
Amikor kezdet és vég összeér
Koncert Boulez és Schönberg tiszteletére a Zene Házában
A 100 éve született Pierre Boulez és a 150 éve született Arnold Schönberg életműve előtt tiszteleg a Zene Háza az Ellentétek párbeszéde című koncerttel, február 26-án. A 20. századi zene két kivételes hatású alkotójának megidézése kihagyhatatlan zenei-szellemi csemegének ígérkezik: a különleges produkcióiról ismert Metrum Ensemble szólistái a műveket, Fazekas Gergely zenetörténész pedig a hátteret világítja meg hanggal, képpel, szóval. A koncertről az együttes művészeti vezetőivel, Rákóczy Anna fuvola-, és Rozmán Lajos klarinétművésszel beszélgettünk.
Honnan jött az ötlet, hogy ezt a két szerzőt egy koncerten mutassátok be?
Rákóczy Anna: Eredetileg Lajos ötlete volt, hogy Pierre Boulez születésének 100. évfordulója kapcsán a szerző egy-egy, fuvolára és klarinétra írt jelentős művét eljátsszuk, és mivel erre a Zene Háza vevő volt, elkezdtünk gondolkodni, hogy mivel lehetne ezt a programot kiegészíteni. Így került Schönberg a képbe, akivel Bouleznek meglehetősen összetett és bonyolult viszonya volt, ráadásul tavaly volt az ő születésének 150. évfordulója is, és ezt sem volt még lehetőségünk méltó módon megünnepelni.
Rozmán Lajos: Úgy láttuk, illetve abban értettünk egyet a Zene Házával, hogy Boulez 100. születésnapját nem lehet esemény nélkül hagyni. A Ház kérése volt, hogy a tradícióhoz, a klasszikus hagyományokhoz kapcsoljuk a műsort, de több lehetőséget is úgy találtunk, hogy eltérít a lényegtől, nem akartuk aprópénzre váltani az eredeti ötletet. Ekkor jutott eszünkbe Schönberg, hiszen – azon túl, hogy hasonló szellemi súlycsoport – kettejük kapcsolata valóban a múlt század egyik legérdekesebb feszültséggóca, ami a zenei változásokat, az előadói gyakorlattal szemben támasztott újfajta igényeket illeti.
Hogyan alakult ki a műsor? A klarinét és a fuvola adott volt, de Schönbergtől miért a Vonóstriót választottátok?
RL: Ez a darab régi ambícióm. Schönbergről van egy különös csönd Magyarországon, annak ellenére, hogy Bécs nincs messze, egy kultúrkörbe tartozunk. Ez a csönd ráadásul nem újkeletű, sem Kodálynak, sem másnak a koncepciójába nem passzolt valahogy ez a történet, holott zenei forradalom zajlott a szomszédban. A teljes igazság kedvéért persze Kocsis Zoltán jelentőségét nem árt kétszer is aláhúzni Schönberg-ügyben. Így történhetett, hogy magyar vonósjátékos komolyan még sosem foglalkozott ezzel a darabbal, amely Schönberg utolsó nagyszabású kamaraműve, és különleges esszenciája ennek a hatalmas jelentőségű életműnek. Másfelől a műsorban így lesz egy kis számmisztika is: van egy triónk, van egy duónk, és van egy – mondhatni – „multiszólónk”, hiszen a Dialogue de l’ombre double című Boulez-darabban az elektronika által egészen különös megvilágításba kerül az egyedüli előadói jelenlét.
Nagyon nehezen előadható darabokról van szó. Milyen volt a felkészülés? Voltak korábbi élményeitek a két szerzővel kapcsolatban, amelyek kiindulópontként szolgálhattak?
RA: Boulez vezénylete alatt játszottam a 2004-es Luzerni Fesztivál Akadémia zenekarában, úgyhogy intenzív emlékem van a személyéről. Ekkoriban éppen Amerikában jártam egyetemre, és a luzerni élmény után a baltimore-i Peabody Conservatory könyvtárában lemásoltam a fuvola-zongora szonatina kottáját, körülbelül 40 oldalt. Ez azóta is megvan, de akkor túl nagy feladatnak tűnt, hogy csak úgy, bármilyen felkérés vagy esemény nélkül megtanuljam, így elfelejtődött a dolog. Most, hogy újra előkerült, és friss szemmel, „előélet” nélkül tudtam hozzákezdeni, óriási élvezetet okoz a gyakorlása. Boulez mindössze huszonegy évesen komponálta, tulajdonképpen az első nagyobb lélegzetű darabja volt, és végig érződik rajta a kirobbanó energia. Ugyanakkor rettentő összetett és nehéz, nemcsak nekem, de Ittzés Péter zongoraművésznek is, aki a kamarapartnerem lesz. Vele még nem játszottunk együtt korábban, nagyjából két hónapja próbáljuk a darabot, hihetetlenül intenzív és izgalmas munka.
Ugyanakkor Lajos a Dialogue-ot már játszotta korábban is.
