Rəhman Məmmədli (AZE)

A Kaukázus mindig elegáns csodazenésze első európai turnéján végre élőben megismerteti elsöprő erejű gitárjátékát, és az azerbajdzsáni gitara music zenei világot a Zene Háza közönségével.

Rahman Mammadli (helyesebb írásmódban: Rəhman Məmmədli) lángoló, pszichedelikus gitárzenéje Azerbajdzsán történelmének egyik legviharosabb és legváltozatosabb időszakából fakad, és megragadja korának szellemét és ellentmondásait. Az azóta eltelt években ő lett az azerbajdzsáni gitárzene – a gitara music elnevezésű zsáner – emblematikus alakja. Ez egy egyedülálló szubkultúra, amely az elektromos gitár köré, annak sajátos, azeri tradicionális elemeket is tartalmazó megszólaltatása köré alakult ki. A néhai Rüstəm Quliyev mellett – akinek Azerbaijani Gitara című lemeze (Bongo Joe Records, 2020) bemutatta a Nyugatnak ezt az egyedülálló műfajt, amely az avatatlan fülek számára gyakran szörfzenének is hangozhat –, Rəhman a stílus abszolút nagymestere.

Rahman gyakran órákon át zenél élőben, sodró erejű, Instára feltöltött videókban – most amikor az ő első nyugati nagylemeze is megjelenik, végre személyesen, testközelből is átélhetjük ezt a fantasztikus zenét. Rahman Mammadli trióban érkezik a Zene Házába, a gitárost egy fiatalabb billentyűs, Tural Mammadli és ütőhangszeres, Seymur Yagubov kíséri. A svájci Bongo Joe lemezkiadó (amely vezető abban, hogy a nyugati fül számára összegyűjti a világ minden pontjáról a legizgalmasabb underground, kortárs zenéket) kötelékébe tartozó gitáros 1961-ben született Karabah Fuzuli kerületében, és ennek a régiónak a zenéjével körülölelve nőtt fel. Gyermekkorában már elsajátította a garmon-harmonikán való játékot, mielőtt találkozott volna a gitárral. Már néhány nap alatt számos dallamot elsajátított, nagyon hamar kiderült, hogy zsenije a hangszernek. Hamarosan meghívást kapott, hogy csatlakozzon a Karabakh Ensemble-höz gitárosként. Egy rövid zenei szünet után az 1990-es években szólóelőadóként saját albumokat (kazettákat) kezdett kiadni. Mivel mélyen kötődik a hagyományos zenéhez, mind a mugham, mind az ashiq hagyományokhoz, sikerült ezeket a műfajokat átültetnie az elektromos gitározásba azáltal, hogy új és egyedi játéktechnikákat alkotott. A klasszikus mugham énekesek hangjának utánzása ahhoz vezetett, hogy megkapta „az éneklő ujjakkal rendelkező ember” becenevet.