.jpg)
„Megtalálni a hasonlóságokat”
Lukács István, hegedűs, Hegyi Zene
Tájak és zenéik sorozatunkban október 6-án, vasárnap egy egészen különleges este vár a közönségre, ahol a Gyimesek magyar és a Beszkidek lengyel népzenéje találkozik nem mindennapi módon. A lengyel Kapela Maliszów zenekar, a Gyimesből származó Vrencsán Anita énekes, Lukács István hegedűs és Simon Zsolt gardonos, valamint őket kiegészítve Dresch Mihály fúvós mutatja fel a hasonlóságokat eltérő tájak zenéiben. Lukács István hegedűssel beszélgettünk a koncert előtt.
Európa hegyvidékeinek a világtól elzárt közösségeire az elmúlt évszázadok során jóval lassabban hatottak a világ kulturális arculatát időről időre átformáló mindenféle hatások, divathullámok, trendek, mint más vidékekre. A hegyi zenék éppen ezért archaikusabb játéktechnikát, dallamanyagot, zeneiséget őriztek meg, letűnt korok zenei arculatát. S mivel zenei szempontból ezeken a vidékeken mintha tényleg kicsit megállt volna az idő, sokszor hasonló megoldásokkal találkozhatunk egymástól földrajzilag távol eső hegyvidékek zenéjében is.
A gardonon játszó Simon Zsolt 'Gizi'-vel a gyimesközéploki Zerkula Zenekar tagjai, a gyimesi csángó népzene hiteles tolmácsolói, akik a legendás gyimesi cigány prímástól, Zerkula Jánostól és feleségétől, Fikó Reginától tanultak. Mi az, amit meg lehet tanulni, és mi az, amit nem egy-egy régió nagyszerű zenészeitől?
Mivel ezek a régi zenészek nem zeneiskolában tanulták a mesterségüket, hanem apáról fiúra, illetve a tágabb családban hagyományozódott a zenélés, ezért mi is hasonló módon tanultunk Zerkulától. Hosszú évekig heti egy alkalommal jártunk hozzájuk tanulni, úgy 2001 és 2008 között. Odamentünk hozzájuk sokszor négyen-öten, és két órán keresztül muzsikáltunk, de gyakran csak beszélgettünk. Eleinte még Regina néni is többször gardonozott, később ő már nem, de aztán jött Gizi és ő játszott a hangszeren. Fül után tanultuk, figyeltük mit csinál Jani bácsi, és próbáltuk utánozni. Ő saját szavaival leírta, hogy mi a fontos, mire kell figyelni. És persze azonnal meghallotta, ha valami nem úgy szólt, ahogyan kellene. Nagyon jó közös zenélések voltak, amik során leginkább a hangzást tanultuk meg. De arról is szóltak ezek az órák, hogy leírta a dalok eredetét, a táncrendet.
Elkötelezett hagyományőrzőkként a gyimesi zenét éltetik, amely a Kárpát-medencében fellelhető egyik legősibb dallamvilág. Mire tanít ez a többszáz éves tiszta hagyomány?
Erre a kérdésre nehéz válaszolni, mert azt gondolom, hogy mindenkinek egy személyes viszonya van a kultúrához. Az biztos, hogy nem lehet csak a zenét különválasztani erről, de ha a kultúrát egyben nézzük, akkor arról szól, hogy hogyan éltek az őseink, hogy milyen volt az életük, a mindennapjaik. Örömeik, fájdalmaik, ünnepeik. Nekem személyesen ez egy meditációs élmény is, hiszen ma már nem ugyanezekkel a mindennapi problémákkal kell szembenézni.
A világtól elzártabb hegyi közösségekre lassabban ható kulturális befolyások, trendek miatt lehet rokoni vonásokat felfedezni egész távoli közösségek zenéiben is. A Gyimesek és a Beszkidek zenéjére ez mennyire igaz?
Valóban vannak hasonlóságok egészen távoli kultúrák zenéi között is, amik elég régi hagyományt őriznek. A Gyimesre a pentaton dallamvilág jellemző, ami egyéb keleti, ázsiai régiókban is fellelhető, de a gyimesi zenét valóban kevesebb hatás érte. És ritkának számít a világban is a hangszerelése, mert csak egy hegedűből és egy gardonból áll, ezért bármilyen dallam egy kicsit máshogyan szól, ha elkezdjük gyimesiesen játszani. Egyszerűen, mert nincs hozzá kíséret. Egy kicsit nyersebb a hangzása. Ennek a koncertnek az lesz a különlegessége, hogy a lengyel hegyvidéki zenének is hasonló a hangszerelése, hangzásvilága. A ritmusvilága ugyanakkor már kicsit különböző a csángó népzenétől. Úgyhogy nagyon érdekes lesz ezt a két világot együtt, egy estén hallani. Megtalálni a hasonlóságokat és a különbözőségeket.
Interjú: Dömötör Endre
A Gyimesek magyar és a Beszkidek lengyel népzenéjének különleges találkozása
Európa hegyvidékeinek a világtól elzárt közösségeire az elmúlt évszázadok során jóval lassabban hatottak a világ kulturális arculatát időről időre átformáló mindenféle hatások, divathullámok, trendek, mint más vidékekre. A hegyi zenék éppen ezért archaikusabb játéktechnikát, dallamanyagot, zeneiséget őriztek meg, letűnt korok zenei arculatát. S mivel zenei szempontból ezeken a vidékeken mintha tényleg kicsit megállt volna az idő, sokszor hasonló megoldásokkal találkozhatunk egymástól földrajzilag távol eső hegyvidékek zenéjében is. Október 6-án a Magyar Zene Háza nagyszínpadán – a Tájak és zenéik programsorozatunk keretében – hírneves hegyi zenészek lépnek színpadra az erdélyi Gyimesekből (Lukács István „Luki” hegedűs, Simon Zsolt „Gizi” ütőgardonos és Vrencsán Anita énekes) és a lengyelországi Beszkidekből (a Kapela Maliszów trió). A koncerten közösen keresik zenei nyelvük kapcsolódási pontjait a népzene és a jazz fuzionálásának legnagyobb hazai mesterével, a Kossuth-díjas Dresch Mihállyal.
