Kutya éji dala (1983)
Film
Beszélgetés
Pop
Kutya éji dala (1983)
A kortárs magyar film és a (rock)zene gyakorlatilag a hatvanas évek vége óta érintkezik egymással. Hol intenzívebben, hol lazábban, de lényegében elválaszthatatlanul. A Magyar Zene Háza Rockfilmklubja negyedik évadjában három olyan alkotást – Petőfi ’73 (1973, rendező: Kardos Ferenc), Kutya éji dala (1983, Bódy Gábor), Moszkva tér (2001, Török Ferenc) – mutat be, melyek a maguk korában meghatározó jelentőséggel bírtak a hazai populáris zenekultúrában. A vetítések előtt Jávorszky Béla Szilárd mesél röviden e művek születéséről és poptörténeti jelentőségéről, utána pedig annak apropóján egy-egy filmesztéta vendéggel beszélget a vonatkozó hazai és nemzetközi trendekről.
Az 1980-as évek egyik kultfilmje azt mutatja meg, hogy egy (ál)pap (Bódy Gábor) és egy csillagász (Grandpierre Attila) érkezése miként bolydítja meg egy furcsa mátrai falu közösségének életét. Benne – miként a mű ismertetőjében olvasható – „a hétköznapi lét úgy kapcsolódik a világmindenség kozmikus rendjéhez, ahogy a kutyák éjjelente megugatják a holdat.” Bódy filmnyelvi kísérletei, tartalmi merészségei és bonyolult filozófiai kérdései mellett a Kutya éji dala popkulturális szempontból azért is fontos, mert benne dokumentumértékű koncertjelenetek láthatók a korabeli Bizottságról és a VHK-ról.
Válogatás a magyar filmtörténet zenei vonatkozású alkotásaiból.
A tavaszi friss angolszász zenés mozik után 2025 őszén három, részben régebbi egész estés dokumentumfilm szerepel a Rockfilmklub őszi kínálatában. Októberben a hippik elsőszámú feminin szimbóluma, Janis Joplin sztárrá válásának útját ismerhetjük meg – korabeli bejátszások, dokumentumok, és az őt ismerők visszaemlékezéseiből. Novemberben az Oscar-díjra is jelölt, két és fél órás Háttérzene államcsínyhez című filmből az 1960-ban függetlenné vált Kongói Demokratikus Köztársaságon keresztül a hidegháború és a posztkoloniális Afrika világába, a nyugat-európai politika kétszínűségébe és a korszak legjobb jazzfelvételeibe nyerhetünk bepillantást. Decemberben pedig minden idők egyik legnagyobb souldíváját láthatjuk 1972 januárjában, a Los Angeles-i, zömében feketék lakta Wattsban található New Bethel Baptista Gyülekezetben, ahol Aretha Franklint James Cleveland tiszteletes és a Southern California Community Choir kísérte (rendezte: Sydney Pollack).
