„Ez egy szabad zenei műhely” – Szőke Barna & Weil András (The Qualitons)
A 2023 év végén visszatért The Qualitons új lemezt mutat be, a velük is dolgozó zenekari tag, Weil András producer pedig új sorozatot indított januárban a Zene Házában Figyelem, felvétel! címmel, amely során egy-egy zenekarral élőben, közönség előtt stúdióznak, vesznek fel egy-egy dalt. A Qualitons-szal május 5-én, öt nappal a lemezbemutató előtt.
Sokadik korszakát éli a Qualitons a 2010-es soulfunk-beatgarázs debütlemeze óta. Voltak nagy műfaji elmozdulások, csalódások, komoly elismerések, sikerek, újabb irányeltolódások. A feloszlás, másfél éves szünet, és az átalakult felállásban való tavaly év végi visszatérés mintha nem is lenne annyira drasztikus az addigiak tükrében. A Qualitons mindig meg tud újulni és tovább tud lépni. Mi ennek a titka?
Szőke Barna: Valójában nagyon egyszerű a dolog, szeretünk együtt zenélni, meg másokkal is. A Qualitons egy viszonylag kötött felfogású zenei projektként született, annak idején Kanada Káosz álmodta meg, és a tagok, köztük én is úgy lettünk összeválogatva, hogy passzoljon a 60-70-es évek soul-beat stílusához a játékunk és a hangulatunk. Bár ezt a szigorúan beat-funk korszakot pár év alatt kinőttük, utána hagytuk, hogy vezessenek minket a megérzéseink. Mindig is „jöttek-mentek” a zenészek körülöttünk, néha kiegészültünk, néha „magunkra maradtunk”, de mindig inspiráltuk egymást, és azzal foglalkoztunk, amihez értettünk: zenéltünk. Vicces, hogy a közönség számára csak a szünet előtti rövid kis időre váltunk egységes és igazi zenekarrá. Ami az egészben meg még nagyobb irónia, hogy amint kezdett megismerni minket a hazai közönség, és mi is kezdtünk végre magunkra zenekarként tekinteni, végül a feloszláshoz, szünethez vezetett. Szóval a nagy titok, hogy nincs titok, nincs tudatos döntés, hol egyikünk, hol másikunk tolja előre a dolgokat, nincs és soha nem volt öt évre előre megírt tervünk. Illetve egyszer volt egy egyéves tervünk, de semmit nem ért, senki nem tartotta magát hozzá. Volt, amikor elhittük, hogy befutunk, volt, amikor tudtuk, hogy esélytelen bármit is elérni, mostanra már csak simán nem érdekelnek minket ezek a dolgok, szeretnénk lemezeket, dalokat írni, amiket jól esik hallgatni. A mostani megújulás inkább egy zen állapot, nem egy új erőre kapott valami, Huni (G. Szabó Hunor, a korábbi frontember – a szerk.) kilépése végül arra késztetett minket, hogy átgondoljuk a dolgokat, és egyfajta önreflexióval közelítsünk ahhoz, hogy hogyan tovább. Végül arra jutottunk, hogy legyen ez egy szabad zenei műhely, amiben olyan dolgot alkotunk, amihez kedvünk van, és akkor, amikor kedvünk és időnk van rá.
Weil András: Szerintem az együtt muzsikálás öröme a legfőbb motiváció mindannyiunkban. Sokfélék vagyunk, de valahogy mégis hasonlót értünk zene alatt, legalábbis alapértékeit tekintve. Ez a kombináció pedig segít fenntartani az érdeklődést egymás gondolatai, elképzelései iránt.
A Club Eco eredetileg Boros Levente, Hock Ernő és Barna, a te 2019 körül próbatermekben létező side projektetek neve volt. Amikor szabadabb, lazább, jammelősebb zenét játszottatok, némileg khruangbines ízekkel. Most viszont ez, a Club Eco lesz a hamarosan érkező új nagylemez címe, és az eddig közzétett dalok is azt sugallják, hogy ez az irány erősödött fel, amikor a folytatás mellett döntöttetek.
