Egy kapcsolat több fázisa
Ősszel kétszer is találkozhatunk Horváth Balázs zeneszerző nevével a Magyar Zene Háza kínálatában: szeptemberben a Férfiszemmel / Női szemmel című dalciklusa lesz hallható, novemberben pedig a Forte Társulat előadásában A helység kalapácsa kerül színre, aminek szintén ő írta zenéjét. Mindkét művéről faggattuk a szerzőt.
A szeptember 27-én hallható Férfiszemmel / Női szemmel című, Herczku Ágnes számára írt dalciklusod különböző típusú szerelmes versek alapján született, 2010-ben. Miért vált ez a mű aktuálissá, illetve változtattál-e a 13 évvel ezelőtti kompozíción?
A darab ugyanolyan, amilyennek 2010-ben megírtam. Ugyanakkor már a premier is sokat váratott magára, mert csak 2014-ben találtunk csak rá lehetőséget, hogy bemutassuk, az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál nyitó darabjaként. 2009-ben dolgoztam együtt Herczku Ágival, és akkor kérdeztem meg tőle, hogy volna-e rá lehetőség, hogy írjak neki darabot? Ági nagyon örült, ezért elkezdtem témákat keresni, és végül a férfi-nő kapcsolatnál kötöttem ki. Így született meg ez a hét tételes ciklus, amit az elmúlt években talán négyszer adtunk elő. Szálka Zsuzsanna, a Zene Háza szakmai igazgatóhelyettese hallotta a művet, és neki is köszönhető, hogy most a Házban lesz hallható.
Versekre írt dalokról van szó. Mi volt a sorrend: először a dallam volt meg, amihez szöveget választottál, vagy a szöveget találtad meg, és az ihlette a zenét?
Legelőször a középső, azaz a 4. tétel született meg, ami egy népdalokból összeszőtt folyamat, részben improvizáció. Én csak egy hangszeres anyagot komponáltam, ehhez illesztettünk hozzá rövid kivágatokat különböző dalokból – néha csak egy sort vagy egy szót, állandóan változó nézőponttal. Ehhez a központi tételhez írtam még hatot, hármat eléje, hármat utána. Az első vers, amire rátaláltam, Varró Dániel Cossante a lehányt küszöbről című verse volt. A cossante egy nagyon szigorú versforma, a lehányt küszöb pedig arról szól, hogy egy emberpár egyik tagja összehányja a lakást, a másik pedig teljes szeretetével ápolja, támogatja – ám ahhoz, hogy ez valóban így legyen, bejáratódott kapcsolatra van szükség. Aztán találtam egy Tóth Krisztina szöveget, ő az „Az vagy nekem, mi testnek a kenyér” kezdetű Shakespeare szonettet írta újra, így: „Az vagy nekem, mint rabnak a fegyőr, seggnek a tanga, combnak a borosta. Bezár, szorít és szúr mindenfelől, előbb csak húsba vág, aztán a csontba.” Ez is kemény szöveg, úgy intim, hogy közben emögött is hosszú kapcsolatnak kell lennie, hogy valaki így érezzen a másik félről.
Az, hogy miként látja a férfi a nőt és a nő a férfit, kimeríthetetlen téma. Nem tartottál a bőség zavarától? Mit szerettél volna megmutatni?
Amikor megtaláltam ezt a két, kipróbált kapcsolatot ábrázoló verset, már látszott, hogy érdemes megmutatni az első találkozás és a vágyakozás élményét is, tehát egy kapcsolat több fázisát. Onnantól már könnyű dolgom volt, leszámítva, hogy egy női szempontú szöveget nehezen találtam meg, de szerencsére belebotlottam Háy János egy igen szép mondatába. Három férfi-dallal indul a ciklus: Szabó Lőrinc, Varró Dániel és egy középkori arab költő, Abu Nuvász versével, utána jön a népdalos tétel, majd Háy János, Tóth Krisztina, és a záró szövegrészlet Szilágyi Domokostól. Szeretem ezeknek a szövegeknek a sokféleségét és a direktségét.
Ez a mű a zenészektől is nagy koncentrációt kíván. Ők játszották már korábban is a darabot?
Mindegyikük játszotta már a darabot. Mind a hét tétel nagyon különböző, más-más karaktert kíván, ráadásul a kottában van néhány konkrét stílusra való utasítás is, mint például: ezt Ella Fitzgeraldosan kell énekelni, a másikat Edith Piaf modorában, mintha sanzon lenne, de van zajzene alapú tétel is. Azonnal kell tudni váltani, ami nemcsak a hangszereseket, hanem a Herczku Ágit is igénybe veszi. Ági egyébként azt mondta, hogy pont azt szereti a legjobban, hogy minden dal nagyon más, és folyamatosan észnél kell lenni, mert még az egyes dalokon belül is gyorsan történnek a váltások.
