Nekünk írták a dalt! – A technológia tere
Interaktív
Nekünk írták a dalt! – A technológia tere
Plasztikus történetek tucatjait lehetne idézni a hatvanas évek házibarkács hangszereiről, a Pacsirta rádiókból átalakított erősítőkről, a sufnituningban készített elektromos hangszedőkről. A beat hőskorában még a vezető fővárosi zenekaroknak is komoly technikai kihívást jelentett egyes brit vagy amerikai slágerben hallott hangszínek megszólaltatása, egy tremolós gitársound, vagy később egy torziós effekt reprodukálása. Főleg abban a korban, amikor egy csehszlovák Jolana vagy egy kelet-német Framus gitár sokak számára maga volt a mennyország.
Ahogy a lemezek, még a hetvenes–nyolcvanas években is jobbára nem hivatalos úton, kézen-közön (értsd: a határon átcsempészve) érkeztek be az országba azok a nyugati hangszerek, színpad és látványtechnikai eszközök, amelyek már akkor is elavultnak számítottak. Persze ezek a hangszerek mára fontos részévé váltak zenei kulturális örökségünknek: egy-egy korszakos alkotó megkopott gitárja, mára használhatatlanná vált billentyűs hangszere ugyanolyan nemzeti kincsé válik, amely megőrzése és bemutatása egy ilyen kiállítás, és intézmény feladata.
Minden idők legátfogóbb Kádár-kori poptörténeti kiállítása a Magyar Zene Házában az a nagyszabású, élményközpontú tárlat, mely a rendszerváltozás előtti évtizedek popkulturális vonatkozásait igyekszik minél több szempontból megragadni. E sorozatban ismert zenészekkel és zenei szakemberekkel beszélget az időszaki kiállítás szakmai kurátora, Jávorszky Béla Szilárd.