-(1).jpg)
„Zenészként a legfontosabb dolog a hallgatás” – Oran Etkin-interjú
Oran Etkin, New York-i klarinétos április 10-én két nagyon izgalmas programmal lesz jelen a Házban: előbb angolul mesél és beszélget a nézőkkel az előadó és közönség kapcsolatáról, valamint a hallgatás művészetéről, majd Palya Beával lép színpadra, hogy Open Arms projektje keretében egy újabb remek nemzetközi kollaboráció kelljen életre.
Mi a titka a hallgatás művészetének?
Úgy gondolom, hogy a zenében, csakúgy, mint a beszélgetések során, a hallgatás kulcsa az, hogy ne legyen előítéletünk arról, amit a másik mond – akár szavakkal, akár zenével –, hanem hogy nyitottak legyünk arra, amit a másik kifejez, és úgy fogadjuk azt, ahogyan kapjuk. Úgy gondolom, hogy amikor a két beszélgető fél nem egy bizonyos, meghatározott irányba tereli a beszélgetést, hanem hagyja, hogy szabadon folyjon, akkor az olyan irányba mehet el, amire soha nem gondoltak volna – és ugyanez a helyzet egy zenei beszélgetéssel is. Úgy gondolom, hogy annak a hallgatói része azt jelenti, hogy elengedjük az előítéleteinket, a kifejezés oldala pedig azt, hogy elengedjük az önbíráskodást. Ezek persze nagy kihívások lehetnek, de valóban sok lehetőséget nyitnak meg. Előadóként az is ijesztő lehet, ha nem tudjuk, hova fog vezetni egy beszélgetés – különösen, ha élőben figyel minket egy közönség, számomra mégis ez a legjobb módja annak, hogy biztos legyek benne, hogy valami különleges helyen kötünk ki. Ha egy műsort túlságosan az irányításunk alatt akarunk tartani, akkor gyakran az történik, hogy nem lyukadunk ki azon a bizonyos különleges varázslatos helyen.
Mi a te titkod, hogyan működik nálad az, hogy azonnal kapcsolódj a közönségedhez?
Azt gondolom, hogy a jelenlét a kulcs. A közönség nyitott és készen áll a kapcsolatra – ezért szántak időt a napjukból, vettek jegyet és jöttek el a show-ra. A koncertteremben egyfajta varázslatos hallgatás energiája fogad, és amint felállsz a színpadra, ha ott vagy a pillanatban és teljesen figyelsz, képes vagy magaddal ragadni a közönséget abba az élménybe, ahol minden más eltűnik, és együtt élitek át az ismeretlent.
Milyen szerepet tölt be a közönség a zenélés közösségében?
A közönség nagyon fontos! A közönséget a zenekar, a zene teremtésének részeként tekintem. A legfontosabb dolog, amit egy zenész tesz, az a hallgatás. Amikor egy nagyszerű zenésszel vagyok a színpadon, érzem, hogy ő figyel rám, és emiatt a figyelem miatt másképpen játszom. A közönség saját módján teremti meg a hallgatás energiáját, és ez nagyon erős elem a zenészekkel való együttműködésben.
Hogyan lehet újraalkotni a zenélés közösségének csodáját minden nap, minden fellépésen, függetlenül az adott est közönségének az adott hangulatától?
Minden közönség más, és minden koncert más. A kulcs az, hogy legyünk nagyon jelen az adott pillanatban, és ott találjuk rá a közönségre, ahol ők éppen vannak, és aztán onnan vigyük el őket egy utazásra. Minden koncert az energia mozgásáról szól – felhúzni, majd lecsillapítani egy olyan pillanatra, amikor az idő majdnem megáll, és mindenki lélegzetvisszafojtva vár. Az energia mozgása az, ami bevonja a közönséget, megtalálja őket ott, ahol vannak, és magával ragadja őket.
Milyen munkafolyamatot követsz az Open Arms projektben? Hogyan választod ki a helyi művészeket? Hogyan kezded felépíteni a kapcsolatot velük?
Az Open Arms projekt együttműködései különböző módon jöttek létre, de mindnél közös a kapcsolódásokra való nyitottság, amelyet vittem magammal az utazásaim során. A zimbabwe-i műsor esetében például volt néhány szabad hetem a franciaországi és a zimbabwei koncertjeim között, és egy barátom segítségével beköltözhettem egy hagyományos Mbira mester családjához. Mindennap zenéltünk, és meghívtam őket, hogy játsszanak a koncertjeimen, és közösen vegyünk fel egy albumot. Törökországban egy koncertemen jelen volt Jehan Barbur, a nagyszerű zenész. A koncert után együtt lógtunk és felmerült az ötlet, hogy közösen zenéljünk a Kopuz mester Erkan Ogurral, aki szintén részt vett ugyanazon a fesztiválon. Rio de Janeiróban Davi Mello, Danilo Caymmi zenei rendezője keresett meg, mert látta az Instagramon, hogy Rio de Janeiróba megyek, és meghívott egy szabadtéri samba zenei körbe. Az esti vacsora után felmerült az ötlet, hogy zenéljünk és vegyünk fel valamit Danilo Caymmivel! Csehországban a Mladi Ladí fesztivál segített összehozni engem és a roma zenészeket egy új projekt létrehozásához, mivel tudták, hogy szeretek együttműködni. Az együttműködések vágyának és energiájának kinyilvánítása, kiáramoltatása számtalan váratlan együttműködést teremtett meg – maga az egész projekt olyan, mint egy zenei improvizáció.
Mire számítasz ezen a Palya Beával közös koncerten?
Ez egy nagyon különleges Open Arms koncert lesz, mert a csodálatos Palya Bea csatlakozik hozzánk. Ez lesz az első alkalom, hogy együtt dolgozunk, de már most tudom, hogy mágikus lesz, mert ő egy nagyon lélekkel teli és nyitott személy. Néha már az emberi kapcsolat elárulja, hogy milyen lesz a zene. Rendkívül gazdag zenei háttérrel rendelkezik Magyarországról és a régió más területeiről, szefárd, roma és más hagyományokkal, valamint saját zenei elképzeléseivel. Nagyra értékelem az ő zenei személyiségét, és úgy gondolom, hogy ő is érzi, hogy honnan jön a zeném. Már nagyon várom, hogy megélhessem ezt a pillanatot vele!
Interjú: Dömötör Endre
Fotó: Jose De Holanda
Az Open Arms projekt egy olyan turné eredménye, mely során Oran Etkin, Amerikában élő, izraeli születésű klarinétos Brazília, Zimbabwe, USA, Kanada, Csehország és Törökország autentikus népzenét játszó zenészeit látogatta meg, majd vett fel velük zenéket. A név, Open Arms, azaz Tárt karok, a közös alkotás és az egymásra való odafigyelés fontosságára utal. A turné és a projekt folytatódik, és Magyarországon a Zene Házában Palya Bea adja majd dalait Oran egyre bővülő repertoárjához. Palya Bea személyes világzenéje – a különböző, ősi népek zenéi által inspirált saját szerzemények – találkozik Etkin világlátott globálzenéjével.
