Szubjektív!

A címben szándékosan nem írtam le ezt a szót: zenetörténet. Noha az én esetemben persze minden mögött az van: a tanulmányok és több, mint 40 év tanítás. De a zenetörténet számomra egyre inkább egy olyan eszközzé válik, aminek segítségével a nagy zenék mögé láthat és főként: hallhat az ember, és a zene inspirációjára beleképzelhet olyan dolgokat, amelyek vagy igazak, vagy nem, de mindenképp erősítik a találkozás élményét. Szubjektív? Persze, hogy az: szubjektív fantáziák olyan pillanatokról, amelyekre csak ez a mély és szárnyaló művészet képes. A zene mellé szavakat hívok segítségül, de a lényeg a gesztusokban és a közösen hallgatott zene élményében van. A zene misztikáját próbálom átemelni egy ismeretterjesztő szertartásba. Aki akar, persze tanulhat is belőle, de fontosabb maga az út, amely a zenéhez és rajta keresztül a titkok felé vezet. Lassítsuk le együtt az időt egy röpke, s mégis végtelen órára!