A sci-fi világa
Improvizáció
A sci-fi világa
Intergalaktikus űrcsaták nagyzenekari kísérettel, posztapokaliptikus sivatag erős industrial metal beütéssel hergelve, zenévé összeálló modemhangok érzékeny letisztult melódiákkal házasítva egy nem is olyan távoli jövő elidegenedett hétköznapjait illusztrálva, vagy épp csak néhány brutális méretű azonosítatlan űrbéli valami érkezése a Földre, megfejthetetlenül zörejszerű zenei textúrákkal megtámogatva… Legyen szó utópiáról, disztópiáról, űroperáról, cyberpunkról, vagy időutazós sci-fi-ről, a lehetséges jövőt zenében megfogalmazni óriási feladat és csodálatos kihívás.
A Sci-fi, esetünkben a tudományos fantasztikus filmek világa az elmúlt évtizedekben számos technikai és zenei innovációnak adott teret. Ez idő alatt a műfaj körül hatalmas zenei “szószedet” állt össze. Azonosítható, visszatérő motívumok keletkeztek. Minden korszak, és a műfaj minden újabb szegmense meghagyta a maga lenyomatát a megzenésítés gyakorlatán. Ahogy ez az innovatív megoldásokkal gyakorta megtörténik, a sci-fi zenék népszerű kuriózumai is átvándoroltak a hétköznapokba, azaz egy kisebb réteget megszólító műfajból a popkultúrába. Ezen az előadáson a tudományos fantasztikus filmalkotásokhoz kapcsolódó zenei kliséket, illetve az azokat megelőző innovációt vesszük szemügyre, ha úgy tetszik, alapfokon elsajátítjuk a sci-fi világokon átívelő zenei nyelvét. Tesszük mindezt olyan filmeken keresztül, mint a Tiltott bolygó, a Gattaca, a Her, az Interstellar, az Ötödik Elem, vagy részben fantasy mivolta ellenére a Star Wars, mert annak kifelejtése minimum egy mandalori fejvadászt küldene a nyakunkba…. Az előadás 90 földi perc hosszúságú, interaktív és szokás szerint semmit sem közelít olyan komolysággal, mint ahogyan az bármit megilletne. A filmzenei teleportációt Pirisi László és Grisnik Petra vezetik, egyenesen a végtelenbe, és tovább…
A munkában a zene sorozat második évadának első részében ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ, és interaktív kísérletek segítségével azt is körüljárjuk, hogy a műfajra jellemző zenei elemek milyen hatékonysággal alkalmazhatók a műfajon kívül eső szituációkban, vagy akár a hétköznapokban.
A rocktrubadúrok (US, 70s): CSNY, Neil Young, Joni Mitchell, Leonard Cohen, Van Morrison, Roy Harper
