Legendás rajzfilmek ikonikus zenéi

Settenkedő figura lábujjhegyen közelítő árnyékát látjuk (eközben rövid, pengetett vonóshangokat hallunk). Az árnyék egyre nő, a “vadász” közelít áldozatához (baljósan duruzsoló mélyvonósok szólalnak meg). Már csak néhány centi választja el mit sem sejtő áldozatától (fokozatosan hangosodva rézfúvósok lépnek be egy disszonáns akkordot kitartva). Majd hirtelen tarkón vágja egy beépített vasalódeszka (üstdob + cintányér) és miközben képzeletbeli madárkák jelennek meg a feje körül (piccolo trillák), ájultan rogy össze (ereszkedő dallam harsonán). A megmenekült áldozat pedig térdét csapkodva röhög (klarinét).

Legyen szó egy dühkezelési problémákkal küzdő kacsáról, egy egymást szüntelenül háztartási megoldásokkal gyepáló macska-egér párosról, vagy akár össztársadalmi szinten űzött, intézményesített macska-egér harcról, esetleg egy önmagát hagymaszerűként definiáló, időnként büszkén gusztustalan mocsárlakó zöld szörnyről, elmondhatjuk, hogy mindannyiuk történetének elmesélésében hatalmas szerep jut a zenének. Mitöbb, az animációs filmekre jellemző extra zenei jelenléten túl a filmzene itt sokszor egy ritka szerepet is kap: a humor forrásává válik. A “Zene a moziban” sorozat következő részében feltárjuk a zene komikus oldalát. Pirisi Laci és Grisnik Petra segítségével megvizsgáljuk, hogy milyen zenei eszközökkel lehet egy-egy filmjelenet groteszk jellegét karikatúra szerűen felnagyítani, vagy épp a drámáját elbagatellizálni, hogy milyen módon lehet a karakterek mozgását úgy illusztrálni, hogy az minden esetben komikus hatást keltsen, hogyan játszhatunk a tempóval,hangszereléssel,  mívesen elhelyezett szünetekkel, annak érdekében, hogy a kép és hang elegyéből létrejövő végeredmény minimum mosolyt csaljon az arcokra.