Moszkva tér (2001)
Film
Beszélgetés
Pop
Moszkva tér (2001)
A kortárs magyar film és a (rock)zene gyakorlatilag a hatvanas évek vége óta érintkezik egymással. Hol intenzívebben, hol lazábban, de lényegében elválaszthatatlanul. A Magyar Zene Háza Rockfilmklubja negyedik évadjában három olyan alkotást – Petőfi ’73 (1973, rendező: Kardos Ferenc), Kutya éji dala (1983, Bódy Gábor), Moszkva tér (2001, Török Ferenc) – mutat be, melyek a maguk korában meghatározó jelentőséggel bírtak a hazai populáris zenekultúrában. A vetítések előtt Jávorszky Béla Szilárd mesél röviden e művek születéséről és poptörténeti jelentőségérél, utána pedig annak apropóján egy-egy filmesztéta vendéggel beszélget a vonatkozó hazai és nemzetközi trendekről.
Török Ferenc vizsgafilmje igazi generációs közérzeti film, mely 1989 tavaszára, a politikai szempontból forrongó és folytonosan változó Budapestre repít minket, amikor az érettségire készülő fiatalokat lényegében csak a haverok, az első szerelem, az első nyugati út és a vágyott autó foglalkoztatják. Miközben a háttérben zajlik a nagybetűs történelem (többek között Nagy Imre újratemetése és Kádár János halála), a rendszerváltozás környékén felnőtt tinédzsereket a felnőttek világa látványosan hidegen hagyja, ők csak némi szabadságra vágynak, meg arra, hogy jól érezzék magukat. Mindezt Temesvári Balázs (T. Bali) zenéjére.
Válogatás a magyar filmtörténet zenei vonatkozású alkotásaiból.
Három év után változtattunk a koncepción: eddig a Rockfilmklub kínálatában olyan magyar mozik szerepeltek, melyek különböző mértékben kötődtek a popkultúrához, az új évadban viszont olyan friss angolszász zenés dokumentumfilmeket vetítünk, melyekkel jó esetben először találkozik a magyar közönség. Az Elephant 6 Recording Co. a pszichedelikus rockzene egyik fontos kilencvenes évekbeli amerikai kollektíváját mutatja be, a Louder Than You Think-ben az indie rock ikon, a Pavement dobosát, Gary Young-ot láthatjuk testközelből, az Anonymous Club az ausztrál dalszerző-énekes Courtney Barnett magánéletébe enged bepillantást, az Other Music főhajtás az azonos nevű New York-i független zenebolt/központ kultúrtörténeti szerepe előtt, az egészen friss Blur: To the End pedig a kilencvenes évekbeli britpop egyik elindítójának váratlan újraösszeállását dokumentálja.