Egyre magasabb a léc
Kim Gordon
Kim Gordon az alternatív rockzene egyik legfontosabb szereplője, nélküle másként szólt volna a Nirvana, a grunge, vagy épp a riot grrrl-mozgalom. Ám a Sonic Youth basszusgitáros-gitáros-énekes-dalszerzője egyéb projektjeivel, pláne legutóbbi két szólólemezével még magasabbra tette a lécet. Mázli, hogy szólókoncerten a Zene Házában debütál Magyarországon.
Amikor valaki a nyolcvanas években a korszak egyik legfontosabb, irányadó gitárzenekarában, a Sonic Youth-ban kulcstag, majd ezzel a formációval úgy általában is, évtizedekig a zajos alternatív rockzene meghatározó szereplője lesz, akkor már bőven eleget tett hozzá a popzene történetének nagy egészéhez. Kim Gordon azonban tényleg az egyik legjelentősebb basszusgitáros a rockzenében, aki mellesleg gitáron is jelentős zenész. És az egyik legnagyobb hatású dalszerző-énekes az alternatív rockzene fejlődése szempontjából. Dalai, basszusgitárjának hangzása, kontraalt, változatos technikájú éneke a Nirvanától a Hole-ig meghatározó inspirációja volt a nyolcvanas évek végi, kilencvenes évek eleji alternatív rockzenei robbanásnak.
Pedig Kim Gordon még csak zenésznek sem tartja magát, inkább képzőművész, aki mellesleg zenél. Való igaz, képzőművészeti végzettsége, vénája vitte New Yorkba a nyolcvanas évek elején, és installációi, vizuális munkássága (rajzok, festmények, kollázsok) máig jelentős az életében, ahogyan volt korszakos divatmárkája (X-Girl), kitekintése a filmek világába, de még karrierjét is emlékezetes módon írta meg memoárjában. A Sonic Youth mellett az életben is párja lett a kvartett másik énekes-gitárosa, Thurston Moore, akivel aztán tönkrement a kapcsolatuk, ami a zenekar végét jelentette 2011-ben. Gordon előtte, és utána is számos mellékprojektben vett részt, ám 2019-ben megjelent első rendes szólóalbumával jelezte, hogy zeneileg is mindig a tovább- az előrelépés érdekli. Amit idei, egészen kiváló, unikális megszólalású második albuma csak még magasabb szintre emelt.
# Sonic Youth: Sister (1987)
Lehetetlen a Sonic Youth munkásságát, hatását, és benne Kim Gordon jelentőségét ebben a néhány szócikkben még csak vázolni is, a kiváló életművet pedig eléggé méltatni, így itt most csak álljon példaként két megkerülhetetlen lemez. A no wave-mozgalom zajrock-hatásában induló kvartett egy EP és két nagylemez után az 1986-os EVOL című albummal állt végleg saját pályára, majd ezzel az 1987-es mesterművel a nyolcvanas évek egyik legjobb albumát is megalkotta. Csavarhúzóval preparált gitárok, zajörvények popos melódiákkal, lehengerlő megszólalás – transzcendens, de legalább a valóság és az álomvilág határát elmosó album.
# Sonic Youth: Goo (1990)
A Sister után a zenekar eggyel még tovább ment a megkezdett art-rockos úton a hosszabb dalokkal megszólaló, szintén évtized lemezeként ünnepelt 1988-as dupla Daydream Nation című LP-vel, hogy aztán egy nagykiadós szerződés után megnyissa a kaput a grunge és az alternatív rockzene kilencvenes évekbeli térhódításának. A Goo nem adta el a zenekar lelkét, sokkal inkább példa volt az okos továbblépésre, izgága-rohanó tempóban, mélyrétegeiben csavaros, ám egyben könnyen meg is fogható dalstruktúrákkal, meghatározó alternatív rockslágerekkel (Dirty Boots, Tunic, Kool Thing). Gordon lemeze.
