.jpg)
Elemelkedni a hétköznapokból
Interjú Harcsa Veronikával a Schubert NOW! című estről
A Debussy NOW! lemezetekkel már bizonyítottátok, milyen ereje van annak, ha új formában szólaltattok meg klasszikusként ismert dalokat. Az új projekt címében ezúttal is hangsúlyosan szerepel a NOW! szó. Mi mindent jelent ez számotokra?
Hasonló koncepciót viszünk tovább a Schubert-anyagra, mint ami a Debussy-projektünkben megszületett. Nem arra gondolunk, hogy ezeknek a szerzőknek modernizációra volna szükségük, vagy ne lennének a műveik teljes értékűek a maguk eredeti formájában. Inkább azt érezzük, hogy olyan örökérvényű dalokat írtak, amelyek arra is alkalmasak, hogy időben és térben változzanak. Debussy és Schubert is nagy újítónak számított a maga idejében, nagyon NOW, nagyon aktuális, friss hangzás volt az, amit képviseltek. Mind a kettőjüknek ebben is állt a zsenialitása, majd idővel klasszikussá váltak, a klasszikus kánon pedig nagyon szigorú a feldolgozásokkal. Sokan úgy tartják a legjobbnak, ha nem nyúlnak hozzá az eredeti művekhez, mi viszont úgy gondoltuk, hogy van ennek helye – természetesen a legnagyobb tisztelettel. Nyilván a NOW-hoz az is hozzátartozik, hogy mi hárman készítjük ezeket a feldolgozásokat, és azt is kutatjuk, hogy ezek a dalok saját magunk számára mit jelentenek. Leginkább egy játszóteret, egy játékteret, ahol kreatívan kereshetjük a sokszínűségüket.
Olyan, mintha újjászületnének a dalok ebben a játékban, az alkotói folyamatban. Hogyan alakult a közös munka?
Schubertnek több nagyon ismert dalciklusa van, amelyeket általában egyben adnak elő, ilyen a Winterreise, a Die schöne Müllerin és a Schwanengesang. Evidens lett volna egy ilyen dalciklust kiválasztanunk, és azt szabnunk a NOW-hoz. De végül nem emellett döntöttünk, hanem inkább az egyes dalokat külön-külön vettük górcső alá. Több lépésben jutottunk el ahhoz a tizenegy dalhoz, amelyek végül felkerültek a lemezre. Ahogy dolgoztuk át a dalokat, nem arra törekedtünk, hogy extra rétegeket adjunk hozzájuk, inkább azt akartuk megtalálni, hogy abból, ami bennük van, mit tudunk kiemelni mai nyelven, mai eszközökkel. 2024 januárjában stúdióba vonultunk – a szilveszteri buli után ez volt az első dolgunk. Majd tavasszal és nyáron, a stúdiófelvételeket visszahallgatva dolgoztunk tovább azon, hogy egységes képet adjunk az albumnak. Bár kiragadtunk a ciklusokból dalokat, mégis az volt a vágyunk, hogy létrehozzunk egy ívet, ehhez pedig szükség volt arra, hogy egyes dalokhoz még hozzáadjunk akár elektronikus rétegeket, akár hangi effektusokat, akár hárfa effektusokat. Extra stúdiófelvételek készültek, majd Bolcsó Bálint, mint sound designer egységesítette a hangzást, és utána természetesen még a hangmérnök Szabó Viktor is hozzátette a keveréskor a saját gondolatait.
Mennyire lesz más mindehhez képest az élő előadás? Mekkora teret hagytok a koncerten az improvizációnak?
Fontos számunkra, hogy az anyag élő legyen, hogy ott születhessen meg abban a pillanatban, azon az estén. Vannak improvizatív részek: Schubertnél a dalok kompakt egységek, így leginkább eléjük és mögéjük játszunk a dal szellemisége által inspirált improvizációkat. Ezek gyakran össze is kötik a dalokat, időnként olyanok is szépen kapcsolódnak egymásba, amelyek nem egy ciklusból valók. Új narratívák is születnek ezáltal. Egyikünk sem törekszik arra, hogy ugyanúgy játsszuk el a dalokat, mint ahogy az a lemezen van, inkább az ötleteinket megtartva, az adott hangulatra formáljuk őket, és engedjük, hogy inspiráljon minket a közönség és az este.
