TELTHÁZ - Beck Zoli és Szűcs Krisztián játssza Cseh Tamás és Csengey Dénes soha nem hallott dalait

Cseh Tamás és Csengey Dénes közös dalainak csak egy szelete került közönség elé keletkezésük idején, a nyolcvanas évek második felében a Mélyrepülés című egyetlen közös műsorukban és 1988-as lemezükön. Az ekkor született dalszövegek nagyobb része viszont több mint harminc évet pihent a fiókban, mígnem a Cseh Tamás Archívumban őrzött hagyaték részeként megkezdődött ezek feldolgozása. A megtalált, megtisztogatott szövegekből, félkész dallamfoszlányokból, dúdolgatott ötletekből állította össze estjét és vette lemezre a dalokat Beck Zoli és Szűcs Krisztián, a szövegíró fiának, Csengey Balázsnak a segítségével. A Másnap című műsor most a Magyar Zene Házában szól a Cseh Tamás 80 sorozat keretében. A koncert rövid felvezető beszélgetéssel kezdődik: Csepelyi Adrienn újságíró kérdezi Beck Zolit, Szűcs Krisztiánt és Csengey Balázst az est témáját adó Cseh-Csengey dalokról.

A 30Y frontembere, Beck Zoli és az egykori Heaven Street Seven frontembere, Szűcs Krisztián által befejezett dalok régiek is, mégis maiak, hiszen most nyerték el végső formájukat. A rekonstruáló, alkotó folyamatot követően „a fiúk a dolgok mélyére ásnak” a színpadon, így elevenedik meg és ér össze múlt és jelen a dalokban. A kiindulópont számos előadatlan dal, melyeket kész-félkész állapotban őriz a Cseh Tamás Archívum. A Katona József Színházban 1986-ban bemutatott Mélyrepülés körül is született vagy születőben volt egy újabb „zenés tragikomédia” szövege és a hozzá tartozó dalok, ám a nyolcvanas évek végének politikai forrongása és Csengey korai halála megakadályozta, hogy ezek a dalok Cseh Tamás előadásában színpadra-lemezre kerüljenek. Beck Zoli így foglalja össze a Másnap műsor összerendezését: „a meglévő vázlatokat, dallamos kazettákat meghallgattuk, a kéziratokat olvastuk, a versszövegekre írt akkordokat átjátszottuk, a dalokra vonatkozó szerzői megjegyzéseket – amelyek a kéziratokon, levelekben, véletlenül rögzített beszélgetésekben őrződtek meg – értelmeztük: restauráltunk vagy éppen újraírtunk. Közben rajzolódott az a narratív keret, ami ezeket a dalokat műsorként egyben tartja, és ebben kerestük magunkat, azt az önazonosságot, ami a számunkra elengedhetetlen. Szóval mi a saját dalainkat kell, hogy játsszuk, nekünk képviselnünk kell ezeknek a daloknak az igazságát, nem egyszerűen eljátszani azokat így-úgy.”