A Párizs–Budapest–Tokió-tengely – Kamarazenei koncert

Vigyázó szemeiket vessék Távol-Keletre – hangzik a sokak által osztott vélemény, miszerint a klasszikus zene jövőjét nem egyedül Európában és az Egyesült Államokban, de Ázsiában érdemes keresni. Nem csupán az évről évre felfedezett fiatal virtuóz muzsikusok jelzik kelet felemelkedését, hanem az a fúzió is, amely a két világtáj egyesítésével sajátos színeket és formákat hoz létre. A Farkas Gábor által életre hívott I. Távol-Keleti Komolyzenei Fesztivál Japán gazdag zenei kultúráját mutatja be. Szombat este egy kamarazenei koncerten.

Japán őt imádja– ezzel a bulváros fordulattal tudósított Kohán István sikereiről egy magyar újság kilenc éve, épp csak egy csipetnyi túlzással. A magyar klarinétművész két éven belül négy japán verseny fődíját és közönségdíját is elnyerte, muzsikált a Tokiói Filharmonikusokkal és elnyerte a hazánkban rendkívül népszerű Kobayashi Ken-Ichiro elismerését. Kohán István rövid Magyar fantáziája mellett Schubert és Bartók egy-egy művét halljuk, a hangversenyt viszont egy világhírű japán klasszikus, Toru Takemitsu műve nyitja Toshio Hosokawa átdolgozásában: az A string around autumn című darab Claude Debussy és Olivier Messiaen ihletésére, a francia forradalom évfordulójára született, eredetileg brácsaverseny. Ezúttal a szólóhangszer mellett zongorát hallunk. A műsor végén Mendelssohn pazar d-moll zongoratrióját csendül fel, amelyet a legelső bemutató után nem kisebb pályatárs, mint Schumann lelkesen üdvözölt:
„Korunk mesterműve, amely (...) unokáinkat, dédunokáinkat is megörvendezteti majd.”
Azóta ennél is több emberöltő telt el, s talán a komponista és méltatója sem gondolta volna, hogy a trió milyen sokat jelent majd két földrész három nagyszerű művésze – Luosha Fang, Várdai István és Eva Yulin-Shen – számára.