Többször beszéltél már arról, hogy bármilyen műfajról is legyen szó, számodra a történetmesélés van a fókuszban. Melyek azok a történetek a Schubert-dalokban, amelyeket a legfontosabbnak, a leghangsúlyosabbnak érzel?
Nagyon sok köztük a magányos vándor dal – ez jellemző is arra az időszakra, amikor Schubert ezeket a dalokat írta. Látunk egy természeti vagy városi képet, ahol a vándor vándorol, és közben a kedvesére gondol, akivel már elváltak útjaik. De ez a magány sokkal többről szól puszta szerelmi bánatnál, benne van a halandóságunk, szembesülés önmagunkkal és a világunkkal. Goethe, Heine, Wilhelm Müller szövegeire íródtak a dalok, és mély pszichológiai rétegekkel bírnak, amit Schubert elképesztő gazdagon önt zenébe. A magányos vándor kép is nagyon sok aspektusból jelenik meg, és nagyon jólesik számomra belebújni ezekbe a bőrökbe. Ha konkrét példát kell mondanom, akkor az egyik első biztosan a Leiermann, A kintornás című dal volna, amit kiemelnék. A történet mesélője, a lírai én megfigyel egy alakot, egy kintornást, aki a falu szélén nyomorúságos körülmények között dalolja a dalát a verklijén. Ahogy a szöveg folyik, nem is tudjuk, hogy ő most vajon önmagát nézi-e egy külső nézőpontból, vagy csak magára ismer. Ezt a fajta misztikumot átadni nagyon szép feladat. Különleges számomra a Meeres Stille című dal is, amely nem más, mint a végtelenül nyugodt tenger leírása. A tengeré, ami annyira nyugodt, hogy már szinte félelmetes. Nem tudjuk, hogy mi ez a nyugalom, de azt valahogy sejtjük, hogy fel fog borulni, és akkor jön majd az igazán nagy vihar. Ez a kettősség, anélkül, hogy ki lenne mondva, bele van komponálva a nyugalomba. Egy rövid kis dalban egy komplex világ tárul a szemünk elé.
Mit tehetünk hallgatóként, befogadóként azért, hogy minél teljesebben élhessük át ezt az élményt?
Úgy érzem, hogy elsősorban a mi feladatunk, hogy a hallgatóságot elemeljük a hétköznapokból. Az biztos, hogy ezek a dalok elképesztően festőiek. Ha valaki hallgatja őket, nagyon könnyű képeket látni. Könnyű látni magunk előtt a bérceket, a zúgó folyókat vagy éppen azt a félelmetesen nyugodt tengert. Talán erre biztatnám a közönséget, hogy nyugodtan csukja be a szemét, és engedje azt, hogy képek jelenjenek meg benne. És ne is akarja ezeket a képeket irányítani, csak adja át magát annak, vagy szemlélje azt, hogy mit hoz belőle elő, mit indít el benne a zenénk.
Interjú: Belinszky Anna
Schubert-dalok énekre, hárfára és elektronikára
Schubert zenéjét ülteti át kortárs nyelvre Razvaljajeva Anasztázia hárfaművész, Harcsa Veronika énekes, valamint Bolcsó Bálint elektronikus zeneszerző izgalmas produkciója. A BMC Records gondozásában 2020-ban megjelent, nemzetközi figyelmet kiváltott Debussy NOW! című lemez után a művészek újabb zeneszerző dalait szabják át saját hangszereikre és azok nyelvezetére. Az improvizációk, a klasszikus és jazz énektechnika közti hangszínek, illetve az élő elektronikus hatások tovább tágítják a Schubert-dalok végtelen, érzéki és hátborzongatóan szép univerzumát, egyúttal pedig az emberi hang és a hárfa kifejezőeszközeit is – a jól ismert, örök érvényű dalok igazi mai térélménnyé lényegülnek át a trió előadásában.