Szőke Barna: A Club Eco a mi saját zenei könyvtárunk. Rengeteg féle zenét hallgatunk, gyűjtünk, kutatunk, kár kiemelni egy adott zenekart, vagy stílust, ami inspirált minket. Minden keveredik mindennel, és ez így is van jól, nem is törekszünk saját stílust teremteni, vagy betagozódni egy adott műfajba, nem is tudnánk, és én úgy gondolom nekünk nincs is értelme. Szóval lesz a lemezen mindenféle izgalmas dolog, de egyáltalán nem műfajokban gondolkodunk. A Club Eco tulajdonképpen egy válogatáslemez lesz, amit a library music rajongásunk inspirált. Tök unalmas lenne, ha ragaszkodnánk egyfajta hangzáshoz, stílushoz, és abba kellene mindenkinek megtalálnia a saját helyét. Mi picit fordítva gondolunk az alkotásra. Valaki hoz egy témát, amit szeret, és aztán mindenki megy a flow-val. Nem igazán kérdezzük meg egymástól, hogy ugye a témára, amit most épp játszol, ilyen „khruangbines” dobot vagy gitár-sound képzeltél el? Hiszünk a zenei demokráciában, és tiszteljük egymás vízióit. És sokkal intuitívabbak vagyunk az alkotás során, mint ahogy az sokan elképzelik rólunk. Néha persze mi is megküzdünk egymás hülyeségeivel, de ez a műhely jellege a dolognak, ami szent és sérthetetlen. Szóval amikor dalokat írunk, csak úgy történnek a dolgok, és ha mindenki már szereti azt, amit hall, akkor az jó, az egy dal lesz. Ez most már ilyen egyszerű. Nagy szerencse, hogy nem egóból zenélük, és nem az a fontos, hogy ki írja a legszebb dallamot, dalszöveget, vagy részt a zenéből, a dalnak közösnek kell lennie, csak úgy működik, csak úgy maradhat mindannyiunk számára fontosnak.
Weil András: Az új dalokon érezni, hogy más a szerzői attitűd és nagyon erősek az instrumentális hangulatok, a folyamatzenei gondolkodás és a humor. Mivel ez a személyiségünkből fakad, így ezt kevésbé tudatos, mint inkább természetes változásnak érzem.
Mi más újdonságra számíthat még a közönség ettől a megerősödve visszatért zenekartól?
Szőke Barna: Tudásunkhoz mérten igyekszünk felszabadultan zenélni a közönségnek, és jókedvet sugározni a sok negatív hangulat ellenére, ami mostanában körülvesz minket. Weil András: Azt remélem, hogy a készülő lemez dalait legalább annyira izgalmas képi világgal tudjuk bemutatni, mint a visszatérő live-session videónkon. A készülő klipek mellett például Barna kézzel készült rajzain keresztül engedünk betekintést a Club Eco-szisztémába. A lemezmegjelenés után pedig nem tervezünk sokat várni a következő anyaggal, igyekszünk még idén egy újabb megjelenést összehozni. Hosszútávon azt képzeljük, lehetséges úgy is fenntartani magunkat, ha inkább a lemezekre és vizuális tartalmakra, mint a turnézásra támaszkodunk. Ettől persze lesznek még koncertek, de azok inkább saját rendezésű, különleges események lesznek és valószínű nem leszünk ott minden népszerű fesztiválon, vagy a városi napokon.
Weil András multiinstrumentalista-producerrel már régebben is keresztezte egymást a pályátok, most viszont ötödik taggá vált, és ő felügyelte a friss lemez felvételét. Miben hasonlított, miben tért el ennek a lemeznek a készítése, rögzítése a korábbiakhoz képest?
Szőke Barna: A lemez felvételének alapjai Hock Ernőék házában készültek, egy hosszú hétvége alatt. A vokálokat és overdubokat Andris stúdiójában vagy próbatermében dolgoztuk ki. A stúdiózásban is igyekszünk szabadabb vizekre evezni. Az már nem működik, hogy hetekre kibérelünk egy nagyobb stúdiót, oda „beköltözünk” és addig ki nem jövünk amíg lemez nem lesz. Volt ilyen korszakunk is, de most annyira elfoglaltak vagyunk egyénileg, hogy ez egy lehetetlen feladat lenne. Szóval marad a bedroom-stúdió-feeling. Szabadságot ad.
Mi az, ami szerintetek a zenekar rajongóinak a legjobban fog tetszeni a lemezbemutatón a Zene Házában? Szőke Barna: Jó kérdés. Én még soha nem léptem ott fel. Remélem a hangulat és az atmoszféra, amit teremtünk az átütő lesz, és tud velünk jönni a közönség is ezen a multidimenzionális zenei utazáson. Meglepetésekkel is készülünk. De ezek még titkosak. Nem is szeretnénk elárulni, és csak az láthatja majd, aki eljön. Weil András: Bár még nincs meg a végleges műsor, úgy képzelem, hogy a koncert dramaturgiája némiképp el fog térni a megszokottól. Lesznek nagyon akusztikus és teljesen elektronikus részek, kortárs, funk és posztrock. Szerintem olyan hullámvasutazás lesz, amire emlékezni fogunk.