# Free Kitten: Sentimental Education (1997)
Ahogy a többi Sonic Youth-tagnak, Kim Gordonnak is akadt jó néhány mellékprojektje az együttes mellett – ilyen például a Lydia Lunchcsal közös Harry Crews. Ezek közül azonban a Free Kitten a legtermékenyebb, és alighanem a legjobb is. Afféle szupergruppként Gordon a Pussy Galore frontemberével, Julia Cafritzcel osztozott a gitáros-énekes szerepkörön, dobon a japán Boredoms- és OOIOO-tag, Yoshimi P-We, basszusgitáron a pavementes Mark Ibold zenélt, dalaik pedig sokszínűen hozták az underground-kísérleti zajrock mániákus-grúvos ágát, a korai felvételeken sok lazasággal, itt pedig nagy terű megszólalással.
# Body/Head: Coming Apart (2013)
Miután Gordon hűtlenségen kapta férjét, az esemény a Sonic Youth felbomlásához vezetett, őt pedig új zenék felé terelte. A régi szálat egy Moore-ral és Yoko Onóval közös 2012-es albummal vágta el, az újat pedig az avantgárd gitárossal, Bill Nace-szel közös zajrock-gitárduóval, a Body/Head formációval indította, amellyel számos szabadimprovizációs, drone-os, súlyos lemezt, koncertalbumot, EP-t adott ki, közte ezt a komplett anyagot, amin a tág zsánerkeretet sokféle irányból járják körbe alaposan. Gordon amúgy Glitterbust néven egy másik, egylemezes duóval is aktív volt, mielőtt elindult rendes szólókarrierje.
# Kim Gordon: No Home Record (2019)
A kollaboratív énjét a sokféle projekt mellett zenészbarátok meghívására – egy-egy dalközreműködésben – is kiélő Gordon 38 évnyi zenei karrier után adta ki első szólólemezét. A 2019-es anyag egyszerre személyes és univerzális, címe (melyre egy Chantal Akerman-dokumentumfilm volt nagy hatással) utal arra is, hogy Gordon ekkor már Los Angelesben lakott, és bár eredetileg is a nyugati partról származik, mégsem érezte újra otthonának. A két világ közti lebegés a zenére is igaz, zajos gitárattakok és súlyos, technós, hiphopos beatek ütköznek, miközben felszabadult és eredeti megszólalású minden dal.
# Kim Gordon: The Collective (2024)
A perfekt szólódebütöt naná, hogy követte egy folytatás – az öt évvel későbbi, idei The Collective a bemutatkozáson már bevált társproducerrel, a Charli XCX és Sky Ferreira mellett feltűnt Justin Raisennel. Gordon beat-orientáltabb lemezt szeretetett volna, és tényleg volt még hová emelni a tétet, ez már szinte trap-noise. Újabb példa a kompromisszummentes, mindig új utakat kereső attitűdre, ami végig jellemzi a zenész-képzőművész pályáját. Kim Gordon 1996-ban a Sonic Youth-szal játszott először Magyarországon, szólóban most debütál – kell-e mondani mennyire érdemes várni második eljövetelét.
Dömötör Endre
Fall 2024 Tour
Amióta Kim Gordon a 80-as évek elején megalapította az alternatív rockzene egyik legfontosabb, legjobb együttesét, a Sonic Youth nevű kvartettet, azóta a zenei élet egyik meghatározó szereplője. Szólómunkássága, egyéb zenekari projektjei, életrajzi könyve, filmes és képzőművészeti vonatkozású munkái révén a Sonic Youth megszűnése után is az élvonalban maradt, sőt, 2023-ban megjelent második szólólemezével, a The Collective című albummal az év egyik legjobban fogadott, kritikusi és rajongói körökben egyaránt hozsannázott alkotását készítette el – tehát a lehető legjobb pillanatban láthatjuk először szólóban Magyarországon, a Zene Házában.