Baxter Dury
Szarkasztikus szintifunk
Az elmúlt két évtized egyik legsokszínűbb, leginkább megbízható dalszerző-énekese, az indie-popot szintifunkkal és neosoullal is keresztező Baxter Dury 2021-ben húzott egy határvonalat, best of albummal, és életrajzi könnyvel zárta le pályája addigi szakaszát, és 2023 nyarán kijött hetedik szólóalbumával új fejezetet nyitott. Ennek az I Thought I Was Better Than You című önreflektív lemeznek a turnéjával érkezik először Magyarországra Dury, akinek édesapja, Ian Dury is nagy rocksztár volt.
A szülő-gyermek reláció minden olyan családban súlyos kérdés, ahol a csemetéből is ugyanazt a művészeti ágat folytató alkotó lesz. Eklatáns példa erre Baxter Dury és apja, a hetvenes években indult Ian Dury kapcsolata, amit egy életrajzi film is egészen érzékletesen vázolt fel. A Sex & Drugs & Rock & Roll című emblematikus slágerrel elhíresült papa (1977-es debüt szólólemezének borítóján ott áll mellette az ötéves kis Baxter) árnyékából már 2002-es első lemezekor hangsúlyosan kilépett a fiú, aki kiharcolta a maga helyét a 21. századi popzenei kánonban. Az elmúlt két évtizedben néhány évente érkező remek albumaival szép elismertséget vívott ki magának mind a kritika, mind a közönség körében, de a 2021-es karrier-szakaszzárás után (amelyet aláhúzott egy népszerű közös dal Fred againnel) most először szembe is nézett a híres apa által okozott terhekkel. Baxter minden kétséget kizáróan önmaga jogán meghatározó zenész, aki mára már lazán kalandozik absztraktabb zenei ötletek felé, és folyamatosan megújítja saját történetmesélő stílusát. Koncertje előtt egy másik magyarországi debütálás is lesz: az indie-szintipopos francia Evergreen duóból is ismert Fabienne Débarre is bemutatkozik a hazai közönség előtt a Zene Házában. A Baxter Duryval már többször is közösködő énekes-billentyűs 2024 januárjában jelentette meg első szólóalbumát, amely egy ígéretes szólókarrier első állomása elektropopos, csillingelős, dream-popos dalokkal.
# Len Parrot’s Memorial Lift (2002)
Baxter Dury harmincéves fejjel, 2002-ben adta ki első nagylemezét, nem csoda, hogy rögtön egy érett, kimunkált anyaggal jelentkezett. Az se csoda, hogy ennyit várt a bemutatkozással, hiszen hányattatott gyerek- és fiatalkora volt. De örökölt apjától jót is, például azt a tulajdonságát, hogy sohasem alkudjon meg. Ja, és dalszerzői tehetséget is. Ami a debütön afféle indiepopos Serge Gainsbourgként csillogott. Finoman soulos, popos, artisztikus, visszafogott kamara-indiepop, jó adag easy listeninges, elegáns mázzal leöntve. És többségben még énekkel, mint énekbeszéddel elővezetve.
# Floor Show (2005)
A három évvel későbbi folytatás kevésbé szofisztikált mind a bemutatkozás, cserében minden szempontból határozottabb rajta Dury. Éneke karakteresebb, énekbeszédét bátrabban használja, attitűdje frontálisabb, minden frusztrációját nyíltabban teszi a hallgató elé. Egyáltalán, ez már inkább indierock, pszichedelikus, shoegaze-es kikacsintásokkal. A Spiritualizedból és Julian Cope mellől ismerős zenészekkel készült album jó fogadtatásban részesült, de Baxter két lemez után hosszú időre kivonult a zeneiparból, hogy meglehetősen átalakulva térjen vissza.
# Happy Soup (2011)
A hat év szünet kellően hangsúlyos ahhoz a popzenében, hogy egy művész valami egészen újjal álljon elő, és Baxter Dury pontosan így tett. A részben Ibizán rögzített Happy Soup címéhez hűen némileg vidámabb, mint az előzmények – legalábbis a szikár, száraz, csípős humorú lemez mindenképp jobb hangulatban mutatja hősünket. Ami viszont a fő, hogy itt talált rá arra a zenei megközelítésre, amit döntőan azóta is alkalmaz. A ’tengerparti pszichedélia’ egészen jó fogódzó, de azt is fontos hangsúlyozni, hogy a zene is ritmikusabb lett, már szinte végig énekbeszéddel, női vokálokkal.
# Prince Of Tears (2017)
Ami a Happy Soupon még kicsit lofi-s posztdiszkó volt, az a 2014-es It’s A Pleasure-ön már egészen indiefunkos, electropopos lett, és visszajött a Gainsbourg-effekt is, meg jött társszerzőként Fabienne Débarre. Ezen az úton haladt tovább a 2017-es Prince Of Tears, ami a gúnyos szövegű, grúvos Miami című slágernek köszönhetően szintlépést hozott Baxter pályáján. Indiepopos szintifunk, határozott táncos lüktetéssel, laza attitűddel, az eddigi ismertetőjegyeket tisztábbra keverten, egyenesebben, de még az eddigieknél is izgalmasabb módon valósítja meg. A közreműködői listán ott a rokon-elme Sleaford Mods-frontember.
# The Night Chancers (2020)
A sikerek hatására kinyílt a világ Baxter számára, jött is 2018-ban egy jól sikerült közreműködős lemez (B.E.D.) a francia house-sztárproducerrel, Étienne de Crécyvel és az angol Delilah Holliday énekesnővel. Lüktetőbb, táncosabb, szintisebb, nu-discósabb, electrósabb. A saját folytatás viszont visszavett ebből, és középtempós, elegáns, vonósokkal bőven, fúvósokkal szépen díszített artpop felé terelte a megbízhatóan változatos hangzását. Éjszakai, míves, érett anyag, amin a korábbiaknál is hangsúlyosabb az egykori Pipettes trió énekesnőjének, Rose Elinor Dougallnak a szerepe. Csúcslemezként ünnepelte a kritika.
# I Thought I Was Better Than You (2023)
Apja örökségével szembenéző legutóbbi albumán Baxter olyan zenével állt elő, amivel először reflektált mélyebben arra, hogy fiatalkori nagy hatása a hiphop volt, a korábbi szintifunkos megszólalást egészen neosoulos megoldások váltják, még organikusabb a hangzás, és továbbra is sziporkázóak, viccesek a szövegei. Frank Ocean és Tyler the Creator is hatott legújabb dalaira, ő pedig közönségére gyakorol nagy hatást – hiba lenne nem átélni élőben mindezt. Ja, és úgy mellesleg a Dury-családban már magyar vér is csörgedez, gyermeke anyja Korda Zoltán filmrendező unokája!
Dömötör Endre
Az elmúlt két évtized egyik legsokszínűbb, leginkább megbízható dalszerző-énekese, az indie-popot szintifunkkal és neosoullal is keresztező Baxter Dury 2021-ben húzott egy határvonalat, best of albummal és életrajzi könnyvel zárta le pályája addigi szakaszát, és 2023 nyarán kijött hetedik szólóalbumával új fejezetet nyitott. Ennek az I Thought I Was Better Than You című önreflektív lemeznek a turnéjával érkezik először Magyarországra Dury, akinek édesapja, Ian Dury is nagy rocksztár volt – Baxter 2024. április 20-án mutatkozik be a hazai közönség előtt a Zene Házában.
