Boros Misi: Napszakok – Este

A Virtuózok első évadából egy csapásra ismertté vált Boros Misi májusban háromrészes koncertsorozaton mutatja be a zongorairodalom keresztmetszetét. A kronologikus rendbe állított, igazi erőpróbának is beillő műsorok Bach egy-egy darabjával kezdődnek, és onnan ívelnek a 19. század végéig, illetve a 20. század elejéig. A reggeli koncerten atmoszférikus és pezsdítő művekkel indíthatjuk a napot, a déli programban a táncba oltott transzcendencia legszebb képviselőit csodálhatjuk meg, az esti hangverseny pedig különös színekkel búcsúztatja a napot.

Az “Este” hangverseny a sorozat befejező koncertje, amely az előző kettőhöz hasonlóan, Johann Sebastian Bach zenéjével kezdődik. A Wolhtemperiertes Klavier második kötete 1744-ben keletkezett, több mint húsz évvel az első után. E sorozat második darabja, a c-moll hangnemű prelúdium és fúga amely a BWV 871-es jegyzékszámot viseli, a zsenialitás legmagasabb szintjét tárja elénk. Bach a harmónia gazdagsága mellett a négyszólamú fúgában a leginkább fület gyönyörködtető módon komponálta meg a rendkívül bonyolult és szövevényes textúrát. Ezt követően Ludwig van Beethoven 1821-ben íródott Asz-dúr hangnemű szonátája hangzik el, amely a szerző utolsó előtti, azaz harmincegyedik darabja a műfajban. Az Op. 110 első tételének jelölése Moderato cantabile molto espressiv, con amabilità (sanft) amely arra ösztönzi az előadót, hogy éneklően és a lehető legkifejezőbb, leginkább szeretetteljes és gyengéd módon adja elő a tételt. A mű második tétele gyors lüktetésű, Allegro molto, felfedezhetők benne német népdal idézetek, amelyek hangvétele humoros, vagy éppen csúfolódó. A mű harmadik tétele Adagio ma non troppo Allegro ma non troppo, Bach idézetet is tartalmaz a János-passióból, amelyet Beethoven tovább gondol és szárnyaltat. A záró tételben kétszer is szerepel fúga, amelyet a legcsodálatosabb, diadalmas hangvétellel koronáz meg a szerző. Az este és éjszaka zenéje a noktürn, amelynek legnagyobb alkotója Frédéric Chopin. Az f-moll Op. 55 No. 1 mű 1842 és 1844 között született, a maga mély és időnként morajló hangvételével mutatja be az éjszaka arcait. Az est és a három koncertes sorozat befejező darabja Chopin azonos hangvételű Op. 49-es fantáziája. A közel negyedórás alkotás virtuozitásával és egyben elmélyült gondolatiságával mutatja be az emberi fantázia végtelenségét. Az 1841-ben írott darab a hallgatóság mellett az előadót is csodálatos útra hívja.