagyzenekarhoz, és kiválóan hangzik szólóhangszerként is.
Saját zenekarával, a Puerto Tango-val autentikus argentin tangót, Astor Piazzolla műveit és más kortárs tangó műveket adnak elő. Azért a tangó a legnagyobb szerelem?
Nekem a legrégebb óta tartó szerelem valójában a jazz. Hat éves koromban kezdtem zongorázni és később jazzt is tanultam rajta. Így a vágyam az, hogy bandoneonon ezt a műfajt is játsszam és eljussak az improvizációig – bármilyen stílust is játszom. Másrészt igen, a tangó, hiszen mégiscsak azért találtam rá a bandoneonra, mert az argentin tangó úgy szólal meg rajta, mint talán semmi máson. A tangóban képeztem és képzem is magam tovább, ahogy erőforrásaim engedik. Szerencsére Európában már viszonylag sok helyen lehet mesterkurzusokon részt venni. Ilyenkor a tangózenekari workshopokon értelemszerűen a tangó stílusról és annak titkairól tanulok (több mint 140 év alatt rengeteg stílusjegy kialakult), a szóló bandoneon kurzusokon pedig már a tangó mellett a kortárs szerzemények is szerepelnek. Szerencsére a tanárom, Victor Villena is örömmel feszegeti a bandoneon hangzás határait, így a tangó mellett rendszeresen játszik és tanít kortárs darabokat. Nem véletlen, hogy - nagy örömömre - Másik János egyik zongorára és bandoneonra írt darabját is eljátszotta már Franciaországban.
Másik Jánossal már 2017-ben léptek fel közösen, és azóta is gyakran zenélnek együtt, sőt az általa szerzett bandoneon-versenyt (Fantáziák bandoneonra és vonószenekarra) is előadta már. Milyen a közös munka vele? Hogyan dolgoznak együtt?
Egy szóban elmondva: felszabadító. De azért több szóban is elmondom. Számos zenei kapcsolódási pont is van kettőnk között. Az egyik a jazz. Ő kiválóan játszik jazzt, és nem csak zongorán, ami ugye a fő hangszere volt sokáig. Illetve összeköt a bandoneon, ami már vagy huszonöt éve bekerült az ő zenei univerzumába. Bár az övé teljesen más rendszerű hangszer, mint az enyém (erről is mesélünk majd az esten), de János mégis tudja, hogy mire képes a hangszer, vagyis ismeri a korlátait és a lehetőségeit. A Fantáziákhoz azért szükség volt a konzultációra, tudnia kellett, hogy az általa írt dallamok lejátszhatóak-e az én bandoneonomon, illetve, ki kellett próbálnunk az egyes részeknél, hogy milyen formában szól leginkább jól a hangszeremen egy zenei gondolat. Megtisztelő és felemelő élmény volt, hogy egy ilyen művész ír nekem darabot. Együtt lenni vele a színpadon (ezt szerintem sokan tudják) pedig valóban felszabadító érzés. Sokoldalú zenész (vagy úgy mondanám, zenei művész) és a színpadon egyszerre egyenrangú partner és mester is egyaránt. Én legalábbis így élem meg.
Mire számíthat a közönség ezen az esten?
Weyer Balázzsal beszélgetünk majd a bandoneonról. A különös útról, amit eddig bejárt a világban és a zenében. Én inkább a tangóban játszott szerepéről, illetve a hangszer szerkezetéről, működéséről mesélek, János pedig arról, hogy a dalszerzés és előadás világában, illetve a kortárs zenében hogyan lehet hű társ ez a csodás hangszer. Készülünk zenével is, természetesen, valamivel több, mint az est fele ily módon koncert lesz. Tangóval, dalokkal, zongora-bandoneon duóval. Nincs szigorú terv, szeretnénk, hogy legyen az estnek spontaneitása és a közönség érdeklődése is alakítsa majd.
Interjú: Dömötör Endre
Vörös Eszter-fotó: Gubó Viktória
Vörös Eszter és Másik János-fotó: Oláh Gergely Máté
A bandoneón az argentin tangótól a kortárs zenéig – előadás Weyer Balázzsal és élő zenével
A Zene Háza 2024-ben indult új, zenés ismeretterjesztő sorozatában, a Világfalu – zenei szabadegyetemen Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója tart előadásokat, mindig egy adott globálzenei témában, mindig egy-két meghívott zenész vendégeskedésével. A második estén a tangó kerül terítékre, hangszerként a bandoneon, amely egy német eredetű harmonikaszerű hangszer, és az argentin tangóban, valamint Astor Piazzolla műveiben lett igazán ismert világszerte. Vendégzenészként Vörös Eszter és Másik János látható és hallható – és természetesen a hangszer is megszólal az este során.