November 19-én A helység kalapácsát láthatjuk a Forte Társulat előadásában a Házban, aminek szintén te írtad a zenéjét. Műfaját tekintve ez egy zengemény.
Mit jelent ez? Hosszan kerestük a megfelelő kifejezést, hiszen ez nem opera, mert van, ahol beszélnek, máshol énekelnek, de van benne énekbeszéd, sőt rap is. Olyan szót kerestünk, ami kifejezi ezt a sokféleséget és azt is, hogy ez Petőfi Sándor szövege, amihez egyébként nem nyúltunk hozzá, teljes egészében megszólal. Földeáki Nóra, a Forte egyik színésze talált rá erre a szóra, és azonnal megtetszett, mert 19. századi a hangzása, miközben azt tükrözi, hogy ez egy komplex vokális-színpadi darab.
Petőfi művét sokan, sokféleképpen feldolgozták már. Te honnan inspirálódtál?
A színpadi-zenei darabbá formálás fő nehézsége az volt, hogy a szöveg tele van narrációval, eposz-paródia lévén. Ez azt is jelenti, hogy az 1840-es években az embereknek ismerniük kellett a műfaj korabeli alkotásait, tudniuk kellett, hogy mi az az eposz, amit azonban Petőfi szövege nagyon kortárssá tesz. Az egyik legfőbb kérdés tehát az volt, hogy mit lehet kezdeni azzal, hogy tulajdonképpen mesemondók vannak a színpadon, és őket kell énekeltetni, beszéltetni, zenéltetni. Óriási segítséget jelentett, hogy Horváth Csaba, a Forte Társulat vezetője a darab rendezőjeként vevő volt jópár ötletemre, és már az egyik első találkozónk alkalmával felvetette, hogy ne egyetlen narrátor legyen a színpadon, hanem egyszerre több.
Ez a sokféle megszólalás és stílus hogyan állt végül össze egységes egésszé?
Nagyon figyeltünk a próbák és ez előadások során is arra, hogy az előadás ne legyen töredezett, hiszen egyetlen felvonás az egész, szünet nélkül. Korábban nem dolgoztam színházi társulattal, de már régóta vágytam egy ilyen lehetőségre. Számomra mélyvíz volt ez a javából, nyilván ügyelnem kellett rá, hogy komponálás közben a bennem élő színpadi történéseket tartsam szem előtt, a próbák során viszont zeneszerzőként és karmesterként is figyelnem kellett a rendezői instrukciókat is. Nekem folyamatosan a szöveghez kellett alkalmazkodnom, Csaba pedig a zene miatt volt „ketrecbe zárva”. De ez egy elképesztően jó társulat, és sikerült a helyzeteket megoldanunk. Boldog vagyok, hogy velük dolgozhattam.
Interjú: Nagy Viktória
Dalciklus Szabó Lőrinc, Abu Nuvász, Varró Dániel, Tóth Krisztina, Háy János és Szilágyi Domokos versei alapján
Horváth Balázs 2010-ben íródott Férfiszemmel / Női szemmel című dalciklusa különböző típusú szerelmes versek – magyar költők szövegei, műfordításai – alapján készült. A hét dal karakterében, stílusában nagyon eltérő, azonban mindegyik a párkapcsolat témáját, férfi és nő viszonyát járja körbe, ezen belül főleg a nőt férfiszemmel, illetve a férfit női szemmel. A darab központi, negyedik tétele népdalokból összeszőtt folyamat, részben improvizáció, melyben állandóan változik e nézőpont. A sokszínűség tehát igen fontos része a műnek. A koncert során Háy János költő olvas fel, illetve a zeneszerzővel közösen moderálja az előadást.
A Forte Társulat Petőfi Sándor születése 200. évfordulójának évében A helység kalapácsa című eposzparódia kortárs zenei és színházi feldolgozását hozza el a Zene Házába. A Horváth Balázs komponálta zeneművet a veszprémi Mendelssohn Kamarazenekar szólaltatja meg, az előadást Horváth Csaba rendezi, szereplői a Forte Társulat tagjai, akik a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves fizikai színházi szakos hallgatóival egészülnek ki. Petőfi Sándor verses költeményének eredetien sziporkázó nyelvi humorát az előadók groteszk koreografikus mozgása teszi látványként is érzékletessé.
