Jaj pártám, jaj pártám

Az izgalmas időutazás folytatódik, Bognár Szilvia továbbra is élő muzsikával és közös dalolással, daltanulással egybekötött előadás-sorozatra hív minden kedves érdeklődőt: - aki szívesen kalandozna a magyar népdalok sok száz évre visszanyúló világában - aki kíváncsi az egyes dallamok, szövegek írott forrásaira - aki szeretne kicsit rápillantani a megőrzés-változás lenyűgöző folyamatára. A magyar népdal, népzene keleti gyökereiről, generációkon átívelő hagyományozódásáról, a paraszti lét mindennapjait átszövő fontosságáról bizonyára mindannyian hallottunk már. Ugyanakkor ritkán töprengünk el azon, hány száz éves is ez a hagyomány, hogy bizonyos dallamok a barokk, vagy a reneszánsz korszakából, netán gregorián gyökerekből sarjadtak. Sőt, mivel a népdal „szájról-szájra” terjed, többnyire fel sem ötlik bennünk, hogy az általunk ma ismert dalok némelyikét – akár változataiban – korabeli kódexek, kéziratos énekeskönyvek, melodiáriumok, graduálok, daloskönyvek, netán ponyvaregények őrzik.

A házasságkötés a születés után az emberélet második nagy fordulója. Az egybekelés öröme mellett jelen van a szülőktől, testvérektől való elszakadás, egy új élet kezdete annak minden felelősségével. Ezek a tartalmak, az érzelmek kettőssége – s olykor a kényszerű párválasztás fájdalma – természetesen belekerültek az egykori, többnapos lakodalmi szertartásba, a megszólaló dalokba, szövegekbe. Számtalan 16-17. századi, sőt, akár korábban keletkezett dallamot, szövegtöredéket őriz a magyar nyelvterület ezen szokásanyaga: menyasszonykikérő tréfás felelgetést, menyasszonybúcsúztatót, a menyasszonyt útnak indító éneket, a házasulandó leány vagy legény szájába való nótát, lakodalmi játékot és mulatónótát, menyasszonytánchoz kapcsolódó dalt, hajnal-éneket egyaránt találhatunk e gazdag tárházban. Szemezgessünk hát belőle kedvünkre!

Vendégek: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói, Bognár Szilvia tanítványai: Lászlófi Radna, Silló Réka.

Fotó: Falus Kriszta