Feljutni egy alpesi hegycsúcsra

Perényi szólókoncertjének egyik érdekessége, hogy Bach két csellószvitjén – a d-mollon és a D-dúron – kívül Perényi saját, Három Darab (2024) a Három Változat (2018) alapján című szólóművét is eljátssza. Bach szvitjeit körülbelül 70 éve szólaltatja meg, számos felvétel is készült vele, mégis minden alkalommal talál bennük újdonságokat. A saját kompozíciójával azonban kicsit más a helyzet: „Ezt a művet Perényin kívül nem sokan tudják eljátszani, egyszerűen azért, mert nagyon nehéz” – mondja Batta András zenetörténész, aki az est házigazdájaként beszélget majd a művésszel. „Ugyanis a kottában rengeteg a szerzői utasítás, ráadásul Perényi az ujjazatot is megadja, vagyis, hogy az adott hangot hogyan lehet megszólaltatni a hangszeren. Ám az ő keze korántsem nevezhető átlagos képességűnek. Ez a mű egy korábbi darabjára utal, amit eredetileg negyedhangos rendszerben írt, és ez az előadótól és a közönségtől is nagy koncentrációt kívánt. Az átdolgozás – amely először nálunk, a Zene Házában hangzik el – „könnyített” verzió. De végső soron a cél ugyanaz: hogyan lehet egy olyan, alapvetően egyszólamú dallamjátszó hangszeren, mint a cselló, bonyolultabb, akár többszólamú struktúrákat létrehozni. Ő maga „killer sudokuhoz” hasonlította ezt a darabját, mert úgy haladt lépésről lépésre a komponálással, mintha a hangok hálója egy megoldandó rejtvény lenne.”

Ami igazán különlegessé teszi a koncertet, az Batta András szerint részben az, hogy Perényi, aki szinte kizárólag a zenében, a hangok világában él, és a zenét tiszta művészetként műveli, ami önmagáért beszél, most – legalább egy résre – kitárja sajátos világának kapuját, és szavakkal segít a közönségnek megismerkedni a művésszel, aki eddig mindezek mögött egyfajta rejtett életet élt. Tény, hogy egy ideje megváltozott ennek kivételesen nagy muzsikusnak a külvilághoz való viszonya, és ennek lehetünk tanúi október 8-án, amikor is Perényi Miklós lelkesedéssel fog mesélni nemcsak saját művéről, hanem a két Bach-szvitről is. „Ezen az estén megismerhetjük, hogy milyen szerepet játszanak a hangok Perényi Miklós csodálatos világában. Számára ugyanis az egész világ a hangokban testesül meg, és leginkább a hangok egymáshoz való viszonya, hierarchiája, illetve egy-egy hang története és megszólaltatása érdekli – folytatja Batta András. – Az ő játékát olyan hallgatni, mintha felvinne magával egy nagyon magas, alpesi hegycsúcsra, ahol aztán szó nélkül csak körbe mutatna, hogy íme, lássátok, innen fentről ilyen ez a táj. De erre a csúcsra csak vele együtt juthatunk fel.” A zenetörténész szerint Perényi művészetének különlegessége abból is adódik, hogy sallangoktól mentes a játéka, ezért semmi nem veheti el a hallgató figyelmét a zene lényegéről. „Nem is tudom, hogy találkoztam-e még egy ilyen művésszel, mint amilyen Perényi Miklós” – teszi hozzá Batta András. „Rendkívüli alázattal fordul a hangok felé, és közben azt vallja, hogy egy hang megszólaltatásából akár költői asszociációkhoz is eljuthat a közönség. De ő maga ezeket az asszociációkat nem szuggerálja, nem erőlteti, nem játssza túl, hanem szerzetesi fegyelemmel és gondolati mélységgel fordul felénk. Ez a belülről jövő kinyilvánítás, Perényi Miklós hasonlíthatatlan művészetének csodája. Megtiszteltetés számunkra, hogy a Zene Házát választotta szólóestje helyszínéül.”

Szöveg: Nagy Viktória
Fotó: Felvégi Andrea