Time Wharp (USA) | Terry Riley: In C (1964) – Ensemble Mobilé

A minimalizmus több 20. századi művészeti irányzat (zene, építészet, formatervezés) gyűjtőneve. Ennek szellemisége mentén vár kompakt zenei élmény a közönségre ezen az esten: a tavalyi év egyik meglepetéslemezét jegyző Time Wharp önálló koncertje mellett a hazai Ensemble Mobilé lepi be a Zene Háza Koncerttermét, hogy a „határozatlan kiterjedésű időszakos kortárszenei műhely” előadja a komolyzene és a pop közötti határmezsgyén járó Terry Riley legendás minimalista darabját – az 1964-es In C-t.

Az élmény, amit az Ensemble Mobilé a mű segítségével teremt, happeningként írható le, az egyre piszkosodó hangok egyre tisztább élvezete extázis felé segíti a közönséget. A multiinstrumentalista, producer Time Wharp kompozíciói gyakran az abszolút zenével foglalkoznak, az ambient jazz, a kozmikus, a tánczene és a minimalista zeneszerzés területét lefedve, kiterjedt és színes, fanyar mosollyal kivitelezett feldolgozásokkal.

A koncertek egy vegyes elrendezésű nézőtéren zajlanak, ahol akár babzsákon fekve is lehet élvezni a különleges zenei élményt, az Ensemble Mobilé koncertjén pedig, ahol a zenekar a nézőtéren is játszik, akár a zenészek között sétálgathatunk, és azokat a részeket halljuk kiemeltebben, ahol éppen vagyunk. 

A koncert előtt Halmos András, a Zene Háza koncertprogram vezetője beszélget 15 percben Bartók Györggyel, az Ensemble Mobilé vezetőjével.

Time Wharp

Kaye Loggins egy New York-i multiinstrumentalista zenész, producer és színésznő. Time Wharp néven készített kompozíciói gyakran az abszolút zenével foglalkoznak, az ambient jazz, a kozmikus, az elektronikus tánczene és a minimalista zeneszerzés területét lefedve, kiterjedt és színes, fanyar mosollyal kivitelezett feldolgozásokkal. Loggins élő fellépésein billentyűs hangszereken, gitáron és elektronikán játszik hosszú, ritmikus, magával ragadó improvizációkat. 2011 óta készít lemezeket Time Wharp néven, eleinte minimalista szintis, outsider house-s attitűddel, azóta pedig hol az ambientes new age, hol a progresszív elektronika felé leng ki. Legutóbbi, 2022-es Spiro World című lemezével lett szélesebb körben is ismert, amin már a posztminimalizmus a nu-jazz-zel találkozik. Ennek a lemeznek az anyagával érkezik először Magyarországra.

Ensemble Mobilé

Az Ensemble Mobilé egy határozatlan kiterjedésű időszakos kortárszenei műhely, amely nyitott formákkal kísérletezik az eredeti szerzőkön keresztül, de néha alkot saját, közös műveket is. Részben Tilos rádiós közegben és a Képzőművészeti Egyetem kísérleti zenei kurzusának projektjeként alakult és forrt egységgé. Műhely-jellegénél fogva könnyen befogad sokféle zenészt, zeneszerzőt, amatőröket is. A tagok rengeteg egykorvolt és jelenleg is működő zenekarból verbuválódtak: Mordái, Góbé, Rutkai Bori Banda, Sumolight, Kada ad libitum, Giliszta, Újzenekar, Programozott Sejthalál, Sickratman Intimkártett, Budapest Improvisers Orchestra, Csíkszerda, Tetrats, Karabély, Halk, Kronoszinklasztikus Infundibulum, Pontmost, Szolnoki Szimfonikusok - és így tovább. Ezen az estén Terry Riley klasszikus művét, az 1964-ben született In C című alkotást játsszák.

Terry Riley: In C

Az In C kottáját nézve érthetjük meg, mi történt az 1960-as években New Yorkban és Európában a zenével, milyen változások álltak a kapuban. A főmű nem annyira látszik magnum opusnak, a kotta egy lapon elfér, a hozzá tartozó magyarázatok egy cetlin. Az In C nyitott formájú mű, egyre nyitottabb, annyira, hogy indiai, afrikai, kínai formáció és rockegyüttes is felvette már, az eredeti cetli és a mű szelleme ezt is megengedi, ilyenkor a zenélés stílusa a felszínen más, de a lényege, vagyis a struktúra, a véletlen és determináltság kettőssége ugyanaz. Az In C a hangzás alapján annak a színes minimál irányzatnak az indító darabja, amelynek ismertebb arcai Steve Reich és Philip Glass lettek, de a művet le- és előíró kompozíciós elv, amely a folyamatot megteremti, az elvontabb open form művek közé is teszi, vagyis ahol abban az időben Stockhausen, Cage, La Monte Young, Wolff és Feldman találkozott. A zenetörténeti kontextusról ennyit fontos tudni. Az élmény, amit az Ensemble Mobilé a mű segítségével teremt, happeningként leírható; az egyre piszkosodó hangok egyre tisztább élvezete, a zenehallgató és a zenét játszó csoport egy térben, a happening eredeti értelmét keresve, amennyire lehet, korhű módon, szelíden bevonva, eksztázis felé segítve közönségét.

Az Ensemble Mobilé tagjai:

Kertész Endre - cselló
Baqais Ádám - cselló
Krokovay Nóra - cselló
Sinkó Annamária - cselló

Bartek-Rozsnyói Judit - hegedű
Körmendi Johanna - hegedű
Józsa Dalma - hegedű

Vizeli Máté - brácsa

Vértesi Ferenc - gitár
Papp Márton - gitár
Darázs Ádám - gitár

Jakab Zsófia - cimbalom

Szerető Dániel - basszusgitár
Gyáni Levente - basszusgitár

Bank Balázs - zongora, orgona
Bujdosó Márton - zongora, orgona
Dabóczy Orsi - zongora, orgona
Persányi Zsófi - zongora, orgona
Kovács Ádám - zongora, orgona

Tara Khozein - ének
Konta Noémi - ének
Kovács Lenke - ének

Vaig Júlia - klarinét

Kovács Réka - szaxofon
Ambrus Lehel - szaxofon

Váczi Dániel - glissotar

Marics Borbála - fagott
Fábry Bálint - fagott

Nagy Judit - fuvola
Nagy Noémi - fuvola

Szávai Tivadar - ütő

Művészeti vezető: Bartók György

A zenekar tagjai számos együttesből érkeztek, többek között a következő formációkat gazdagítják: Mordái, Góbé, Rutkai Bori Banda, Sumolight, Kada ad libitum, Giliszta, Újzenekar, Programozott Sejthalál, Sickratman Intimkártett, Budapest Improvisers Orchestra, Csíkszerda, Tetrats, Karabély, Halk, Kronoszinklasztikus Infundibulum, Pontmost, Szolnoki Szimfonikusok.