Még élő hagyomány a vendéglátós cigányzene | Éri Márton-interjú

Népzenészként kiemelten foglalkoztat a cigányzenészek játéka. Honnan ez az érdeklődés?

Amikor elkezdtem népzenét tanulni, az volt a bevett gyakorlat, hogy miután végig jártuk az iskolát, felkerestük a még élő idős mestereket, adatközlőket. Így hát nyakamba vettem Erdélyt, és meg sem álltam a Kolozsvár melletti Méra községig, ahol még élt egy teljes zenészdinasztia. Tőlük lestem el a muzsikálás minden csínját-bínját. Ezek a helyi cigány zenészek egy idő után szinte családtagként kezeltek és ezen a ponton szerettem és ismertem meg a magyar népzene mellett a cigányzenét, de például a román népzenét is.

Tavaly jelent meg a Muzsikáló Budapest című digitális kiadvány, amelyen összegyűjtötte a még működő éttermi cigányzenészek munkásságát. Mi volt az előzménye?

A Hagyományok Háza 2019-ben indította el a Muzsikáló Magyarország pályázatot, amely a hazai hagyományos éttermi cigányzene támogatását és népszerűsítését tűzte ki céljául. 150 zenekar pályázott országszerte, amiből 75-öt válogattak be a programba, több mint egyharmadukat Budapestről. Én 19 fővárosi helyen készítettem felvételeket a cigányzene hagyományos környezetében, tulajdonképpen egyfajta gyűjtést végezve.

Hány helyre mehetnél ma Budapesten, ha vendéglátós cigányzenét szeretnél felvenni?

Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan vendéglátóhely van, ahol még élő cigányzene hallható. Ahogy említettem, 75 zenekar pályázott sikerrel 2019-ben, jóllehet az ezredforduló körül még 3000-re becsülték az országban foglalkoztatott cigányzenészek számát. Ezek a számok mára tovább romlottak, úgyhogy ezért is példaértékű a Zene Háza sorozata, mert arra hívja fel a figyelmet, hogy ha nem teszünk érte, meg van a veszélye, hogy ez a kultúra örökre elveszhet.

Mi lehet ennek az oka, illetve megfordítható-e a folyamat?

Állami segítség és médiatámogatás nélkül nem fog megfordulni a tendencia. Sajnos sok esetben ezeknek a zenészeknek a gyerekei épp szülői nyomásra nem kezdenek el cigányzenével foglalkozni, mert úgy gondolják, hogy bármennyire tehetséges is a gyermek, jobban jár, ha klasszikus vagy jazz-zenész lesz belőle, vagy olyan szakmát választ, amiből meg tud élni. Hogy mik a csökkenés okai? Ez is összetett: a szocializmusban a zenészeknek kategória vizsgát kellett tenniük, és szinte mindenkinek volt rá lehetősége, hogy ennek megfelelően elhelyezkedjen, meneteljen a ranglétrán. A rendszerváltás után a műfaj veszített az értékéből, főleg, mert az addig nehezen hozzáférhető nyugati zenei kultúra hirtelen elárasztotta a magyar társadalmat. Az is gond, hogy sokak fejében összekeveredik a mulatós, a hagyományos cigány népzene és az éttermi cigányzene fogalma, pedig ez utóbbi több száz éve a magyar kultúra része. A cigányzene oktatásával is nagy bajok vannak, és eltűnni látszik az a társadalmi réteg is amelyik még ismeri és igényli ezt a zenét. Végezetül a pandémia betette az ajtót: sok étterem bezárt, a zenészek jelentős része arra kényszerült, hogy másból éljen. Az utolsó előtti pillanatban vagyunk, így minden, a Muzsikusok Kávéházához hasonló programmal komoly értékmentés zajlik.

Mi alapján válogatta ki a sorozatban szereplő zenekarokat?

Kezdetben azokat kerestem meg, akik a Muzsikáló Budapest lemezen is szerepelnek, és akikkel huzamosabb ideje dolgozom együtt. Lakatos Miklós prímással mintegy 20 évre nyúlik vissza az ismeretségünk. Megkerülhetetlen figurája a cigányzenének, hatalmas technikai tudása, egyéni stílusa és tapasztalata miatt a többi zenész is tisztelettel tekint rá. Méltó volt vele kezdeni a sorozatot.

Előfordulhat, hogy felbukkan egy új banda a palettán?

Szerencsére azért vannak fiatal, kiváló zenészek is, ráadásul nem csak a roma származásúakat érdekli a műfaj, hiszen a cigányzene olyan magas szintű technikai tudást igényel, ami egy fekete öves klasszikus zenésznek is kihívást jelent. Debussy egyik levelében úgy fogalmaz, hogy a fiatal klasszikus zenészeink haszonnal meríthetnének ihletet a cigányzenéből és pedig nem úgy, hogy utánozzák azt, hanem hogy megpróbálják a maguk nyelvére fordítani a zene szabadságát, színező és ritmikai erejét. Hollandiában például évtizedek óta népszerű az éttermi cigányzene, és léteznek a helyiekből verbuválódott, nem roma, autodidakta zenekarok. Kurzusokat is szerveznek maguknak, ahol a magyarországi cigány zenészek tanítják a muzsikát nekik. Szóval időről-időre kitermelődnek új, ifjú tehetségek. Távlati céljaink között szerepel, hogy a sorozat folytatásában vidéki bandákat, prímás legendákat is meghívjunk a Zene Házába, hogy megmutathassuk: a cigányzene nem csak a fővárosban, hanem az ország más nagyvárosaiban is még élő hagyomány.

interjú: Nagy Viktória

fotó: bborbala_photo