Fellépőink kedvencei – Nunki Bay Starship-playlist

Tóth Dóri

Hiatus Kaiyote: Jekyll

Emlékszem, amikor 10 évvel ezelőtt odajött hozzám egy osztálytársam Kőbányán, hogy "figyu, ez megvolt?" és megmutatta a live session felvételt erről a dalról. Egy igazi zenei noob voltam azelőtt, fogalmam sem volt, mit hallok éppen, már olyan értelemben véve sem, hogy a büdös életben nem hallottam előtte sem a neosoul műfajról, sem magáról a zenekarról. Amit viszont életemben először éreztem abban a pillanatban, hogy most már nem csak abban vagyok biztos, hogy énekelni szeretnék, hanem azt is tudom, hogy mit és hogyan. (Persze ekkor még nem tudtam, hogy 10 évvel később sem fogom tudni igazából se a mit, se a hogyant, haha 😄) Ez volt az a dal, ami életemben először irányba rakott azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnék csinálni.

Tune-Yards: Hypnotized

Azok a loopok! Azok a groove-ok! Azok a szólamok! Uh, jézusom! Ha erre a dalra gondolok, Kozsó szavai visszhangoznak a fejemben: „mindent imádok!”

King Gizzard and the Lizard Wizard: Iron Lung

Valami tényleg van az ausztráloknál a vízben, mindenki teljesen krézi. Szinte az összes kedvenc zenészem ausztrál. Örökké vonzani fog az a hely, de sose lesz merszem odamenni, mert félek, hogy popón harap egy morcos kígyó, miközben wc-zek. Hát ez van. Mindenesetre a King Gizzard-os srácok olyanok, mint egy zenei atomerőmű, számomra felfoghatatlanul nagy inspiráció az ő jelenlétük és minden egyes konformitással való szembe menésük a zeneiparban. Tulajdonképpen bármelyik másik számukat betehettem volna ide, de most éppen ez.

LAFAWNDAH: You, at the End

2022 őszén akadtam rá erre a nagyon súlyos és furcsa dalra. Kate Tempest-szövegek vannak megzenésítve az egész lemezen, fantasztikus hangszereléssel. És annyira sok rétege van. Egyfelől nagyon jó érzés meghallgatni ezt a dalt olyankor, amikor a szívemben fáradtnak érzem magam, és csak nézni ki a semmibe, arra gondolva, hogy holnap is fel fog kelni a nap. Másfelől pedig valahol ott csillog egy szakrális és szívet melengető, apró ezüst mag ebben a nagyon nehéz, és fájdalmas, és borzasztó masszában. Nem való mindenkinek, de nekem valami teljesen fura módon mindig reményt és megnyugvást ad.

Noga Erez feat. Reo Cragun & ROUSSO: VIEWS

Ez a hivatalos bad b**** himnuszom. Olyan instant önbizalmat, motivációt, erőt és lazaságot tud adni bármilyen szituációban, mint akármelyik gimis focista fiúnak a party rock anthem 2011-ben.

Belegrai Gábor

Tower of Power: Soul With a Capital S

Amikor először találkoztam ezzel a dallal, azt mondták, hogy ez a groove megunhatatlan és reggelig lehetne játszani. Ennek lassan 10 éve, és még mindig egyetértek ezzel a kijelentéssel!

Camo & Krooked: Slow Down

Egy dal első meghallgatása rendkívül meghatározó élmény. Ez az egyik olyan, amit szívem szerint mindig csak kitörölnék az emlékezetemből, hogy újra és újra átéljem, amikor is jön az a bizonyos drop.

Tom Misch: We’ve Come So Far

Ugyan egy általam nagyon szeretett album utolsó daláról van szó, ami tekinthető egy outrónak is, mégis az egyik kedvencem. Tökéletes építkezés, és egy csipetnyi gitárszóló. Zseniális!