A jelenlét összhangja

Ezen az estén atmoszférikus elektronikus hangrétegek, Szász Veronika énekhangja, Cseh Péter gitárjátéka és Heim Boglárka kortárs tánca találkozik egy közös, egymásra hangolt térben. A különböző művészeti rétegek nem egymás mellé kerülnek, hanem egymásban folytatódnak: a hang mozdulatot hív, a mozdulat hangot formál, és egymásra reagálva alakítják a teret. 

Ez a kölcsönös alakulás Szász Veronika kompozíciós gondolkodásának szervezőelve, amely a jelenlétet nem történetként, hanem változó arányok rendszerében szemléli. Intenzitás és csend, sűrűség és tágasság, kötődés és feloldódás egymásba fordulnak. A zene, a test és a figyelem újrarendeződő egyensúlya olyan tapasztalati mezőt hoz létre, ahol a belső állapot és a közös tér nem válik el egymástól, és ahol az identitás inkább alakuló minőség, mint rögzített forma. 

Szász Veronika zenéjének elektroakusztikus rétegei a musique concrète tapasztalati hangfelfogásából és az Elektronische Musik strukturális szemléletéből táplálkoznak. A konkrét – térből, érintésből, zajból születő – és a szintetikusan létrehozott hang ugyanabban a kompozíciós térben találkozik, ahol a hangsúly a köztük létrejövő viszonyrendszeren van: miként sűrűsödnek, tágulnak és hoznak létre feszültséget vagy elcsendesedést. A nép- és világzene, a klasszikus és szakrális zenei hagyomány, valamint az improvizatív jazz élő rétegként épül be ebbe a hangszövetbe. 

E rétegzett, áramló hangszövetből időről időre dal-szerű formák kristályosodnak ki — fókuszba rendeződő koherencia-pillanatok, amikor a tér személyes hanggá sűrűsödik. A szöveg egyszerű, szimbolikus képekkel dolgozik, és belső rezonanciát indít el. Az est magyar és angol nyelvű dalokat is megszólaltat, nem fordításként, hanem eltérő nézőpontként. 

Ez az összművészeti program nem nagy gesztusokkal dolgozik, hanem finom jelenléttel. Az énekhang, az élő gitár és a mozdulat közös íve nem bezár, hanem megtart; a végén megmaradó csend a közösen átélt jelenlét beteljesedő tapasztalata.