Öt dolog, amit (valószínűleg) nem tudtál az idén 90 éves Arvo Pärtről
A 90. születésnapját szeptember 11-én ünneplő Arvo Pärt nevével bizonyára mindenki találkozott már, aki egy kicsit is érdeklődik a kortárs klasszikus zene iránt, hiszen világszerte az egyik – ha nem a – leggyakrabban játszott élő zeneszerző. Ennek megfelelően az egyszeri koncertlátogató is jó eséllyel tud róla néhány alapvető információt, mint például hogy Észtország szülöttje, mélyen hívő ortodox keresztény, nagy hatást gyakorolt rá a gregorián zene, meglehetősen ritkán ad interjút, és idén ünnepli 90. születésnapját. Ez utóbbi alkalmából most elárulunk róla néhány, a fentieknél talán kevésbé közismert érdekességet. Már csak azért is, mert a Zene Házában is több koncert és pop-up kiállítás fűződik a nevéhez az ősz folyamán.
1. Fiatalkorában egy meggyulladt hegedű miatt kellett szabadkoznia
Ez a meghökkentő történet a Cremonai körtánc (Kremoona ringmäng) elnevezésű kísérleti performansz kapcsán esett meg, amelyet az ekkor még erősen John Cage és az avantgárd hatása alatt álló Pärt három zenésztársával együtt rendezett 1968-ban a tallinni Írók Házában. Az esemény során – hogy, hogy nem – egy hegedű lángra kapott, amelynek következtében az előadást félbe kellett szakítani. A balul elsült történések híre rövidesen eljutott a Szovjet-Észtországi Zeneszerzők Szakszervezetéhez is, akik természetesen nem nézték jó szemmel a dolgot, így a négy művész kénytelen volt megfogalmazni egy bocsánatkérő levelet, amelyben (feltehetőleg mérsékelt sikerrel) megpróbálták elmagyarázni a „happening” fogalmát és fontosságát, valamint azt, hogy egy ilyen radikálisan újító szellemű improvizatív zenei eseményen óhatatlanul előfordulhatnak az efféle, előre nem látható balesetek. A rákövetkező néhány év idejére az égő hegedű elterjedt szimbólummá vált a fennálló hatalom ellen tiltakozó helyi művészek körében.
2. Zenéje hallható az egyik Avengers-filmben
Arvo Pärt művei nemcsak a koncerttermekben népszerűek, de a legkülönbözőbb filmes alkotók is előszeretettel használják fel őket az érzelmi hatás fokozása céljából: ha megnézzük a zeneszerző IMDB-adatlapját, azt láthatjuk, hogy összesen csaknem kétszázötven rövid- és egész estés filmben vagy tévésorozat-epizódban szólal meg valamilyen formában a zenéje. Terrence Malick, Gus Van Sant és Leos Carax művészfilmjei mellett a Marvel Studios egyik produkcióját is megtaláljuk ezen a listán, ugyanis a Bosszúállók: Ultron kora című 2015-ös képregény-adaptáció drámai csúcspontján, amikor ikertestvére, Pietro (alias Higanyszál) halálát megbosszulva Wanda Maximoff, a Skarlát Boszorkány leszámol a főgonosz Ultronnal, Pärt Berlini miséjének egy részlete csendül fel a háttérben.
3. Björk egyszer forgatott vele egy tévériportot
1997-ben a BBC készített egy ismeretterjesztő kisfilmet Modern Minimalists címmel, amelyben rövid interjúrészleteken keresztül olyan, főleg Európa északi részeiről származó zenészeket mutattak be a nézőknek, akik más-más háttérrel rendelkeznek, de mindannyian teljes joggal illethetők a minimalista jelzővel, a körülbelül negyedórás dokumentumfilmhez pedig a csatorna nem kisebb formátumú figurát, mint az experimentális popzene egyik legnagyobb idolját, Björk Guðmundsdóttirt kérte fel műsorvezetőnek. Az üvegpoharakból éteri hangokat előcsaló skót ütőhangszeres művész, Alasdair Malloy, valamint a barcelonai underground elektronikus zenei színtér két finn születésű fenegyereke, Aki Vainio és Tommi Grönlund mellett negyedikként Arvo Pärt szerepelt a műsorban. A mai szemmel igazi popkulturális kuriózumnak számító felvétel során Björk, aki addigra már jelentős nemzetközi elismertségre tett szert, megható alázattal beszélget a zeneszerzővel, eszmecseréjük alatt mindvégig érződik az egymás művészete iránti kölcsönös kíváncsiság és megbecsülés.
4. A Platon Karataev is feldolgozta egy darabját
Korántsem Björk az egyetlen híresen nagy kedvelője Arvo Pärt műveinek a tágabb értelemben vett könnyűzenészek köréből, rajta kívül olyanok fejezték ki iránta való rajongásukat különböző módokon, mint Rufus Wainwright, PJ Harvey, Nick Cave, Michael Stipe (R.E.M.), Thom Yorke és Jonny Greenwood a Radioheadből, sőt még az Enslaved nevű norvég metálegyüttes tagjai is. A magyarok közül pedig elsősorban a Platon Karataev zenekart érdemes megemlíteni, hiszen ők egészen konkrét formában tisztelegtek Pärt előtt, amikor 2021 szeptemberében a Müpában adott koncertjükön eljátszották a szerző My Heart’s in the Highlands című kompozícióját. Ez az eredetileg kontratenor énekesre és orgona- vagy vonós kíséretre írt darab Robert Burns egyik versének megzenésítése, amelyet az együttes saját felállásukra adaptálva, magyarra lefordítva adott elő.
5. Zenei útkereséséről képregény készült
Legyünk őszinték, a képregényekről talán nem a 20. századi műzene az első dolog, ami eszünkbe jut, és ez az állítás fordítva is igaz. Olyasmiről pláne nem túl gyakran hallani, hogy egy kortárs zeneszerző életművét (sőt, alkotóművészi dilemmáit) képregényes formában dolgozza fel valaki. Pedig Arvo Pärt esetében pontosan ez történt: 2018-ban látott napvilágot Joonas Sildre észt grafikusművész és író alkotása, amely a komponista életét követi végig gyermekkorától kezdve, a pályakezdő időszakon és a hetvenes évek nagy alkotói válságán át egészen 1980-as berlini emigrációjáig, a saját szerzői hang megtalálásának nehézségeit állítva középpontba. A képregény ráadásul magyar nyelven is elérhető, fordítása Két hang között – Arvo Pärt zenei útkeresése címmel jelent meg a Polar Egyesület gondozásában 2021-ben. Aki ennél is többre kíváncsi, annak érdemes 2025. október 9-én este ellátogatnia a Magyar Zene Házába, ahol egy egészen kivételes összművészeti koncert keretében lesznek láthatók részletek a képregényből az író-rajzoló Joonas Sildre személyes részvételével, aki a képeket élőgrafikai technikával fogja újraalkotni, mindezzel párhuzamosan pedig az Era Nova Kamarazenekar előadásában hallhatjuk majd Arvo Pärt életpályájának különböző szakaszaiból származó remekműveit, egy kilencven éven át ívelő audiovizuális portrét alkotva így a 20-21. század egyik legjelentősebb zeneszerzőjéről.
Szöveg: Pap Péter András
Fotó: Kaupo Kikkas / Arvo Pärt Centre