Stravinsky tükörben 3. – Ikonok és mozdulatok

Igor Stravinsky divat és trend formáló zeneszerzője volt a 20. századnak. Olykor fenegyereknek, zenei mutatványosnak, olykor kaméleonnak tartották. Igazságtalanul. Ma, megfelelő történelmi távlatból nyilvánvaló, hogy a sokszínű század zenéjének történetét nem lehet Stravinsky nélkül megírni. Nem is írták meg. Furcsa, de érthető módon Magyarországon későn ismerték el zenéjének értékét, poézisét. Bár Bartókra erősen hatott, Kodály és követői sokáig elutasították, hiányolták a mozgalmat teremtő, világmegváltó gesztust művészi habitusából. Stravinsky valóban több maszkot hordott – átvitt értelemben – de ugyanazzal a szemmel és szellemmel fordult a világ felé. Ki volt valójában? Mit mutat a tükör? Erre a kérdésre keres választ Batta András és Keller András a Concerto Budapest kiváló muzsikusaival három szeánszon, szóban és zenében egyaránt.

Stravinsky tükörben III.: Ikonok és mozdulatok

A Stravinsky-sorozhat harmadik estjén a mozdulatlanság és a mozgás ellentétpárjának feszültsége határozza meg az alaphangulatot. A fúvós hangszerek hangzásának mozdulatlansága (Fúvósszimfóniák – 1920) és a vonósok izgatott mozgékonysága (Concerto in Re: az un. „Bázel” Concerto – 1946) kerül szembe egymással, és érzékelteti Stravinsky extravagáns zsenijének természetét, eredeti ötleteit és lenyűgöző mesterségbeli tudását. A koncert záródarabja az Apollon Musagéte (1928), egy neoklasszikus balett, mely a zene és a tánc isteni pártfogója előtt tiszteleg. A klasszikus ókori hagyományokból merítkezik, cselekménye mégis kortárs helyzetet sugall. A teremtő szellem sugallatát sűríti hangokba szigorú formában: mintha a zeneszerző ikonokat mutatna fel és hordozna körbe ebben a szertartásos, egyszerre tartózkodó és felizzító remekműben. Nagy élmény!