A lemezbemutató előtt lesz egy másik, merőben szokatlan, ám annál izgalmasabb jelenése is a Qualitonsnak ugyanebben a koncertteremben, ahol közönség előtt vesztek fel egy új dalt. Andris, honnan jött a Figyelem, felvétel! című élő lemezfelvételes sorozat ötlete?
Weil András: Az elmúlt néhány évben volt alkalmam a legkülönbözőbb szituációkban és társaságokkal zenéken dolgozni és egy idő után feltűnt, hogy tulajdonképpen mindegy milyen zenén és kikkel dolgozunk, mindig élvezzük a folyamatot, mert együtt alkotni, fókuszálni, ötletelni baromi jó dolog. Azt is gondolom, hogy egy hangfelvétel csak korlátozott mértékű információt tud átadni az adott dal körüli kreatív gondolatokból, míg az alkotási folyamat bemutatása sokkal gazdagabb és valóságszerűbb tartalomnak tűnik. Úgy döntöttem, ideje hát megkérdezni pár zenekart, lenne-e kedvük közönség előtt részt venni egy ilyenen, a Zene Háza pedig tökéletes befogadó helyszínnek bizonyult.
Itthon még nem igen volt ilyesmire példa, de például PJ Harvey már lehetővé tette a rajongóinak, hogy a 2016-os lemezének felvételeit hasonló módon, élőben, a helyszínen kövessék. A sorozat januári debütjén a Blahalousianával vettetek fel egy új szerzeményt – milyen volt belülről az a szép hosszú délután? Milyen tapasztalatokat szűrtél le a májusi, Qualitons-os eseményhez?
Weil András: Attól a pillanattól, hogy a zenekar és én is elfogadtuk, hogy itt bizony védőháló nélküli ugrás lesz, nagyon élveztem az egész napot. Hálás vagyok a Blahás srácoknak, hogy ennyire bátran belementek a dologba, szerintem egy nagyon emberi, valódi és intim eseményt sikerült létrehozni. A közönségnek is hálásak vagyunk az érdeklődő és türelmes figyelméért, és persze a zenei részvételükért, a vokálozásért és a tapsokért, amikkel tényleg hozzátettek a dalhoz. Nem tudtuk előre, hogy meddig fogunk eljutni, de végül sikerült nagyjából három óra alatt az egyszál gitáros demótól egy kerek dalig jutni, és egy jó felvételt is készíteni, ami kis kiegészítésekkel ténylegesen megjelenésre alkalmas lett. A qualitons-os alkalmon szeretnék még inkább a hangszerekre, hangszínekre, és magára a felvételre fókuszálni, és egy igazi oldschool analóg stúdiófelvételt készíteni. Itt már valószínűleg kevesebbet fogunk időzni egy-egy hangszer kitalálásával, és egy kicsivel készebb állapotból kiindulva igyekszünk majd a zenét minél jobban kifejező felvételt készíteni sok-sok különleges vintage stúdióeszköz, és hangszer segítségével. Lesznek orgonák, analóg szintik, analóg dobgépek, effektek, és mindenféle izgalmas kütyü, amikkel a feszes groove-ok mellé karakteres hangképeket tudunk festeni.
Barna, te most először leszel ilyen helyzetben, hogy a közönség a zenélés sokszor banális oldalát, a remények szerint összesűrűsödő pillanatokban viszont a mágikus, rajongók elől jellemzően rejtett pillanatait figyelheti. Mire számítasz, mit ad ez nektek? És mit a közönségnek?
Szőke Barna: Hát őszinte leszek. Izgulok. Nekem biztos furi lesz, én általában zavarban vagyok már attól is, ha valaki más van ott a próbán, egy „külsős”, aki csak megfigyel, hallgatja ahogy születnek a dolgok. Ugyanakkor persze izgalmas is lesz, mert azok az tekintetek, amik körülvesznek majd, inspirálóan is tudnak hatni. Én arra számítok, hogy felszabadult lesz a hangulat, tehát a közönség tuti jól érzi majd magát. Szóval mindenképp izgalmas lesz, mindenkinek.
Interjú: Dömötör Endre
Fotó: Kevin Campean
