A díva, a naiva és a démon a Zene Házában
Hangadó Senior különkiadások Puccini hősnőiről
Giacomo Puccini három operájának hősnője lesz a témája a június 26-án startoló, rendhagyó Hangadó Senior sorozatnak, amely a Dívák & Ikonok kiállításhoz kapcsolódva mutat be egy-egy nőalakot: Toscát, Cso-Cso-Szánt és Turandotot. Az előadásokat Tápai Dóra, a Hangadó Senoir házigazdája, a Magyar Zene Háza zenepedagógusa tartja. Vele beszélgettünk ezekről az ismert, mégis titokzatos nőkről.
Miért pont Puccini nőalakjait választottad a sorozat témájának?
Többek között azért, mert az idei év Puccini halálának 100. évfordulója, ráadásul, ha elhangzik az a kérdés, hogy mondjunk egy dívát az operairodalomból, akkor a legtöbb embernek azonnal Tosca jut eszébe. És ha már Tosca, akkor azt is sokan tudják, hogy a leghíresebb Tosca az operaszínpadon Maria Callas volt, akiről a Dívák & Ikonok kiállítás külön is megemlékezik. Ha már a kiállításnál tartunk, akkor a másik legnagyobb Puccini-hősnőről, Turandotról pedig azonnal Marton Éva villan be, akinek a nevéhez ikonikus alakítások kötődnek, és természetesen, a művésznő is szerepel a tárlaton. Ennyi egybeesés mellett ezt a témát nem lehetett kihagyni!
Vizsgáljuk meg kicsit egyenként is ezeket a hősnőket. A sorozat a Toscával indul június 26-án, aki tényleg par excellence díva az operairodalomban, és sok énekesnő számára a legnagyobb szerepálom. Te milyen képet mutatsz majd meg róla?
Tosca a magát szerelméért, Cavaradossiért feláldozó, féktelen érzelmektől vezérelt művész, igazi díva. A díva, mint tudjuk, játszik a színpadon, és képes arra, hogy átlényegüljön egy másik szerepbe. Tosca is szerepet játszik, amikor elhiteti Scarpiával, hogy odaadja magát a férfinak, azaz még egy olyan rafinált embert, mint amilyen a rettegett római rendőrfőnök, is képes megvezetni. Tosca az a típusú nő, aki szinte bármilyen drámai helyzetből feláll, és megy tovább, előre – feltéve, hogy van még, akiért érdemes tovább mennie. Például miután megöli Scarpiát, úgy lép ki az ajtón, hogy a szolgák nem látják rajta, hogy mi történt. Képes uralkodni magán, de persze amikor rájön, hogy a szerelmét megölték, úgy érzi, nincs értelme az életének.
Gyönyörű áriákat írt Puccini ezeknek a nőknek. Tosca például a híres Vissi d’artéban arról énekel, hogy mindig is a művészetnek és a szerelemnek élt.
Ebben a csodálatos áriában egy nagy érzelmi amplitúdókat megélő nő jelenik meg, akiben felfedezzük a jóságot, az őszinteséget. Nem érti, hogy miért sújtja őt a sors, mert persze, tudja, hogy hibázott, de mindig megpróbálta jóvá tenni vétkeit. Tosca egy őszinte ember, önazonos a saját értékrendjével.
A Pillangókisasszonyról, pontosabban Cso-Cso-Szánról szóló előadásról már az is sokat elárul, hogy a címében szerepel a naiva szó.
Cso-Cso-Szán egy áldott jó, tiszta, gyermeki lélek, aki mindent elhisz, és el is akar hinni. Felépít magának egy álomvilágot, évekig hűségesen várja vissza a férjét, az amerikai Pinkertont, akit tulajdonképpen nem is ismer, hiszen nagyon kevés együtt töltött idő adatott meg nekik. Ő az a típus, aki nem hagyja betörni a valóságot a saját világába, és közben pont ettől válik nagyon emberivé. Hiszen szinte minden nőnek van olyan szerelmi élménye, amikor a szeretett férfiról felépít egy idealizált képet, amiről tudja, hogy nem a valóság, de ő mégis azt akarja hinni, megtévesztve önmagát.
De csak 15 éves, amikor megismeri Pinkertont.
Pontosan! naiv tinédzser szerelem találja szíven, idealizál valakit és amikor lehullik róla a lepel, azt egyszerűen nem akarja tudomásul venni! Cso-Cso-Szán nem féltékeny, vagy legalábbis nem mutatja, hogy az lenne. Az utolsó pillanatig kitartóan hiszi, hogy annak, amit elképzelt, működnie kell, ám amikor mégis szembesül a valósággal, Pinkerton hűtlenségével, a férfi új feleségével, összetörik.
Mindemellett ő is csodaszép áriát kapott Puccinitől.
Nem véletlen, hiszen Puccini nagyon szerette ezt az operáját. Magánéleti szálakat is kereshetünk benne, sőt, az előadáson fogunk is keresni. Puccini felesége nagyon féltékeny asszony volt, és okkal volt az – de erről majd július 3-án mesélek bővebben.
Rendben, akkor nézzük a harmadik operát, ami pedig a csúcsdarab, a Turandot.
Még úgy is az, hogy Puccini meghalt, mielőtt befejezhette volna. Meggyőződésem, hogy ő nem happy endet tervezett az opera végére, hanem megölte volna Turandotot és Kalafot is. Puccini operáihoz ugyanis nem illenek a boldog végek, de Alfano, aki a szerző jegyzetei alapján befejezte a művet, ebbe az irányba kanyarította a történetet. Valójában két fontos nőalak áll egymással szemben: Liú, az önfeláldozó szolgálólány, és a jéghegy Turandot. Szerintem az opera drámai fordulópontja Liú halála, ami után érezhető, hogy Turandotban is megrendül valami. Akkor, amikor azt látja, hogy a fiatal lány milyen hatalmas áldozatot képes meghozni egy olyan férfiért, aki nem is őt szereti, hanem érte, a kíméletlen hercegnőért rajong. Szerintem Turandotot nem Kalaf ostroma rendíti meg, hanem a másik nő önfeláldozása. Itt is érdemes Puccini édesanyjáról is beszélni, aki özvegyként egyedül nevelte fel őt és öt testvérét. Gondoljunk bele: hat gyereket egyedül felnevelni, kitaníttatni ma sem egyszerű feladat, hát még milyen nehéz lehetett a 19. században. Milyen erősnek kellett lennie egy nőnek ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni, micsoda kitartás, szívósság, gyakran keménység kellett hozzá. És bizony Turandotban felfedezhető ennek a rendíthetetlen nőalaknak a képe is.
Turandot áriája, az In questa reggia az egyik legnehezebb operaária.
Az ária nehézsége jelzi a karakter bonyolultságát is, és Turandot sokkal összetettebb személyiség annál, mint amit megmutat magából.
Vajon miért szeretjük olyan nagyon ezeket a hősnőket ma is?
Talán nem is őket szeretjük, hanem inkább Puccini zenéjét, az érzelemdús dallamait. Nevezhetjük hatásvadásznak, de pont az a célja, hogy érzelmileg kibillentse a hallgatót. Annyi feszültség, érzelem és dráma van ezekben az operákban, hogy senki nem vonhatja ki magát a hatásuk alól.
És neked ki a kedvenced a három hősnő közül?
Egyértelműen Tosca, vele tudok leginkább azonosulni. A díva, akinek az élete a színpad, az éneklés, a zene és a művészetek, féktelen érzelmek és indulatok, de közben lágy és megértő szív is az övé. Azt is mondhatnám: én egy Toscának születtem.