RL: Így van. Ennek a darabnak két változata van, de csak az egyiket szokták játszani, magam is ezt adtam elő tizenöt éve. Úgy döntöttem, hogy most a másik, talán sosem játszott verziót is szeretném összerakni. Az, hogy Boulez egy-egy darabjának különböző változatai léteznek, a zenei indeterminizmus iránti érdeklődéséből fakad, amely az ő esetében nem a hagyományos értelemben vett improvizációt jelenti, hanem azt, hogy a zenei anyagokat többféleképpen lehet végigjátszani, az egyes részek sorrendje adott esetben felcserélhető, más művek esetén még akár az előadás közben is. Ebben a darabban persze nagyon pontosan adott a sorrend mindkét verzióban, már csak az élőben megszólaló, és az elektronika lehetőségeit kihasználva sokféleképpen megszólaló rögzített anyagok állandó kohéziója miatt is. A darab címe magyarul A kettős árnyék párbeszéde, de ez az árnyék valójában nem is csak kettős, hiszen az egész teremből mindenfelől hallható az előre felvett anyag, ezzel lép párbeszédbe az élő játékos.
Boulez élen járt abban, hogy az élő elektronikát beemelje a kortárs zenei gyakorlatba, emellett a párizsi IRCAM elektronikus zenei kutatóintézet megalapítása is az ő nevéhez fűződik.
RL: Boulez munkásságának egyik nagy eredménye, hogy létrejött egy olyan tudományos intézmény, amely az elektronika és a komponálás lehetőségeit vizsgálja a zenében. Ebben úttörő volt, de nem egyedül végezte ezt a munkát: a Dialogue például Luciano Berio 60. születésnapjára íródott, akinek szintén jelentős szerepe volt a folyamatban.
RA: Az intézményszintű lehetőségteremtés egyébként is Boulez egyik specialitása volt, például a kortárszenei együttesek alapítása terén is. Folyamatosan dolgozott azon, hogy olyan intézményeket hozzon létre, amelyek az ő víziója szerint jelölik ki az irányt a zenében.
RL: A két zeneszerző viszonya ezen az úttörői minőségen keresztül is összevethető: Schönberg életműve bizonyos értelemben átírta, átszabta a zenetörténetet, Boulez pedig a zenei világot mozgatta át olyan módon, amelyre alig van példa. Az ő egész jelenléte – később egyre inkább előadóként is – nagyon meghatározó abban, hogy mit gondolunk a zenéről a 21. század elején.
Ez az ellentmondásos viszony jelenik meg a koncert címében is (Ellentétek párbeszéde), de kettejük között nemcsak ellentétek voltak, hiszen Schönberg újításai közül Boulez többet is tovább gondolt.
RA: Bizonyos dolgokat valóban tovább vitt, de Schönberg est mort (Schönberg halott) című híres nekrológjában Boulez fő vádja pont az volt, hogy Schönberg saját újításait kizárólag a hangrendszerre vonatkoztatta, a zene formai és egyéb elemeit nem szabadította fel a múlt kötelékei alól.
RL: Magyarán szerinte Schönberg túl szorosan kötődött a romantikus formákhoz és habitushoz, amellyel ő élesen szembehelyezkedett, legalábbis a szándéka ez volt. Nézőpont kérdése, hiszen például pont a Vonóstrió egy egészen különleges, szinte kozmikus és egyedülálló hangzásvilágú alkotás, úgyhogy ezt az összevetést hagyjuk meg a közönségnek.
A koncerten pályájuk elején álló művészekkel játszotok majd. Van ennek pedagógiai vonzata is? Fontos, hogy a fiatal előadók tapasztalatot szerezzenek ennek a (klasszikus) avantgárd zenei nyelvnek az elsajátításában?
RA: Abszolút! Mi magunk is úgy érezzük, hogy egyfolytában tanulunk, amikor ezekkel a darabokkal foglalkozunk, és ezt a példát szeretnénk továbbadni. Szerintünk minden zenésznek dolga és feladata, hogy a 20-21. század remekműveit kiemelje az ismeretlenségből, és bemutassa a nagyközönségnek.
RL: A fiatalok számomra mindig is fókuszban voltak. Az a tapasztalatom, hogy nagyon elkényelmesedett a zenei élet, és igazán nagy, embert próbáló munkákra egy bizonyos életkor után már nagyon kevesen kaphatók. Az ilyen nehézségű darabok olyan szintű friss érdeklődést, elhivatottságot, és jó értelemben vett elvakultságot igényelnek, amely – lássuk be – többnyire a fiatalokban van meg.
RA: Ráadásul a fiatalok – Vavrinecz András, Koppán Kata, Agárdi Eszter – Schönberg egyik utolsó nagy művét fogják játszani, mi pedig, Ittzés Péterrel, Boulez első nagy művét. Így kezdet és vég tökéletesen összeérnek majd a műsorban.
Interjú: Pap Péter
A Metrum Ensemble ismeretterjesztő koncertje Pierre Boulez és Arnold Schönberg születésének évfordulója tiszteletére
Száz év kötelez. Pierre Boulez 1925-ös születésének közelgő évfordulója alkalmából a zeneszerző két ritkán hallható, emblematikus műve szólal meg Arnold Schönberg magyar előadóktól eddig még nem hallott remekművének társaságában. A huszadik századi zene e két meghatározó, kivételes hatású alkotójának megidézése egyazon estén kihagyhatatlan zenei-szellemi csemege. A két szerző viszonya bőséges beszédtéma és gondolati forrás: személyesen sosem találkoztak, mégis a század egyik nagy zenei konfliktusa fűződik a nevükhöz. A különleges produkcióiról ismert Metrum Ensemble szólistái a műveket, Fazekas Gergely zenetörténész pedig a hátteret világítja meg hanggal, képpel, szóval. Az együttes művészeti vezetői, Rákóczy Anna és Rozmán Lajos bátor fiatal művészekkel játszanak együtt ebben a rendkívüli megmérettetésben.