Cate Le Bon (UK)

A walesi Cate Le Bon dalszerző-zenész-producer a hangok építészeként folyton ismeretlen területeket fedez fel zenéjével, ő az egyik legizgalmasabb indie-rock, barokk-pop, psych-folk előadó az elmúlt húsz évben. Artpopos, avantrockos lemezeivel a kritika és a közönség szeretetét egyaránt bírja. Első, önálló magyarországi koncertjére 2025-ös Michelangelo Dying című albumával érkezik a producerként is nagynevű, St. Vincenttel, Wilcóval, Dry Cleaninggel dolgozó énekes-dalszerző. Legfrissebb dala 

Cate Le Bon (született: Cate Timothy, művésznevét a Duran Duran-frontember, Simon Le Bon után választotta) a kategorizálásoknak ellenálló előadó a walesi színtér egyik nagy tehetségeként tűnt fel a 2000-es évek második felében. Az angolul és walesi nyelven egyaránt éneklő dalnok a Super Furry Animals-frontember, Gruff Rhys 2007-es szólóturnéján tűnt fel, később szerepelt a szintipopos Rhys-projektben, a Neon Neonban is. Majd a másik fontos walesi psychpop-zenekar a Gorky’s Zygotic Mynci tagjaival, Megan Childs-zal és Richard James-szel is dolgozott, és így rögtön magasról indult szólókarrierje a The Secret Show nevű rövidéletű együttese után.

Hangok építészeként absztrakcióból, textúrából és hangszínből hoz létre érzelemmel teli hangtájakat zenéjében. Mindig másmilyen hangtájakat. Eddig hét stúdiólemeze jelent meg Cate Le Bonnak, köztük a Mercury-díjra jelölt 2019-es Reward és a kritikusok által körberajongott 2022-es Pompeii.

Egyedülálló hangja sokrétű és mindig érzékeny azokra az érzelmi áramlatokra, amelyek művészetét formálják. Produceri munkái – a Wilco Cousin, a Horsegirl Phonetics On and On és St. Vincent Grammy-díjas All Born Screaming című lemezein – jól mutatják, mennyire megbíznak benne, hogy a hangzásvilágokat intim, egyedi univerzumokká alakítsa. 

Le Bonnak több mellékprojektje is futott, a BANANA turnézenészeivel, más ismert walesi előadókkal (Sweet Baboo, H. Hawkline), valamint Warpaint- és ex-Red Hot Chili Peppers-tagokkal futott, a Drinks pedig az ex-barátjával, a White Fence néven is ismert Tim Presleyvel közös posztpunkos formáció volt.

Legutóbbi, hetedik albuma, a tavaly megjelent Michelangelo Dying nyers érzelmekből és sebezhetőségből született. Presley-vel való szakítását egy csillogó dalciklussá alakította – meditáció szerelemről, veszteségekről és a megismerhetetlen énről. A Ride című dalban még egy igazi walesi legenda, John Cale is közreműködik. Le Bon ezen a koncerten is egy olyan világba hív bennünket, ahol az érzelem felülírja a formát, és az absztrakció a maga sajátos igazságává válik.