.png)
David Eugene Edwards
Az elmúlt bő negyedszázad egyik zenei kulcsfigurája, a 16 Horsepower és a Wovenhand zenekarokból ismert David Eugene Edwards első saját nevén megjelent szólólemezével érkezik a Zene Házába.
A 16 Horsepowerrel az antik americana minden árnyalatát bejárta, a Wovenhanddel pedig mostanra innovatív, súlyos, drone-os folkot játszik – mindkét formáció igen jól ismert és népszerű itthon is. Ám Edwards szólólemezt eddig nem adott ki. A 2023 őszén megjelent Hyacinth című albumon David Eugene hangja és szellős hangszerelése szerepel a fókuszban, rajta kívül csak egy másik gitáros lesz a színpadon a koncerten is. Persze az azonnal felismerhető zenei jegyek, a gótikus folk ezúttal is jellemzi, akárcsak az, hogy erőteljes jelenléte szinte emberfeletti. Magnetikus hatású előadó, aki azonnal a bűvkörébe vonzza a hallgatót. Látni kell – de ezt persze nem kell mondani azoknak, akik már egyszer is látták.
Az 1968-as születésű David Eugene Edwards egy nazarénus pap unokájaként látta meg a napvilágot, és ez a vallásos környezet meghatározta gyerekkorát, nem csoda, hogy dalaiban a hit és Isten világa központi szereplő, ám övé az egyik legsötétebb keresztény zenei tematikájú életmű. A 16 Horsepowert két francia zenésszel alapította 1992-ben, Denverből indult karrierjük, és négy stúdiólemezzel, ritkaság- és koncertalbumokkal a kilencvenes évek második felének emblematikus alt-country zenekara lettek. Edwards a 16 Horsepower 2005-ös megszűnése előtt indította szólókarrierjét Woven Hand néven, amiből a kétezres évek második felére lett rendes zenekar, immár Wovenhand írásmódban, zajosabb, rockosabb megszólalással. Akárhogy is szól azonban egy Edwards-lemez, a karakteres, megigéző zene mindig figyelemre méltó. Sokkal több a jó albuma, mint amiről itt hely nyílik szólni.
# 16 Horsepower: Sackcloth ’n’ Ashes (1996)
A 16 Horsepower két, később – egy ritkasággyűjteményen – kiadott (’93-as és ’94-es) demo, és egy a debütalbumnál később rögzített, de előbb megjelentetett 1995-ös EP után 1996-ban robbant be első nagylemezével, amin dramatikus, szenvedélyes énekkel, filozofikus, vallási témákkal adtak elő jobbnál-jobb dalokat a gótikus country felségterületén. Hogy az micsoda? Koromsötét, de sokféle hangszerelésű (bendzsó, bandoneon-szerű Chemnitzer concertina, bőgő, cselló, hegedű, steel-gitár, akusztikus gitár, elektromos gitár) és megszólalású alt-country. Hogy az micsoda? Folkzene, bluegrass, hillbilly, country, gospel, blues, country-rock és rock keveréke. Ez esetben megrázó, felrázó keveréke.
# 16 Horsepower: Low Estate (1997)
A dark-rock hatások ezen a második, PJ Harvey mellől ismerős John Parish producerrel rögzített albumon a mélyrétegeknél tisztábban is előjönnek, a Joy Division, a Birthday Party, a Gun Club ott bujkál a nagy történetmesélő Edwards továbbra is sokrétű dalaiban – a „Bauhaus bendzsóval” nem is olyan hülye meghatározás zenéjükre. A későbbi, rockosabb Wovenhand-anyagok itt gyökereznek. De visszanyúltak a korai 16 Hp-dalokhoz is, azokban meg a gótikus dél hosszú árnyékai vetülnek elénk. A bónusz a Leonard Cohen által híressé tett The Partisan feldolgozása – amiben a Noir Desir-énekes duettel – az pedig maga a tökély.
# 16 Horsepower: Secret South (2000)
A kilencvenes évek vége a fazonigazítás időszaka a zeneiparban, a 16 Horsepowernek két sikeres, de nem milliós eladásokat hozó lemez után mennie kellett multicég kiadójától, ami alkalom volt arra is, hogy a három év szünet után érkező harmadik LP-n kicsit újra kitalálják magukat. Szélsőségek helyett középtempó és nyugodtabb hangulat uralkodik, lassabban megnyíló, ám annál tartósabb hatású dalokkal, nem kevesebb mélységgel. A korábbi lemezek „régi-idők” hangzása után itt megérkeztek a jelenbe. A zenekari kohézió viszont repedezni kezdett, és már csak egy közös – főleg Appalachian folk-, és más -feldolgozásokat tartalmazó – szikár lemez jött ki belőlük.
