Dalszerzők köre-interjúk: Saya Noé, Antonia Vai és Tolvai Reni

Mennyit és hogyan változott a dalszerzői munkamódszered az évek során?
Saya Noé: Egyre sokszínűbbé vált az eszköztáram dalszerzés szempontjából. Az elején minden dalom egyszálgitáron született, mert csak azon tudtam dalt szerezni. Aztán később a zeneproduceri képzésnek köszönhetően idővel előtérbe helyeződött az Ableton végtelen lehetőségeinek az univerzuma. Sokszor hagyom magam elveszni a digitális hangszerek világában, kísérletezni és játszani, mint gyerek a hangszerboltban. Ez baromi izgalmas tud lenni, és azt veszem észre, hogy egyre bátrabban nyúlok újabb hangzásvilágok felé. Az érem másik oldalán viszont az áll, hogy a bőség zavara néha meg tud rekeszteni. Olyankor szeretek visszanyúlni a gitáromhoz és a képernyőktől távol alkotni, mint az elején. Jó tudni, hogy hangszerelés szempontjából ki tudom most már kísérletezni, hogy amit a fantáziám kitalál, azt zeneileg melyik hangszer vagy hangszerek tudják a legjobban szolgálni, viszont igyekszem azt az örök igazságot is szem előtt tartani, hogy az egyszerűségben rejlik a titok. Ha egyszálgitáron nem szólal meg a dalom, akkor általában az egy jelző, hogy Abletonban rápakolgatni hangszereket: halottnak a csók lesz. Ami ezen kívül még változott az évek során, az a dalszerzésem rendszeressége. Tudom, hogy ahány zenész, annyi hozzáállás, de én akkor vagyok elememben, ha van egy rutinom. Régen gyakran elteltek hónapok, akár évek egy-egy dal között és olyankor nagyon nehéz volt visszatalálni az alkotáshoz. Most már kevésbé hiszek abban, hogy meg kéne várni, hogy az ihlet rám találjon. Sőt, szerintem a mai világban lehetetlen úgy alkotni, mert egész nap leköti valami képernyő a figyelmünket, és szerintem az alkotáshoz nagyon fontos az űr. Ezért igyekszem leülni az otthoni stúdióm asztalához rendszeresen egy adott idősávban, és engedni, hogy az ihlet akkor bontakozzon ki, ahogy épp szeretne: néha ez hangszer gyakorlást jelent, néha szöveg jön, néha dallam, néha semmi, ami nem baj. De tudom most már, hogy a nagy számok törvénye alapján, minél rendszeresebben ülök le, annál kreatívabb leszek, és annál jobb kapcsolatot tudok ápolni önmagammal.

Tolvai Reni: Az utóbbi években nagyon sokat változott a zeneírasi stílusom. Most már nem arra koncentrálok, hogy rádiókompatibilis legyen, meg sláger kompatibilis, hanem az érzéseimből írok, a fájdalmúimról, arról, ami épp történt velem. Már hallgatni sem szeretek általános témájú dalokat, amik csak arról szólnak, hogy szerelmes vagyok, vagy vége lett, hanem ennél sokkal konkrétabb és nyersebb témákról szeretek írni. Például az új lemezem a TR ALBUM pont ilyen.