"Szünetek nélküli folyamat-zene" I Holló Aurél-interjú
Holló Aurél-interjú
A Tabula Rasa sorozat nem titkolt célja, hogy friss zenei kifejezésmódok feltárására, műfajoktól független improvizációra, megszólalásra ösztönözze különböző zenei színterek erre nyitott képviselőit. Ezúttal az Amadindából ismerős Holló Aurél a koncepcióért felelős kurátor, és ő vezeti a kizárólag erre az alkalomra összeálló formációt, amely igazi szupergrup lesz, hiszen Grencsó István fúvós, Juhász Gábor gitáros és Lukács Miklós cimbalomművész teszi teljessé a kvartettet. Hogy mi lesz a koncert vezérelve, és miért így áll össze a formáció, arról Holló Aurél mesélt.
Üres lappal indítani a zenében az alapbeállítás egy új mű, műsor születése előtt, vagy lehetetlen helyzet, hiszen a sokévtizedes tudás, tapasztalat valamilyen szinten irányadó?
Nekem személy szerint ismerős állapot, mert zeneszerzőként egy-egy alkotói folyamat során általában a nulláról indulok. 2018-ban Grencsó Pista felkért, hogy vele és Dukay Barnabással lépjünk fel az Opus Jazz Clubban, és teljesen rögtönzött formában zenéljünk. Ez is egy olyan helyzet volt, ami egy üres papírlaphoz hasonlítható – azt aztán mindenfélével telerajzoltuk aznap este.
Kurátorként milyen gondolatokkal a fejedben választottad a zenésztársakat ehhez a Tabula Rasa programhoz?
Valamilyen formában mindhármukkal volt már kapcsolatom. Juhász Gábort, aki tanár kollégám a Bartók Konzervatóriumban, egyszer meghívtam, hogy tartson egy jazz elméleti-gyakorlati-történeti előadást a klasszikus ütős növendékeimnek, és ennek keretében játszottunk egy kicsit együtt. Azóta „keressük a fogást” egymáson, szeretnénk közösen csinálni valamit. Az ő zenei nyitottsága nekem nagyon szimpatikus. Grencsó a magyar jazz „örök darabja”, akinél a tabula rasa természetes állapot. Mindig új formációk után kutat, neki életeleme a szabad rögtönzés. Egyébként egyszer ő is tartott egy improvizációs kurzus a Bartók Konziban, hihetetlenül megmozgatta a muzsikuspalántáinkat. Lukács Miki hozzám hasonlóan átjár a különböző műfajok között – vele az UMZE Kamaraegyüttesben Eötvös Péter da capo-ját játszottuk, de ami ennél lényegesebb: borzasztóan szeretem a cimbalmot, fantasztikus hangzás-dimenziói vannak, és Miki előadói karizmája egy fontos fejezetet jelent a hangszer nemzetközi történetében.
Milyen koncepciót gondoltál ki a formációhoz?
Valamiféle előre eltervezett nagy formán töröm a fejem; a Tabula Rasa-sorozat alapkoncepciójához jól illene egy szünetek nélküli folyamat-zene. Juhász Gabival már kipróbáltunk néhány ötletet, de szeretném ezeket egy működőképes, rögzített szerkezetbe illeszteni. A laza szerkezetű kompozíciók és szabad rögtönzés mellett szeretnék néhány meglepő fordulatot is; ebben a tanítómesterem Váczi Zoltán amadindás kollégám volt, aki autodidaktaként egészen egyéni módon gondolkodik az alkotásról.
Milyen egyéb terveid vannak a 2023-as évre?
Február elején bemutatóm lesz: A blue, note red note című versenyművemet az UMZE Kamaraegyüttessel adjuk elő, Vajda Gergely vezényletével, az ütőhangszeres szólista én leszek. Tavasszal Rácz Zoltán amadindás kollégám edukációs célú Amadinda Percussion Projektjében veszek részt – itt fiatalokkal fogunk együtt játszani. Tanár kollégáimmal nagyon készülünk a Bartók Konzi – Új Zene 2023-as rendezvényére; ez már egy tíz éves program, tehát idén jubileumot ünneplünk. Közben pedig koncertek az UMZÉ-val, folyamatos munka a növendékeimmel és két egyhetes nyári tábor Halásztelken, illetve Taipeiben. Augusztusig nagyjából így nézek ki.
interjú: Dömötör Endre
fotó: Forrás: Zeneakadémia, Mohai Balázs
Grencsó István, Juhász Gábor, Lukács Miklós
A Zene Háza 2022 tavaszán Tabula Rasa néven indított sorozatában a címnek megfelelően üres lappal, a nulláról indít négy zenész, akik másfél nap próbafolyamat után a második estéjén adnak egy improvizatív koncertet. A Tabula Rasa nem titkolt célja, hogy friss zenei kifejezésmódok feltárására, műfajoktól független improvizációra, megszólalásra ösztönözze különböző zenei színterek erre nyitott képviselőit. Minden alkalommal egy kurátor hívja a zenészeket, találja ki a koncepciót és vezeti a kizárólag az adott alkalomra összeálló formációt, amelynek műsorát a Zene Háza lemezen is kiadja. Az ötödik ilyen alkalmon az Amadindából ismerős Holló Aurél a koncepcióért felelős kurátor, és ő vezeti a kizárólag erre az alkalomra összeálló formációt, amely igazi szupergrup lesz, hiszen Grencsó István fúvós, Juhász Gábor gitáros és Lukács Miklós cimbalomművész teszi teljessé a kvartettet.
A Zene Háza a tavasz folyamán Tabula Rasa néven indított sorozatában a címnek megfelelően üres lappal, a nulláról indít három zenész, akik másfél nap próbafolyamat után a második estéjén adnak egy improvizatív koncertet. A Tabula Rasa nem titkolt célja, hogy friss zenei kifejezésmódok feltárására, műfajoktól független improvizációra, megszólalásra ösztönözze különböző zenei színterek erre nyitott képviselőit. Minden alkalommal egy kurátor hívja a zenészeket, találja ki a koncepciót és vezeti a kizárólag az adott alkalomra összeálló formációt, amelynek műsorát a Zene Háza lemezen is kiadja.