# Woven Hand: Woven Hand (2002)
Edwards dalszerzői vénája azonban nem apadt el, sőt, pont az utolsó, 2002-es Folklore című anyazenekari lemez előtt adta ki első szólóanyagát, aminek magas minősége már jelezte, hogy az energiáit mostantól inkább ide csatornázza – a 16 Lóerő már csak egy turnéra volt elég. Főleg, hogy a cím nélkül album dalait még kétszer újrahasznosította (színpadi zeneként), és azokban a verziókban is briliáns módon szólaltak meg. Sőt, az ugyancsak csúcsmű, Consider The Birds című 2004-es Wovenhand-anyag is a 16 Hp feloszlása előtt jelent meg – egyértelműen ez volt az egyik legerősebb alkotói periódusa.
# Wovenhand: Refractory Obdurate (2014)
A Wovenhand aztán projektből igazi zenekar lett, leginkább a 2008-as Ten Stones idején, amikor csatlakozott Pascal Humbert, aki a 16 Horsepowernek is alapítója volt – és aztán további társakkal ez egy egyre rockosabb zenekar lett. A 2012-es The Laughing Stalk már egészen pszichedelikus, a 2014-es Refractory Obdurate pedig már kifejezeten „heavy” lemez, posztpunk és metal-hatásokkal. És a Wovenhand ezen legújabb korszakának legegységesebb, jobb kiadványa. A drone-os zajongás és az ipari-rockos hatása a későbbiekbe is beszivárogtak, de Edwards 2023-ban ismét váltott egy határozottat.
# David Eugene Edwards: Hyacinth (2023)
Saját neve alatt megjelent első szólóalbumán főhősük egyedülálló saját hangzását fejlesztette tovább. Olyan sebezhetőség és önvizsgálat jellemzi, amilyet korábban nem nagyon hallhattunk tőle. A friss albumon lecsupaszította a Wovenhanddal készült legutóbbi kiadványainak súlyos rockját – és énekét, valamint egy takarékosabb hangszerelést helyezett fókuszba. A dalokat komor szépség jellemzi, az album pedig némileg visszakanyarodik a 16 Horsepower Secret South című 2000-es LP-jének, és az első, címnélküli Woven Hand-lemeznek (2002) a dallamosabb hangzásaihoz. Szerencsénk, hogy ezt élőben is hallhajuk.
Ezeknél persze jóval több az első szólóanyag: megidézi a 80-as évek ipari posztpunkjának szalagokkal zajongó kísérletezéseit, és az olykor bekúszó szokatlan ritmikusság is meglepő. „Azt hiszem, hogy az album összességében olyan ősi és modern narratívák ütköztetése, összeszövése, amelyben az emberiség azt kutatja, hogy hogyan tudná megérteni ezt a világot és egymást. Mindezt így, a maga egyszerűségében és összetettségében” – mondja Edwards az anyagról
Az elmúlt bő negyedszázad egyik zenei kulcsfigurája, a 16 Horsepower és a Wovenhand zenekarokból ismert David Eugene Edwards első saját nevén megjelent szólólemezével érkezik a Zene Házába. A 16 Horsepowerrel az antik americana minden árnyalatát bejárta, a Wovenhanddel pedig innovatív, súlyos, drone-os folkot játszik – mindkét formáció igen jól ismert és népszerű itthon is. Ám Edwards szólólemezt eddig nem adott ki, és nem is láthattuk még így hazai színpadon. A 2023 őszén megjelent Hyacinth című albumon David Eugene hangja és szellős hangszerelése szerepel a fókuszban, rajta kívül csak egy másik gitáros lesz a színpadon a koncerten is. Persze az azonnal felismerhető zenei jegyek, a gótikus folk ezúttal is jellemzi, akárcsak az, hogy erőteljes jelenléte szinte emberfeletti. Magnetikus hatású előadó, aki azonnal a bűvkörébe vonzza a hallgatót. Látni kell – de ezt persze nem kell mondani azoknak, akik már egyszer is látták.
