Koncerthangoló: Bonga legjobb albumai

Az 1942-es születésű Bonga sikeres sportolóként kezdte, és mivel Angola 1975-ig portugál gyarmat volt, így sokáig ő tartotta a 400 méteres síkfutás portugál rekordját, ám másik szenvedélye felülkerekedett, és inkább a zenészkarriert választotta, mert bizony abban is világbajnoknak bizonyult. Első lemezeivel, a zeneileg is úttörő Angola 72 és Angola 74 című albumokkal az angolai függetlenség szószólója volt, így 1975-ig nemkívánatos személy hazájában és Portugáliában – akkoriban egy rotterdami zöld-foki közösség jelentette az otthonát. Zenéjét, a lényegében általa kifejlesztett sembát a portugál hatások mellett formálta a zöld-foki morna és coladeira befolyása is, de emellett afrokubai ritmusok úgyszintén, sőt a szambával való rokonság sem légből kapott. A lényeg persze Bonga karaktere, minden dalát uralja a történetmesélés, a végső soron örömöt, békét, harmóniát közvetítő pozitív vibrálás, és persze reszelős, füstös, mégis mindig játékos és magával ragadó hangja. Közel negyven lemeze között nem találni gyengét, bármelyiket érdemes meghallgatni, így közülük hat legjobbat kiválasztani is lehetetlen vállalkozás, de a lentiek mind kiválóan megfelelnek arra, hogy hangolódjunk a koncertre – hadd ne bizonygassuk tovább: kihagyhatatlan lesz!

# Angola 72 (1972)
A Portugáliától való függetlenedést követelő első Bonga-lemez, az 1972-es Angola 72 azonnal nemzeti hőssé tette a dalszerző-énekest, és az album megszólalása természetesen egyúttal zeneileg is irányt mutatott. A helyi ritmikus tradicionális zene, a portugál fado, a zöld-foki morna hatása mellett Bonga történetmesélős dalszerzői vénája szabta a semba eleinte melankolikusabb zenei formáját, amihez idővel egyre több színesítő elem tapadt, de ez itt az origo. Egy gyönyörű dalokkal teli anyag, egy nagyon szerethető énekhang – igazi alaplemez.

# Angola 74 (1974)
Úttörő és szószóló státuszát a következő album, az 1974-es Angola 74 nem csak megerősítette, de a bemutatkozáshoz hasonlóan ez szintén ott van a hetvenes évek legjobb kiadványai között – zeneileg is. Ráadásul ezen szerepel a Sodade című, ötvenes évekbeli zöld-foki szigeteki dal, amelyet Cesaria Evora is itt hallott először, majd tett világszerte szeretett szerzeménnyé majd húsz évvel későbbi, 1992-es feldolgozásával. Nem véletlen, hogy ők ketten készítettek belőle közös változatot is, sőt, számos alkalommal közösen adták elő élőben.

# Kualuka Kuetu (1983)
Bonga a hetvenes években hasonló hangulatú és színvonalú albumokkal folytatta, és az általa „feltalált” semba egyre dúsabb hangszerelésű, egyre inkább partyzene lett afrokubai ritmusokkal, majd kifejlődött belőle a szintén igen népszerű, némileg lassabb sodrású, karibi hatású elemekkel keresztezett kizomba stílus. Bonga nyolcvanas évekbeli lemezei már kevésbé szigorúak, sokkal inkább boldogság-aláfestők, sűrű ritmushangszerekkel, riszálós grúvokkal, vidám vokálokkal – amire ez az egyik legjobb példalemez.

# Roça de Jindungo (1997)
Bonga a nyolcvanas évek végén a portugál Discossete lemezcégnél talált otthonra, az 1993-ig ott megjelent hat poposabb, zoukosabb albumára jellemző az évtizedforduló optimista hangulata. De ugyanez elmondható az ezután az évtized végéig már egy nagyobb portugál lemezkiadónál, a Vidiscónál megjelent albumairól: a kedélyjavítóként is felírható lemezeket sokszínű, de mindig karakteresen „bongás” hangzás jellemzi. Persze a szokásos elvágyódó melankólia itt-ott szintén csavar egyet az össz-hangképen.

# Mulemba Xangola (2000)
Az utolsó nagy kiadóváltás az ezredfordulón érte Bongát, legendás rangjához méltón az egyik legnagyobb világzenei kiadóhoz, a Cesaria Evorát is megjelentető Lusafricához került, ahol rögtön ez az első albuma jelezte, hogy minden egyes újabb kiadványával gazdagodik az életmű, minden egyes újabb lemez hozzátesz ahhoz. Egyre mívesebben, egyre szofisztikáltabban. Ezúttal akusztikusabban, elringató hangulatban. Nem véletlen, hogy Evorával is ezután kezdtek duettezni, nagy sikerű közös fellépéseket adni.

# Kintal da Banda (2022)
A néhány évente érkező folytatások közül a legutóbbi album abban is kiemelkedik, hogy visszamegy egészen a semba gyökereiig, sőt, Bonga gyerekkoráig. A jórészt Lisszabonban élő énekes persze továbbra is Angola nagy művésze, és ezt a tavalyi Kintal da Banda című LP-je is megerősíti. Csodásan hangszerelt semba-kiadvány, amelyet Bonga gyerekkora inspirált, az angolai családi házak udvarának hatása, a család és a szomszédság összetartó erejének emléke. Egy ötvenéves karrier méltó megünneplése. Micsoda mázli, hogy épp most láthatjuk élőben!

Dömötör Endre