Bevonnak saját köreikbe a dalszerzők – Ohnody és a Balla Gergely mesél dalszerzésről
Miniinterjú a november 18-i koncert elé, 1. rész
November 18-án folytatódik a nagysikerű Dalszerzők köre esemény, amelyen ezúttal a Platon Karataevből ismert Balla Gergely, Ohnody, az Odd ID-ből ismert Okos Viola és Redbreast Wilson lép színpadra. Ahol, amellett, hogy természetesen intim közelségben előadják néhány szerzeményüket, azokról és a dalszerzésről beszélgessenek Csepelyi Adriennel, az est házigazdájával. A koncert elé témábavágó interjút készítettünk a szereplőkkel, az első részben Balla Gergely és Ohnody mesél metódusokról, aktuális, őket foglalkoztató témákról és meghatározó dalokról.
BALLA GERGELY (PLATON KARATAEV)
Mennyit és hogyan változott a dalszerzői metódusod az évek során?
Azt érzem, hogy eléggé nagy utat jártam be alkotóként, a zenekarral eddig három lemezünk jelent meg, és valahol olyan, mintha mindegyiket egy másik együttes írta volna. Ami állandó, hogy mindig is a szöveg volt az elsődleges számomra, így az angolról magyarra váltás volt az egyik legmeghatározóbb lépés nekem az elmúlt időszakban. Ami még változott, hogy általában már teljes egészben gondolkozom a dalokról, emellett egyre inkább elengedem a fő énekszólamot, és három egyenrangú vokálra írom a dalokat.
Aktuálisan milyen témák foglalkoztatnak a leginkább dalszerzőként?
Egység-, határtalanság- és azonosságélmények megfogalmazása, a különböző hagyományok perifériáján elhelyezkedő misztika feltérképezése. A legbelső én-t, és az azon túlmutatót keresem, a legszemélyesebb módon szeretnék beszélni a legegyetemesebb kérdésekről. Talán az a törekvésem, hogy a Teljesség felé előszavát minden lemezünk elé oda lehessen írni: Az itt-következők nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor jegyeit viseli, de lényegük nem-keletkezett és nem-múló. Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyane virágokból szedi csokrát. Szerencsére nem az én feladatom megítélni, hogy ez sikerül-e. Egy vallásokon és felekezeteken átívelő szakralitás után kutatok, és amit találok, igyekszem megfogalmazni, ott matatni, ahol a szavak jelentéshorizontja már talán eltűnni látszik.
Melyik az a dal, amit bárcsak te írtál volna?
A saját dalaimnál sem az érdekel, hogy én írtam őket, édesanyám szokta mondani, hogy nem a szerzés a fontos, hanem a szereztetés. Hangsúlyeltolódásnak tartanám, ha az én-en túli tartományt próbálnám artikulálni, de fontosnak tartanám, hogy kin zsilipelődött át az adott dal, vagy szöveg. De hogy ne bújjak ki a kérdés alól teljesen, azt mondom, hogy Arvo Pärt - My Heart’s in the Highlands, itthonról pedig Lovász Irén - Csodaszarvas című dalának örülnék, ha Platon-termés lenne.
OHNODY
Mennyit és hogyan változott a dalszerzői metódusod az évek során?
Nem tartom magamat kifejezetten dalszerzőnek. Szinte azonnal elhagyta az agyamat a zeneelmélet, amit valaha a suliban, a hangszeres képzésben, aztán az egyetemen megtanultam. Ezért nem gondolkodom kifejezett metódusokon. Sokáig azt gondoltam, hogy ettől marad autentikus, amit csinálok. Féltem attól, hogy ha megtanulom és beleásom magamat az elméletbe, akkor majd elveszítem a flow élményt. Manapság értem és érzem, hogy mi miatt fontos gyakorolni ezt is. Enélkül zenélni (nekem) mostmár olyan, mintha beszélnék valamiről, amit nem ismerek. Ezért most inkább azt mondom, hogy nincsen metódusom. Csak csinálom és képezem magamat, mert felszabadulást jelent, hogy a mondanivalómat zenébe fogalmazva adom át.
Aktuálisan milyen témák foglalkoztatnak a leginkább dalszerzőként?
Általánosan el tudom mondani magamról azt, hogy gyerekkorom óta ugyanazok a témák érdekelnek. Az engem érő élettapasztalatok is az ezek köré épülő kérdéseimet válaszolják meg és ezeket fogalmazom meg a dalaimban is. Az egyensúly érdekel: a születés-halál, szeretet-gyűlölet, passzivitás-agresszió, teremtés-rombolás, feminin-maszkulin kérdéskörök mögött megbúvó hit-, társadalom- és természettudományos összefüggéseken keresztül. Jelenleg új albumon dolgozom, ami ezeknek az extremitásoknak a személyiségtorzító hatásainak állít görbetükröt.
Melyik az a dal, amit bárcsak te írtál volna?
Amikor hallgatok valamit, amit érzek is, akkor csak megyek vele, engedem, hogy vigyen és hagyom, hogy inspirált legyek tőle. Ilyenkor írok valamit, festek, táncolok vagy főzök valami finomat. Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy megtudd milyen zenéket szeretek, akkor Bon Iver, James Blake, Radiohead összes. Ezen kívül széles stíluspalettán mozog az ízlésem. Szeretem emellett a “rabszolga bluest”, mert a fájdalommal szembenézve a szabadságról énekeltek. Ezzel tudok azonosulni. Az elfojtás mérgező, ugyanúgy ahogyan magunkban tartani / megtartani bármi más kikívánkozót, vagy oda nem illőt.
interjú: Dömötör Endre
Miniinterjú a november 18-i koncert elé, 2. rész
November 18-án folytatódik a nagysikerű Dalszerzők köre esemény, amelyen ezúttal a Platon Karataevből ismert Balla Gergely, Ohnody, az Odd ID-ből ismer Okos Viola és Redbreast Wilson lép színpadra. Hogy ott, amellett, hogy természetesen intim közelségben előadják néhány szerzeményüket, azokról és a dalszerzésről beszélgessenek Csepelyi Adriennel, az est házigazdájával. A koncert elé témábavágó interjút készítettünk a szereplőkkel, az első részben Balla Gergő és Ohnody mesél metódusokról, aktuális, őket foglalkoztató témákról és meghatározó dalokról.
Dalszerzők köre #2
Négy dalszerző-előadó egy esten, egyszerre a színpadon – zenélnek, mesélnek, a nézők pedig kicsit betekinthetnek a színfalak mögé. Mint egy tábortűznél, körbejár a gitár és a dal, közben apróbb titkokat tudunk meg a dalszerzésről, eltérő módszerek alapján láthatjuk, hogyan lesz dallamtöredékből, szövegrészletből egész, mitől működik egy ötlet, mi lobbantja fel az ihlet szikráját. A sorozat második részében ismét négy eltérő karakter, Ohnody, az ODD ID-ből ismerős Okos Viola, a Platon Karataevből ismerős Balla Gergely és Redbreast Wilson passzolja egymásnak a hangszert, mesél dalszerzésről, beszélget egymással sajátos megoldásokról.
