.jpg)
„Ilyet én még sohasem csináltam”
Sena-interjú
Miről fog szólni a ghánai és magyar kultúra között hidat képező esemény?
A koncepció tulajdonképpen a Magyar Zene Háza meghívására született meg, az együttműködés volt a hívószó, és ez az én esetemben meglehetősen kézenfekvő. Kulturálisan és személyesen is mindig nagyon izgalmas téma számomra a magyar-ghánai kapcsolat. Volt már néhányszor lehetőségem arra, hogy együtt dolgozzak ghánai zenészekkel, és arra is, hogy más projektek kapcsán figyeljem, ahogyan magyar zenészek együttműködnek ghánai zenészekkel. Csodálatos látni azt, hogy még a tradicionális zenei formákban is olyan sok összhangban lévő elem akad a két kultúrában. Amit most kitaláltunk, ilyet én még sohasem csináltam. Nem csak a saját szerzeményeimből indulunk ki, hanem a ghánai tradicionális zenéből is, és kapcsolódásokat, összefonódásokat keresünk a magyar zenével.
Ebben a projektben ghánai zenésztársad, Worlasi – akivel 2019-ben közös lemezt is készítettél – szintén kulcsszerepet kapott.
Worlasi nagyon jó barátom, és remek zenésznek tartom. Igen fiatal, ám annál érdekesebb szemszögből közelít a modern ghánai zenéhez. Nagyban használja ghánai gyökereit, és a nyelvét is, amit beszél, az ewe-t. Történetesen én is ebből a népcsoportból származom.
Az emberi életút mentén építettétek fel a műsort. Hogyan állítjátok párhuzamba a zenével?
Együtt kezdtünk el azon gondolkozni, hogy hogyan tudnánk közös nevezőre hozni Magyarország és Ghána zenei világát, úgy, hogy mi is benne vagyunk, tradicionális, de egyben modern is. Az életút megjelenítése lett a vezérmotívum, hiszen ez a Föld minden pontján közös az emberiségben. Megszületünk, gyermekből felnőtté válunk, mi is gyermekeket nemzünk, megöregszünk és meghalunk. Az életút nemcsak mindenkiben közös, de nagyon határozottan kötődik hozzá zenei tradíció is, minden egyes népnél, minden egyes állomásához. Markáns zeneiség kapcsolódik a születéshez, a kisbabakorhoz, a tinédzserkori rebellióhoz és így tovább. Ehhez aztán tudunk találni anyagot a tradicionális világból, de a saját dalaimból, dalainkból is. Mindezekből vonjuk össze a műsort, ami egy teljes emberi életutat felölel, zenei metszéspontokon keresztül példázva, hogy teljesen mindegy, hogy hová születünk, vannak közös zenei gyökereink.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
A tradicionális elemek miként szervesülnek a dalaitokkal?
Olyan dalokat, motívumokat kerestünk, amik összefűzik a két nép kultúráját. Elkezdtünk gyűjtögetni hasonló dallamokat, altatókat, siratókat. Számunkra mindez nagyon izgalmas kutatás is egyben, frissítő, örömteli kihívás a saját zenei univerzumunk tágítása. Nagyon reméljük, hogy a hallgatók is át fogják érezni mindezt.
Rajtatok és zenekarodon kívül további közreműködők is színpadon lesznek. Hogyan kapcsolódik a programhoz a Napfonat vokálegyüttes és az ütőhangszeres Sunday?
Sunday jön megerősíteni a ghánai zenei világot, amit perka nélkül nem is lehet visszaadni. Ghána a ritmus hazája, Sunday pedig mestere a doboknak. Transz állapotba képes juttatni a hallgatóságot. Anélkül lehetetlen leírni egy életutat, hogy ne legyen benne talking drum. A Napfonat női a cappella együttessel pedig volt szerencsém együtt dolgozni nemrégiben, és a tavalyi lemezük, a Szól a világ szintén inspirált. Népdalfeldolgozásokkal, gyönyörű harmonizálásokkal, utóbbi a ghánai zenében is erős motívum. Izgalmas lesz ghánai altatókat megszólaltatni magyar népdalénekesek harmonizálásával. Már most meghatódok ettől az egésztől.
Interjú: Dömötör Endre
Fotó: Őrsi András
Sena Dagadu, az Irie Maffia énekese, megannyi izgalmas projekt és remek szólólemez előadója egy teljesen új műsort hoz a Magyar Zene Házába: a ghánai Worlasival a két kultúra metszéspontjait mutatja fel – egy emberi életút zenei kíséretével. Ami nemcsak mindenkiben közös, de nagyon határozottan kötődik hozzá zenei tradíció is, amelyen keresztül példázzák, hogy teljesen mindegy, hogy hová születünk, vannak közös zenei gyökereink.
