Hodorog András története

Zenei tehetsége már egészen korán megmutatkozott, ez nem csoda, hiszen mind tágabb környezetét, a (moldvai Klézse falut), mind családját átjárta a hagyományos énekes és hangszeres zene, mely így Hodorog Andrást kisgyermekkorától körbevette. Édesanyja, Hodorog Luca Moldva egyik leghíresebb énekes adatközlője, nagyapja Hodorog Márton – akitől 5-6 éves gyermekként az első dallamokat tanulta – és unokatestvére, Bálint Mihály is kiváló furulyások voltak. Ifjúkorában részt vett a falusi guzsalyasokban, hejgetésekben, táncalkalmakon, melyek során egyrészt hangszeres tudását gyarapíthatta, másrészt a környék megfogadott cigányzenészeinek repertoárját, a helyi táncdallamkincset tette magáévá. Már gyermekként elkísérte faluja híres „síposát” (dudását), Kotyorka Antalt egy bukaresti rádiófelvételre, a hatvanas évek derekán pedig Kallós Zoltán rögzíti furulyajátékát, édesanyja énekeivel egyetemben. A táncházmozgalom rendszerváltás után meginduló moldvai szárnyának Hodorog András mindmáig az egyik legfontosabb zenészegyénisége. Mivel a budapesti táncházakban, a hagyományostól eltérő, a furulyát zenekarvezető hangszerként használó hangszerfelállás honosodott meg, a moldvai adatközlő furulyások – így Hodorog András is – prímásszerepbe kerültek ezeken a fővárosi táncalkalmakon. Ez a rendhagyó kihívás az addig általában egyedül, kötetlenül furulyázó Hodorog András olyan, addig jószerivel rejtett zenei képességeit hozta felszínre, melyeknek azóta is csodájára jár a világ, legyen szó akár a hazai színpadokról, vagy épp az Egyesült Államokbeli Berklee College of Music (a világ egyik legfontosabb improvizációs- és jazz-zenészképző intézménye) tanárairól és hallgatóiról. A mindenféle intézményes zenei képzésben soha nem részesült parasztember játéka ugyanis a hagyományok keretei között olyan komplex zeneiséggel bír, mely csupán a falvak cigánymuzsikusainak dinasztiálisan öröklődő tudásanyagához mérhető.

Zenei formanyelve kivételes készségekről árulkodik: az ismert dallamanyagot motivikus rögtönzési vágytól hajtva folyamatosan újraalkotja, új formában, új díszítésvilággal, részben rögtönzött motívumépítéssel játssza. Játéka jószerivel megtanulhatatlan, hiszen két dallamot sosem játszik el ugyanúgy, zenei eszköztárának, díszítményrendszerének bonyolult útvesztőjében csupán ő maga igazodik el ténylegesen. Hodorog András játéka az elmúlt évek során mit sem veszített színvonalából, mi több, András bácsi most is egyre jobb és izgalmasabb dallamvariánsokkal gyönyörködteti a hallgatóságot. A Magyar Zene Háza előadótermében nem is a klasszikus értelemben vett koncertet hallhat majd a közönség, sokkal inkább egy zenés beszélgetést, melynek során megszólalnak Hodorog András legkedvesebb dallamai, legizgalmasabb variációi és meghallgathatjuk a hangszerjátékának kialakulását formáló regényes életútjának meséit, Hodorog András történeteit is. A koncerten Hodorog Andrással Németh László és jómagam beszélgetünk, muzsikálunk. A magyar nyelvterület egyik utolsó virtuóz parasztzenészének, Moldva legszebb játékú furulyásának regényes története, muzsikájának szépsége, teljessége reméljük még sokáig gyógyíthatja a mai kor viszontagságaitól megfáradt lelkeket. 

Salamon Soma