Moszkva tér (2001)
Film
Beszélgetés
Pop
Moszkva tér (2001)
A kortárs magyar film és a (rock)zene gyakorlatilag a hatvanas évek vége óta érintkezik egymással. Hol intenzívebben, hol lazábban, de lényegében elválaszthatatlanul. A Magyar Zene Háza Rockfilmklubja negyedik évadjában három olyan alkotást – Petőfi ’73 (1973, rendező: Kardos Ferenc), Kutya éji dala (1983, Bódy Gábor), Moszkva tér (2001, Török Ferenc) – mutat be, melyek a maguk korában meghatározó jelentőséggel bírtak a hazai populáris zenekultúrában. A vetítések előtt Jávorszky Béla Szilárd mesél röviden e művek születéséről és poptörténeti jelentőségérél, utána pedig annak apropóján egy-egy filmesztéta vendéggel beszélget a vonatkozó hazai és nemzetközi trendekről.
Török Ferenc vizsgafilmje igazi generációs közérzeti film, mely 1989 tavaszára, a politikai szempontból forrongó és folytonosan változó Budapestre repít minket, amikor az érettségire készülő fiatalokat lényegében csak a haverok, az első szerelem, az első nyugati út és a vágyott autó foglalkoztatják. Miközben a háttérben zajlik a nagybetűs történelem (többek között Nagy Imre újratemetése és Kádár János halála), a rendszerváltozás környékén felnőtt tinédzsereket a felnőttek világa látványosan hidegen hagyja, ők csak némi szabadságra vágynak, meg arra, hogy jól érezzék magukat. Mindezt Temesvári Balázs (T. Bali) zenéjére.
Válogatás a magyar filmtörténet zenei vonatkozású alkotásaiból.
A tavaszi friss angolszász zenés mozik után 2025 őszén három, részben régebbi egész estés dokumentumfilm szerepel a Rockfilmklub őszi kínálatában. Októberben a hippik elsőszámú feminin szimbóluma, Janis Joplin sztárrá válásának útját ismerhetjük meg – korabeli bejátszások, dokumentumok, és az őt ismerők visszaemlékezéseiből. Novemberben az Oscar-díjra is jelölt, két és fél órás Háttérzene államcsínyhez című filmből az 1960-ban függetlenné vált Kongói Demokratikus Köztársaságon keresztül a hidegháború és a posztkoloniális Afrika világába, a nyugat-európai politika kétszínűségébe és a korszak legjobb jazzfelvételeibe nyerhetünk bepillantást. Decemberben pedig minden idők egyik legnagyobb souldíváját láthatjuk 1972 januárjában, a Los Angeles-i, zömében feketék lakta Wattsban található New Bethel Baptista Gyülekezetben, ahol Aretha Franklint James Cleveland tiszteletes és a Southern California Community Choir kísérte (rendezte: Sydney Pollack).
