Született világ megváltója

Az izgalmas időutazás folytatódik, Bognár Szilvia továbbra is élő muzsikával és közös dalolással, daltanulással egybekötött előadás-sorozatra hív minden kedves érdeklődőt: - aki szívesen kalandozna a magyar népdalok sok száz évre visszanyúló világában - aki kíváncsi az egyes dallamok, szövegek írott forrásaira - aki szeretne kicsit rápillantani a megőrzés-változás lenyűgöző folyamatára. A magyar népdal, népzene keleti gyökereiről, generációkon átívelő hagyományozódásáról, a paraszti lét mindennapjait átszövő fontosságáról bizonyára mindannyian hallottunk már. Ugyanakkor ritkán töprengünk el azon, hány száz éves is ez a hagyomány, hogy bizonyos dallamok a barokk, vagy a reneszánsz korszakából, netán gregorián gyökerekből sarjadtak. Sőt, mivel a népdal „szájról-szájra” terjed, többnyire fel sem ötlik bennünk, hogy az általunk ma ismert dalok némelyikét – akár változataiban – korabeli kódexek, kéziratos énekeskönyvek, melodiáriumok, graduálok, daloskönyvek, netán ponyvaregények őrzik.

Gregorián emlékek a magyar népénekekben, szokásdalokban – interaktív előadás, koncert és daltanulás. A gregoriánnak, mint az első ezredforduló műzenéjének hatása, tovább élése egyértelműen tetten érhető népénekeink, szokásdalaink világában. Recitatív tónusokat, latin gregorián tételeket és népnyelvű adaptációikat lelhetünk fel a 20. századi népi gyakorlatban. Előfordul, hogy egy adott korabeli dallam az egyházi szövegeken túl paródiaszövegekkel is használatban volt. Ugyanakkor egyes dallamkörök és kiterjedt európai rokonságuk hátterében nem feltétlenül konkrét gregorián zenei alapmotívumot, hanem valamiféle korabeli „európai dallamideát” feltételeznek kutatóink. Izgalmas rátekinteni arra is, hogy a gregorián a folyamatos gondos válogatás, az évszázadokon át való csiszolódás, az igényes kompozíciós tevékenység mellett is mennyi „népzenei” vonással bír: például eleinte kizárólag az élő hang, a hagyomány konzerváló ereje biztosította megőrzését, de később is az élő tanításé maradt a főszerep, ősi dallamfordulatokat hordoz, változékonyságával együtt is egységes zenei nyelvet alkot – fogalmazza meg Dobszay László.

Vegyük hát sorra ezer évvel ezelőttre visszautaló emlékeink szép dalos példáit, különös tekintettel a téli / karácsonyi ünnepkör énekeire!

Vendégek: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói, Bognár Szilvia tanítványai: Buglyó Petra Éva, Kiss Annamária

Fotó: Falus Kriszta